Hétköznapi diszkréció: nem marad titok a betegség, az anyagi helyzet

Ki ne ismerné az óvszert vásárló férfi több évtizedes kabaréjelenetét. A túlbuzgó patikus kisasszonyok alaposan megizzasztják a kedves vevőt, a szerencsétlen, ha tehetné, elbújna zavarában. A tréfán ma is könnyesre nevetjük magunkat, ám az kevésbé mókás, hogy a darabot akár napjaink kórházi vizitdíjváltása vagy patikai sorban állása is ihlethette volna.

Sokan már annak gondolatába belepirulnak, hogy aranyérkenőcsöt vagy potenciazavar elleni szert kérjenek a gyógyszertárban sorban állók füle hallatára. Megváltást a gyógyszerészkamara ajánlása sem hozott, mondván, legyen a patikákban megállító tábla. Ez az udvarias forma az ablakoktól egy méterre tarthatja a sort, így az ottani beszélgetés és a gyógyszerkiadás valóban diszkrét lehet.

— Egyes panaszokra — például gombás fertőzésekre — olyan halkan kérnek szert a betegek, hogy alig érteni — mondta Tóth Tihamérné, az egyik békéscsabai belvárosi patika vezető szakgyógyszerésze, aki helyénvalónak találja a kamarai ajánlást. Az pedig, hogy a táblák sok helyütt még hiányoznak, nem a gyógyszertárak érzéketlenségére vall. Az alapterületük olyan szűk, hogy a megállítók mögött nem maradna elég hely a várakozásra.

— Mi egy éve vezettük be a „Kérjük itt várakozzon!” feliratú táblákat. A hozzánk betérők jól fogadták, s a törzsvevők az ablaknál ragaszkodnak is hozzá, hogy az utánuk következők tartsák a távolságot — magyarázta a gyógyszerésznő.

Kínos helyzetbe a kórházi vizitdíj befizetésekor is keveredhetünk, hiszen a számlát kitöltő kisasszony kötelességszerűen rákérdez jövetelünk céljára, s ha nem fogalmazunk elég világosan, tovább faggatózik. Az orvosi rendelők, vagy a többágyas kórtermek sem a diszkréció mintapéldái.
Ám úgy tűnik, emiatt jobbára csak magunkban füstölgünk, dr. Lengyel László betegjogi képviselőhöz legalábbis nem sok ilyen panasz jut el.

Példák azért akadnak. A közelmúltban az egyik faluból kérték a segítségét, miután a település egyetlen háziorvosának hetek óta színét sem látták. A rendelésre érkezőkkel a váróteremben az asszisztensnő találkozott, kikérdezte őket, megállapította a diagnózist, majd receptre gyógyszert írt. Mindez „családiasan”, valamennnyi beteg jelenlétében történt. A jogász úgy ítélte meg, hogy sérült a betegek ellátáshoz, tájékoztatáshoz, titoktartáshoz való joga és a méltósága is, ezért panaszt tett az orvos felettesénél.

Akinek több pénzintézettel volt már dolga, láthatta, hogy nemcsak a szolgáltatások tartalmában, de a diszkrécióban is különböznek. Megyénk egyik vezető banki szakembere szerint a tapintatos bánásmód ma már a pénzintézetek megítélésén, végső soron forgalmán is lemérhető. Amelyik bank nem diszkrét, az előbb-utóbb ügyfeleket veszít.

-->