Ruhaipari

Nem kell tovább zsörtölődniük azoknak, akik felháborodtak a közösségi oldalakon a híren, miszerint a város nyilvános árverésen értékesítené – ahogy ők fogalmazták meg: elkótyavetyélné – Békéscsaba értékét, a volt ruhaipari középiskola épületét és telkét. Ugyanis a Lencsési út végén lévő 13 ezer négyzetméteres ingatlan nem kelt el a kikiáltási áron, azaz nettó 150, bruttó 190 millió forintért sem a minap tartott liciten, a két előzetes érdeklődő egyike sem tett ajánlatot.

Világos, hogy kezdeni kell valamit az épülettel és a telekkel: több mint tíz éve kihasználatlan, jelenleg leselejtezett eszközöket tárolnak benne, korszerűsítésre szorul. A szándék meg is volt és meg is lenne erre: korábban szó volt arról, hogy munkásszálló lehet belőle, de szerintem az sem elvetélt ötlet, hogy idősek otthonát alakítsanak ki benne.

Itt azonban érdemes feltenni a kérdést: mi egy önkormányzat feladata. A munkásszálló-építés, majd -működtetés szerintem nem az, itt a gazdaságnak kell lépniük. Szociális szolgáltatásokat fontos biztosítaniuk az önkormányzatoknak, ebben most is helyt áll Békéscsaba. Persze az idősek otthonaiban a férőhelyek végesek, az igények viszont egyre növekszenek a hírek szerint.

Ám egy-egy ilyen beruházás sok milliárd forintba kerül, amit az önkormányzat most saját erőből nem tud megoldani. Lehet választani: várni pár évet, hátha lesz valamilyen pályázat egy fejlesztésre, addig viszont az épület állaga tovább romlik; vagy most megfelelő áron értékesíteni és elvárni a vevőtől, hogy újítsa fel teljesen és záros határidőn belül. Melyik Békéscsaba érdeke?