Ne szívd magad…! – napló péntekig

Adamik "AblakZsiráf" Zsolt. Svéd emlősgyalázók egyetlen gyermeke, faluról. Már egész korán kitűnt, mondták is a szomszédok: "Hej, még portás lesz ebből a gyerekből…!" Neve mellett gyakran szerepelnek a "nyalka", a "dikszlexiás" a "dróútkoszorú" és a "haelka – punk" kifejezések, írás előtt pedig gyakran magába ránt egy háromgombócos mákfagyit. Állítólag Ő találta fel a 60 wattos izzót – ezt speciel sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk.

"Az együttes fogyasztás pedig bizonytalan jogfogalom."
(Az Alkotmánybíróság a drogtörvény szigorításáról, dec. 13.)

Gondoltam én, hogy gáz van, merthogy anyám nem szokta berúgni az ablaküveget, ha akar valamit akkor bejön és kész, sőt, még a mellemre sem térdelt rá soha, pedig biztosan megérdemeltem volna egyszer – kétszer… aztán a rendőrautóban csak megkérdeztem, hogy minek vagyok megbilincselve, rendes gyerek voltam én mindig, hát még az alattunk lakó idült alkoholista Bözsi nénit is folyton előreengedtem a kocsmaajtóban, mire az egyik símaszkos – policemellényes ólajtóhátú egy barátságos nyakszorítás kíséretében megkért, hogy ugyan hallgassak már, meg egyébként is, én csak egy lecsúszott drogos vagyok, minek kérdezek annyit. Közben elővette a bélyeggyűjteményemet, amit minden bizonnyal a házkutatás alkalmával foglalhatott le magának, és elkezdte szagolgatni a Wright – fivéres sorozatot a nyolcadik oldalról. "Bizonyíték" – suttogta a mellette ülő társának. "Repülős."
Kedd – úgy néz ki minden rendben, a bíró teljesen jóindulatú volt, megúsztam nyolc évvel. Már be is vittek a Csillagba, itten ülök a priccsemen, a környezet meg teljesen barátságos, hárman vagyunk egy cellában. A Ferit egy házibuliban kapták el, merthogy látta, amikor az egyik srác házilag sodort cigarettát fogyasztott, aztán meg már hiába magyarázta a rendőröknek, hogy meg a szemét is becsukta, amikor észrevette a dolgot, nem használt, ráadásul Kispál szólt a rádióból, ami

...egy házibuliban kapták el, merthogy látta, amikor az egyik srác házilag sodort cigarettát fogyasztott...

súlyosbító körülménynek számít. "Merthogy az olyan kábítószerfüggős zene." – mondta a Bíró, a Feri viszont azzal reflektált, hogy ő nem tudja, mi szólt, mert Dolly Rollt hallgatott walkmanről. Így úszta meg hat évvel - mondjuk biztos furcsa lesz harmincévesen újrakezdeni az építészkart a Műegyetemen. A másik srácnak meg nem tudjuk a nevét, de furamód mindig öltönyben van, holnap kiengedik. Tegnap jött ő is, állítólag bróker.
Szerda. Ketten voltunk vagy tíz percig, aztán hirtelen hatan lettünk, este meg behajítottak még egy csenevész kis bölcsészhallgatót hetediknek. Én most a wc bal oldalán alszom, barátságos kis zug, van graffitim is: "Hajjrá Ulypest", ez van a fejem fölé karcolva. Állítólag átmeneti állapot, de hirtelen úgy megduzzadt a börtön látogatottsága, hogy már a szellőzőket is cellának használják - tegnap például egy egész gimnáziumi osztályt kellett bekaszlizni gyorsított eljárással, merthogy terepgyakorlaton voltak, és elfelejtettek kivágni valami gyomokat, amiről kiderült, hogy vadkender, úgyhogy most "előállítással és terjesztéssel" vádolják az egész brancsot. "Úgy is kell" – motyogta a börtönőr, amikor kérdezősködni kezdtem – "legalább tisztességes ember lesz belőlük. Majd ha kiszabadulnak."
Csütörtök, szép az élet, kaptunk munkát is - parafadugót csiszolni egész jó dolog, ha jobban belegondol az ember. Azt nem tudom, hogy ezt hogy fogom felhasználni a régi helyemen a tanárképzőn, de biztosan okulok majd ebből is, tudod, hogy van az. Ma egyébként eltűnt a bölcsészgyerek, nem értettük, hogy mi történhetett, aztán kiderült hogy tusolni volt – este találtunk rá, nagyok és vizenyősek voltak a szemei, és egy kicsit dadogva Rimbaud és Verlaine verseket kántált. Furák ezek az értelmiségiek. Viszont kezdünk elvegyülni: a Feri talált magának néhány huzamosabb ideje bent tartózkodó nagydarab havert a mosdóban, mondták neki, hogy ne féljen semmitől, ők majd megvédik, meg bevezetik a tutiba. El is mondta az anyjának, hátha az megnyugszik egy kicsit, de az meg bőgni kezdett, és azt mondta, hogy ő unokákat akar. Furák ezek a nők.
Péntek – kész, vége, megszökünk. Már loptunk is néhány kanalat a menzáról, és elkezdtük alagutat ásni kifelé. Az történt, hogy reggel irtózatos hangzavarra ébredtünk, és kiderült, hogy az éjszaka hangfalakat szereltek fel mindefelé, és most Zámbó Jimmyt játszanak, végtelenítve – hidd el, iszonyatosan szar arra ébredni, hogy "Egyszer megjavulok én, jó leszek majd." Azt mondják, hogy addig nem hagyják abba, amíg ki nem kupálódtunk a drogfüggőségünkből, de közülünk csak a bölcsészgyerek szívott egyszer marihuánát, és azt mondta nekünk, hogy hülyeség az egész és többet tuti nem fog, mert aznap este megpróbálta eltéríteni a liftet Kubába. Szóval megyünk, nem jó hely ez. A Feri is ezt mondja, ő valahogy jobban siet, mint én, és tusolni sem akar többet. Én meg úgy döntöttem, hogy mostmár csakazértis elszívok egy jointot, ha kiértem. Valahogy olyan kíváncsivá tettek.