A független értelmiségi illúziója

2019.09.24. 15:48

Többség és demokrácia: megjelent az új Kommentár

A lapszám méltatja Herczeg Ferenc jelentőségét is, aki konzervatív-liberális és népszerű alkotó volt, s aki egész életművében ragaszkodott a társadalmi rendhez, a stabilitáshoz és a középosztály fontos szerepéhez.

Grób László, az Attraktor Könyvkiadó tulajdonos-ügyvezetője az „igazikonzervatívokról” ír kritikusan politikai tanácsadásában/publicisztikájában. A Mandiner szemleanyaga szerint a szerző „az ideológiai küzdőtér vitézlő bajnokainak” címezve írja, az „igazi konzervativizmus” Szent Gráljának keresgélése helyett öt dolgot kell tenni. Egy:

el kell fogadni a tényt, hogy a balliberális oldal nem fog szellemi muníciót adni. Kettő: szerinte hagyni kell, hogy a „független értelmiségi” illúziója elrepüljön. Aki igazán odaszúr mind a két oldalnak, azt senki sem fogja szeretni.

Három: úgy látja, el kell engedni a konzervatív nagyokra való folyamatos hivatkozgatást, mint Burke, Tocqueville, Hayek vagy Oakeshott. Négy: szakítani kell az SZDSZ-től örökölt esszencialista definíciókkal, mint a „rasszista” vagy a „fasiszta”. Öt: önálló, saját gondolatokat kell alkotni. Mert ahogyan a Biblia írja: „Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem”.

A VERITAS Intézet történésze, Tóth Eszter Zsófia arról ír: Kádár János szelleme bizonyos értelemben máig velünk él, hatást gyakorol életünkre.

Mint a szerző rámutat, „Kádár János országlásának hossza Hunyadi Mátyáséval vetekedik és csak I. Ferenc Józsefé múlja felül”. A kádári legendárium része például a krumplileves és a grízes tészta, mint a puritán politikusi élet szimbólumai, illetve a kacsintás és a kádári hanghordozás.

A szerző szerint ide sorolható még, hogy „egyesek úgy gondolják, nekik bizonyos dolgok ingyen járnak, vagy nagyon olcsón járnak”.

Csutak Zsolt politológus a vallásos eszmék fontosságáról írt az amerikai politikai diskurzusban. Mint fogalmaz, a kép, mely szerint Amerika a „hegyen lévő város”, évszázadok óta meghatározza az Egyesült Államok önképét.

A szerző ezt vallásos messianisztikus elhivatottságnak látja, melyet összeköt a keresztény cionizmus amerikai külpolitikára gyakorolt hatásával. Csutak ezen diskurzus értelmében néhány bekezdésig Donald Trump amerikai elnök közelmúltbeli döntéseit is megvizsgálja.

Herczeg Ferenc író konzervatív nézeteit elemzi Paár Ádám történész, akinek véleménye szerint a bánáti sváb születésű, ám buzgó magyar hazafivá asszimilálódott Herczeg „számos igaztalan bírálatot és lekicsinylő megjegyzést kapott” az 1945 utáni irodalomban.

Ennek ellenére szerinte

Herczeg Ferenc konzervatív-liberális és népszerű alkotó volt, akinek életművét az utóbbi időben okkal tisztítják meg a „lektűr mesterének” kicsinyítő jelzőjétől. Paár szerint Herczeg ragaszkodott a társadalmi rendhez, a stabilitáshoz és a középosztály fontos szerepéhez.

A többségi demokrácia és a hatalommegosztás témájában írt esszét Pokol Béla alkotmánybíró. Mint fogalmazott, „a nyugati világban az elmúlt bő félévszázadban a tömegdemokráciák helyére jurisztokráciával vegyített hatalmi szerkezet jött létre az alkotmánybíróságok és más főbíróságok törvényhozási kormánytöbbséget korlátozó hatalmával”. Írása az új magyar alkotmány szerkezetével, a többségi kormányzat és a hatalmi ágak strukturális változásaival, illetve a hatalmi ellensúlyok változásával foglalkozik.

Fricz Tamás politológus a liberalizmus és a demokrácia konfliktusáról ír a 21. században. Véleménye szerint „a liberalizmus és a demokrácia nem természetes szövetségesei egymásnak”. Mint írja, „azért nem, mert a liberalizmus alapjaiban elitista eszme, míg a demokrácia plebejus, vagyis népi indíttatású gondolat”.

A mai liberalizmus kritikáját abban adja meg, hogy a szerint „a globálissá vált világos és annak gazdasági folyamatait nemzetállami szinten már nem lehet megérteni”.

Az elit demokráciájának jelenségét írja le Tóth Balázs politológus. A szerző írásának célja, hogy rávilágítson: „nem kizárólag a diktatúrák vagy az autoriter rendszerek visszatérése fenyegeti a demokráciákat. Sőt történelmi tapasztalatoknak köszönhetően a nyugati típusú többségi demokráciákat ezek veszélyeztetik a legkevésbé”. Tóth példának hozza, hogy „miközben az Egyesült Államokat a nyugati típusú liberális demokráciák első számú példájaként emlegetik, valójában igen könnyen előfordulhat, hogy teljes egészében az elitek irányítása alá kerül”.

Békés Márton főszerkesztő Rousseau és a nemliberális demokrácia címmel írt esszét. Írása szerint

a liberális és a demokratikus elv nem csak napjainkra, de már első modern megjelenésükkor is elváltak egymástól. Jean-Jacques Rousseau ugyanis már ténykedésének idején is elutasította az angol parlamentarizmust, és fontosnak tartotta a nemzeti kultúra megőrzését.

A folyóirat e számát Gilles Deleuze és Felix Guattari szövegének fordítása zárja, továbbá recenziókat olvashatunk benne Robert Sarah munkáiról (Kemenes Tamás ismertetése), illetve Kötter Tamás (Hutvágner Éva), Békés Márton (Czopf Áron), Bartha Ákos (Veszprémy László Bernát), Jörg Baberowski (B. Varga Judit), Paár Ádám (Hahner Péter) könyveiről és a CATO folyóiratról (Csejtei Dezső).

Ezek is érdekelhetik