Balázsné Szabó Erzsébet közösségeket épít Battonyán

A Fodor Manó Helytörténeti Egyesület impozáns épületének ódon falai között megérinti az embert a kisvárosi múlt. Így vannak ezzel a benne dolgozók is, élükön Balázsné Szabó Erzsébettel. A helyieknek Böbe, nekünk elnök és kitüntetett. Adja magát a kérdés: mi volt előbb, a civil, a közösségi munka vagy a hagyományőrző tevékenység?

– Gyerekként szerettem volna régész lenni. Foglalkoztatott a múlt, a régi képek, az antik tárgyak. Ám az élet úgy hozta, hogy könyvelőként dolgoztam, majd a gyermekeim születése után a helyi általános iskolában helyezkedtem el, ahol részesévé váltam a szülői közösség által szervezett bálaknak. Annyira érdekelt az önkéntes munka, hogy a Békés Megyei Közösségfejlesztők Egyesülete által szervezett programokba, képzésekbe is bekapcsolódtam. Kérdezték is, hova, kikhez tartozom. Bevallottam, valójában sehova, de azt mondtam: lelkes vagyok!

– Lelkesen gyűjtögetett is. A kincsmentés mikor kezdődött?

– Amikor az iskolában dolgoztam, régi fotókat, képeslapokat, iskolatörténeti dokumentumokat gyűjtöttem mindazoktól, akik még őriztek Battonyáról ilyen értékeket. Olyanok voltak ezek az évek, mintha készültem volna valamire.

– Azt a valamit Fodor Manó Helytörténeti Egyesületnek hívják, aminek elnöke is lett. Közmunkásként máig megszállottan dolgozik segítőivel.

– Sokat foglalkoztam a helytörténettel, és hasonló érdeklődésű személyekkel együtt alapítottuk meg az egyesületet 2014 februárjában. Azóta nincs megállás. A volt zeneiskola üres épületét megkaptuk és megtöltöttük városunk történelméhez kapcsolódó tárgyakkal. Elkészült az iskolatörténeti állandó kiállítás, majd a többi. Ma már rengeteg a látnivaló, öt termet megtöltenek. Városunknak előbb dr. Takács László gimnáziumi tanár, majd Csathó András pedagógus gyűjtőmunkájának jóvoltából volt helytörténeti anyaga, erre alapozva gyarapítottuk a gyűjteményünket és tesszük ezt a folytatásban is.

– Gyűjt, civil összejövetelek állandó résztvevője, kutat, megálmodik egy könyvet, majd megvalósítja. Győzi energiával? Idővel?

– Lelkes vagyok, imádom azt, amit csinálok. Maradandót szeretnék alkotni, és azt továbbadni az utókornak. Így született meg a Battonya múltja képes levelező-lapokon és fotókon című album alig egy év alatt. A kötet 174 oldal, négyszáz fotó és képeslap található benne. A battonyaiakon kívül gyűjtők is igényt tartottak rá. Munkatársaimnak, s nekem ez a siker adta meg a lökést a második kiadványunk, a „Battonyaiak a nagy háborúban” elkészítéséhez. Úgy valósítottuk meg a könyvet – rengeteg gyűjtő-, kutatómunkát áldozva rá –, hogy közben a hagyományos rendezvényeinket sem hanyagoltuk el. A most készülő Battonya 30 című kiadvány elkészítésében is részt vállaltunk.

– Boldog, ha a közösségért dolgozhat. Olykor népviseletbe öltözik és a Szivárvány néptánccsoporttal táncol, olykor citerázik a Viharsarok citerazenekarral, vagy a kamarakórusban énekel. Ez hobbi?

– Gyermekként citeráztam Pintér Matyi bácsival. Szeretem a népzenét, a népdalokat és a néptáncot. Utóbbihoz 2013-ban csatlakoztam, aktív tagja lettem a néptánccsoportnak. Ma már a kis közösség elnökeként nemcsak táncolok, hanem szervezem a fellépéseket, rendezvényeinket. Az énekkar és a citerazenekar fellépéseivel színesítjük településünk kulturális életét. Van átjárhatóság a civil tevékenységeim között, és ettől teljes az életem.

Névjegy

Balázsné Szabó Erzsébetnek a munkája a hobbija. Számviteli ügyintéző, mérlegképes könyvelő, diplomás közgazdász, közművelődési és közönségkapcsolati szakember. A citerazenekar újraéledésében jelentős szerepet játszott. A városi kamarakórus tagja, és a színjátszásban is megcsillantja tehetségét. Két gyermeke van, Panna 19, míg Barnabás 16 éves. Férje és társa mindenben Balázs János, aki autószerelőként dolgozik. Párja mindenben támogatja, ha kell, együtt néptáncolnak, ha kell, fotóz, de gyakran ő viszi feleségét az előadásokra. Gyermekei is tudják, a közösségi munka jelent számára mindent. Látják, ő ettől is boldog.