A Belvárban kipróbálhatták a Pál utcai fiúk nyomán született társast a gyerekek

Szécsényi Orsolya elmondta, csak Hevesben több mint ötven településre eljutott már saját fejlesztésű „Éljen a grund” nevű társasjátékával, de rendszeresen hívják más vármegyékbe is, így örömmel fogadta el a Belvárosi felkérését. Az egri Bródy Sándor bibliotéka könyvtárosa elsőként beszélgetésre hívta a gyerekeket, megtudakolta, miért szeretik a regényt. Kiderült, azon túl, hogy sok a műben a párbeszéd, lebilincselő a története, érdekes, elgondolkodtató a szereplők karaktere is. Nemecsek halála viszont nyomasztó, ahogyan Geréb árulása, és az is, hogy végül a győzelem dacára elvész a grund. A gyerekek hozzátették, szomorú, ahogyan Nemecsek Ernő halálos ágya mellett is követelik a szabóként éjt-nappallá téve dolgozó apán a kabátot.

Szécsényi Orsolya felvillantotta a regénykorabeli, azaz a 117 évvel ezelőtti Magyarországot (Osztrák-Magyar Monarchiát), sőt annak iskolarendszerét is. Beszélgetett az ötödikesekkel Molnár Ferencről, aki 27 évesen írta meg a szívéhez legközelebb álló Pál utcai fiúkat. Kiderült, hogy Nemecseket egy képzőművész barátjáról mintázta, hogy 1914-től haditudósítóként dolgozott a háborúban, hogy utána Svájcba ment, majd Amerikában élt, ahol színpadi szerzeményeiért kitüntetést is kapott. 

– Darabjait a mai napig játsszák a színházak. A Pál utcai fiúkat Budapesten a Művész kávézó karzatán írta, ahol nem zavarta senki a munkában. A regény először nem könyv alakban, hanem folytatásokban jelent meg a Tanulók Lapjában. Azóta magyar nyelven már ötvenszer kiadták és negyven nyelvre fordították le. A mű 41728 szóból áll, a Boka szó szerepel benne legtöbbször – sorolta az érdekességeket a könyvtáros. A gyerekekkel együtt körvonalazta, mennyiféle funkciót tölt be a regény híres grundja, majd együtt felvillantották a regény főszereplőit, tulajdonságait. „Bepillantottak” a helyszínekre is, mielőtt a regényt „megnézték” a játéktáblán keresztül. 

Az óra utolsó felében minden diák húzott egy-egy arcot, megalakítva négy csapatot (a pirosak Ács Ferihez, a kékek Csónakoshoz, a narancsszínűek Boka Jánoshoz, a citromsárgák pedig Nemecsek Ernőhöz tartoztak). A soron lévő gyerek két kockával dobott, majd lépett is, s húzott egy grund-, egy Budapest-, vagy egy gittkártyát. Fél perc volt a kártyán szereplő, regénnyel kapcsolatos kérdések megválaszolására. A helyes felelet pontot (illetve farakást, üveggolyót, vagy gittet) ért. A meglepetéskártya könyvlapkirakót rejtett; ha kitalálták a játékosok, hogy a mozaik pontosan melyik része a regénynek, az akár a győzelmet is jelenthette. 

A játék hevében még néhányan hallották, ahogy Szécsényi Orsolya megjegyezte; eredetileg Geréb Dezső is szerepelt a társasjátékban, de az ő csapatneve alatt senki nem akart játszani, így végül kivette.