A hosszú élet titka

2021.12.07. 13:09

Kiderült, mit kell tennünk, ha sokáig akarunk élni

Életünk végéig szükség van rá, az evolúciónk alakított minket így.

Közhely, hogy a mozgás a hosszú élet titka, de tulajdonképp miért is kell nekünk, embereknek, mindhalálig sportolnunk? Úgy tűnik, az evolúciónk alakított minket így.

Aktív időskor rendeltetett az ember számára

Aligha akad bárki, aki ne tudná, hogy a mozgás egészséges. Sokan álmukból felkeltve is fújják a leckét: így maradnak erősek az izmaink és az ízületeink, és az aktív élet sokféle betegséget is távol tart. De vajon hányan ismerik annak a történetét, hogy a fizikai aktivitás miért és hogyan épült bele az ember biológiájába?

A Harvard Egyetem (Boston, USA) evolúcióbiológusai és kutatóorvosai ráfutottak erre a témára (sokszor a szó szoros értelmében is), és publikáltak róla egy cikket a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban.

A munka evolúciós és orvosbiológiai bizonyítékokon keresztül mutatja be, hogy az emberek, akik sajátos törzsfejlődésük folytán évtizedekkel túlélik a reproduktív koruk lezárultát, egyben viszonylag aktív időskorra is rendeltettek. A kutatók rámutatnak arra, hogy az időskori fizikai aktivitás

az egészségromboló folyamatok felől az egészséges éveket kitoló mechanizmusok felé tereli az energiát.

Feltételezésük szerint az emberi faj kimondottan úgy evolvált, hogy egyedei idősebb korukban is fizikailag aktívak maradjanak, és ennek révén olyan élettani folyamatokba irányítsák az energiát, amelyek lassítják a testi állapot fokozatos romlását.

E folyamatok sok krónikus betegségtől, így a szív- és érrendszeri megbetegedésektől, a 2-es típusú diabétesztől, sőt, bizonyos fajta daganatoktól is óvnak minket.

Nem az a normális, ha időskorunkban hátra dőlünk

„A nyugati társadalmakban az az elterjedt séma, hogy amint elér minket az öregedés, normális dolog lelassítanunk, hátradőlnünk és visszavonulnunk – fejti ki Daniel E. Lieberman, a Harvard evolúcióbiológusa és a cikk vezető szerzője.

A mi üzenetünk ennek épp az ellenkezője: ahogy öregszünk, úgy válik még fontosabbá, hogy fizikailag aktívak maradjunk.”

Forrás: Halfpoint / Shutterstock

A kutatócsoport úgy véli, ők álltak elő elsőként annak részletes evolúciós alapú magyarázatával, miért növeli a betegségek kockázatát és rövidíti meg az életet az idős kori mozgásszegénység.

Az 57 éves Lieberman és a cikk egyik társszerzője, a 47 éves Aaron Baggish, aki a New England Patriots amerikaifutball-csapat kardiológusa, régóta lelkes futópartnerek, és tudományos elképzeléseiket gyakran a reggeli 10-15 kilométeres futásaik közben vitatják meg, úgyhogy nem csak prédikálják a vizet. A tanulmány emberszabású unokatestvéreinket veszi kiindulópontnak.

A szerzők kiemelik: a nagymajmok, akiknek a vadonban rendszerint csak 35-40 év az élettartamuk, és nőstényeik ritkán érik meg a menopauza lezárultát, a legtöbb embernél lényegesen kevésbé aktívak, ami arra utalhat, hogy az emberi evolúcióban a szelekciós erők nem pusztán a hosszabb élet, hanem a fokozott fizikai aktivitás irányába hatottak.

A távoli felmenőink alapvetően lusták lehettek

„Távoli őseink alapvetően puhányok voltak” – állítja Lieberman, akinek kétszer is volt alkalma hosszabban megfigyelni csimpánzokat a tanzániai vadonban, és meglepve konstatálta, idejük mekkora részét töltik „a fenekükön ülve, emésztéssel”. Ez különösen éles kontrasztban áll a ma is vadászó-gyűjtögető életmódú emberek életvitelével,

akik naponta átlagosan 135 percet töltenek a mérsékelttől az intenzívig terjedő testmozgással.

A fizikai aktivitásnak ez a szintje, ami mintegy 6-10-szerese egy átlag amerikaiénak, megmagyarázhatja, miért van arra esélye egy vadászó-gyűjtögetőnek, aki már szerencsésen átvészelte a kritikus gyermekkort, hogy akár hét évtizedig is eléljen.

Márpedig aki ezt a kort megéri, az megközelítőleg 20 évvel éli túl a rendesen reproduktívnak tekintett életszakasz lezárását. A fosszilis leletanyagból egyértelműen kiderül, hogy ez az élethossz már 40 ezer évvel ezelőtt is általánosnak számított, szemben a közhiedelemmel,

miszerint az ember várható élettartama egészen a közelmúltig szánalmasan alacsony maradt.

A szerzők hangsúlyozzák: az aktív fizikum fő hozadéka nem pusztán az élettartam megnyújtása, hanem az egészségben töltött évek meghosszabbítása. A kutatók két fő mechanizmust tekintettek át, amelyek révén a fizikai aktivitás az energia átcsoportosításával hozzájárul az egészség javításához.

Az egyik útvonalon a felesleges energia elterelődik a potenciálisan kártékony mechanizmusok, például a túlzott zsírlerakódás elől. A másik útvonalat illetően a szerzők bemutatták, hogyan irányítja a testmozgás az energiát a javító és karbantartó élettani folyamatok felé. A cikk rávilágít: amellett, hogy a testmozgással kalóriát égetünk, a fizikai aktivitás stresszt is jelent a szervezetnek, amely kárt okoz a molekulák, a sejtek és a szövetek szintjén. Azonban erre a károsodásra a test úgy válaszol, hogy újjáépülve megerősödik.

A testmozgás elengedhetetlen feltétele volt a túlélésnek

Az újjáépítés része az izomrostok szakadásainak javítása, a porckárosodás helyrehozatala és a csontok mikrotöréseinek gyógyulása. A javítási válasz együtt jár továbbá különböző testmozgás-indukálta antioxidánsok és endogén gyulladáscsökkentő anyagok felszabadulásával, valamint fokozza a vérátáramlást. Testmozgás hiányában ezek a válaszok kevésbé aktiválódnak.

A sejt- és DNS-javítási folyamatok igazoltan csökkentik a diabétesz, az elhízás, a rák, a csontritkulás, az Alzheimer-kór és a depresszió kockázatát.

Forrás: Mariia Boiko / Shutterstock

„A legfontosabb tanulságunk az, hogy mivel evolúciónk olyan élőlénnyé alakított bennünket, amely a teljes élethossza alatt aktív, testünknek szüksége van a fizikai aktivitásra az egészséges öregedéshez. A régmúltban a testmozgás elengedhetetlen feltétele volt a túlélésnek, ma azonban a saját döntésünkre van bízva, hogy mozgunk-e. Ezért önkéntesen kell vállalnunk a fizikai aktivitást az egészségünk és fittségünk érdekében” – hangsúlyozta Lieberman.

Nyilvánvaló, hogy az emberek manapság kevesebbet mozognak, mint régen,

hiszen a gépek és a technika sok területről kiszorította az emberi erővel végzett munkát.

Lieberman csoportja egy nemrég megjelent cikkben tételesen levezeti, mennyivel kevesebbet mozog egy mai amerikai, mint 200 évvel korábbi elődei. A tanács nyilvánvaló: keljünk fel a karosszékből, és mozduljunk meg. „A fontos, hogy csináljunk valamit, és tegyük élvezetessé, hogy másnap is legyen kedvünk csinálni – javasolja a kutató. – A jó hír az, hogy nem kell annyira pörgősnek lenni, mint egy vadászó-gyűjtögető. Már egészen kevés, akár napi 10-20 percnyi mozgás is számottevően csökkenti a halálozást.”

Borítókép: illusztráció

Ezek is érdekelhetik