Leskelődjünk!

Nekünk az Alföld a mindenünk. Vagy nem? Gyakran mondogatjuk: tőlünk minden is messze van. Ha hegyet, ha folyót, ha tengert, ha havat, ha egzotikumot akarunk látni, menni kell. Előszeretettel posztolunk, hova utaztunk, mit láttunk, felkeltjük másokban is a kíváncsiságot, netán a mehetnéket. Aki a maradás mellett dönt, ő a világhálón, mások megélt élményei láttán töltekezik, szinte bejárja a világot.

A minap medvelesen fotózkodó ismerőseim képeit látva az jutott eszembe, milyen szép helyen élek én. Ha kíváncsian leskelődök mostanában, ha egy különös hangra felkapom a fejemet és a tekintetemet, akkor helyben, a daruvonulás páratlanul szép látványában lehet nap mint nap részem.

Egy család az orosházi belvárosban megállt mellettem néhány percre ovis gyermekükkel, az égre emelt tekintetükkel velem együtt figyelték a madárcsapatokat. Közben a darvakról meséltek a kisfiúnak. A mi szemünk a végtelen rónasághoz szokott, a puszta csendjének örül a fülünk, ha eltávolodunk a fény- és zajszennyezett lakókörnyezetünktől.

És mennyire jó, hogy itt, a szomszédságunkban van egy híresen szép, nyugalmat adó természetvédelmi terület, ahol a csend hangjait, a szél zúgását, a madarak trilláját fülelhetjük, napjainkban pedig a sok ezer daru behúzását élvezhetjük. Medve helyett darules – ez megadatik nekünk. Lehetőség nyílik megfigyelni a naplementében a kardoskúti Fehér-tóhoz éjszára behúzó darvakat akár szakvezetés kíséretében  is, minden szombaton. Ajánlom, menjenek minél többen leskelődni, kémlelni az eget. Megéri.