Hamarosan már javarészt magyar uborka lesz az üzletek polcain

Három hatalmas fóliasátorban gazdálkodik Újszalontán társával a méhkeréki Goron Zsolt, aki elmondta, hogy négyzetméterenként 1,8 tő található a területen. A várakozások szerint nagyjából három hét múlva lesz javarészt magyar kígyóuborka a piacokon, felváltva a most még főleg külföldről, importként érkező és kapható árut. A számításai szerint akkor éri meg a munka, ha egy-egy tövön legalább tíz kilogramm kígyóuborka terem.

Részletezte, hogy nagyjából másfél hete ültették ki a növényeket, ugyanis ők enyhén fűtött fóliasátrakban dolgoznak. Éjjelre 17-18 fokot érdemes tartani, de a hőmérséklet nappalra feljebb szökhet – sőt a páratartalom növeli a hőérzetet –, nem véletlen, hogy ő is rövidnadrágban és pólóban dolgozott, miközben kint még nem ártott egy vékonyabb kabátot viselni. A „hidegágyasok”, vagyis azok, akik fűtetlen fólia­sátrakban dolgoznak, egy hét múlva kezdik az ültetést.

Goron Zsolt elmondta: a növény gyökerét – egy Csongrád megyei, szentesi technológiát alkalmazva – faaprítékkal teli zsákokban helyezték el. A faapríték jobb a talajnál, mivel az mára elszikesedett a „minőségtelen” öntözővíz miatt. A talaj fertőtlenítésére sincs szükség, ami kíméli a környezetet. A faapríték – melyet minden évben cserélnek – a talajnál levegősebb, abban a növény jobban érzi magát, jobban ki tud teljesedni. Ez a technológia egyébként bárhol alkalmaz­ható, akár egy betonpályán is.

Hozzátette: a növények ápolásában immár évek óta bevált módszerként biológiai szereket használnak, ezzel kiváltva a káros kémiai vegyszereket. Amikor Goron Zsoltnál jártunk, éppen „kalciumozott”, azaz a növényeknek kalciumot adott. Részletezte, hogy a kalciumpótlás ugyanolyan fontos a növényeknél is, mint a gyermekeknél, és noha a növényeknél nincsenek csontok, amiket építeni kellene, fontos a növényi szerkezet, a szövet kiépítése.

Goron Zsolt elmondta, hogy az elmúlt években nem fejlesztettek, mivel – mint fogalmazott – nincs kivel dolgozni, sőt a meglévő kapacitást majdnem csökkenteni kellett. Meglátása szerint nagy szükség van a közfoglalkoztatási programokra mint szociális hálóra a nehéz helyzetben lévőknek, a rászorulóknak, azonban úgy véli, hogy a projekteket lehetne formálni, alakítani, hogy kedvezzenek a szezonális munkát biztosító ágazatoknak, mint a zöldség- és gyümölcs­termesztésnek.

Sajnálatosnak nevezte, hogy Méhkeréken és környékén egyre kevesebben foglalkoznak zöldség és ennek keretén belül kígyóuborka termesztésével. Hozzátette, hogy a szakma kezd öregedni, a fiatalok nem látnak ebben az ágazatban jövőképet, perspektívát. Meglátása szerint ha nyáron – amikor minden fóliasátornak állnia kellene – készítenének egy légi felvételt a településről, szomorú képet festene. Évtizedekkel ezelőtt lényegesen több portán foglalkoztak termeléssel.

Munkaerőhiány

– Komoly munkaerőhiányban szenved az ágazat – mondta Goron Zsolt, aki azt javasolta, tegyék még rugalmasabbá a közfoglalkoztatási programot. Úgy véli, ösztönözni, jutalmazni kellene azokat az embereket, akik nyáron szezonális munkát vállalnának.

Ha például a közfoglalkoztatottak elmennének hozzá négy hónapra – májusra, júniusra, júliusra, augusztusra – dolgozni, akkor ezen emberek bérét és a járulékait ő állná, tehát a fizetésükkel a magyar állami kasszát nem terhelnék. Emellett ő többet tudna termelni és több adót is fizetne. Ezek az emberek nála négy hónap alatt annyit kereshetnének, mint amennyit most egész évben kapnak – nagyjából 600 ezer forintot – közfoglalkoztatottként.

Ezeket az embereket a fennmaradó őszi és téli időszakban plusz jövedelemmel lehetne jutalmazni, abból a pénzből, amit a tavaszi, nyári hónapokban megtakarítottak a magyar államnak. Szerinte ez a módszer a többi szezonális munkát biztosító ágazatot is segítheti, mint az építőipart és a turizmust.