Nehéz ládák

Ökrös Csaba

Annak idején Kennedy elnök a nehézségek leküzdése iránti elköteleződés példájaként jelölte meg az amerikai holdprogram meghirdetését. 

Nem azért vágunk bele, mert könnyű, hanem mert nehéz

 – mondta az elnök zajos tetszés közepette. 

Rejtő Jenő hőse, Vanek B. Eduárd is figyelemre méltóan viszonyult a nehézségekhez. Mint emlékezetes, Vanek úr a kikötőben, ahol rakodókat kerestek, azt kérdezte a munkavezetőtől, hogy nehezek-e a ládák, amiket cígölni kellene. Érdeklődése nyomán Vanek urat nem válogatták be a brigádba, így egy árva petákkal sem jutott közelebb napi megélhetési költségeinek fedezéséhez. Hajlamosak vagyunk elhamarkodottan ítélni, ez minden Vanek urak átka. A csalóka látszat az, hogy a nehézségek elől menekült Vanek. Holott Gorcsev Iván személyi titkáraként folytatott állhatatos munkássága a bizonyíték rá, hogy nem lusta volt, egyszerűen csak tisztán akart látni a rakodói munkakörrel kapcsolatban. Távol álljon tőlem, hogy párhuzamot vonjak Kennedy és Vanek úr közé, de szerény álláspontom szerint mindketten tisztában voltak vele, hogy ismeretlen nagyságú nehézségek leküzdése csak beláthatatlan méretű erőforrásokkal lehetséges. Ez Kennedynek rendelkezésére állt – Vanek úrnak pedig sérve volt. 

Az állóképességi sportokban az a nagyszerű, hogy a sportolók, akik alanyai ezeknek, tisztában vannak a rájuk váró nehézségekkel, és ennek ellenére is részesei a küzdelemnek. Szép példái ennek a gyaloglók, hosszútávfutók, országúti kerékpárosok. A világversenyekről sajnálatosan száműzött 50 kilométeres gyaloglás versenyzőinek küzdelme mindig igazi dráma volt. Abban a négy órában, míg teljesítették a távot, bőven volt idő rá, hogy még az avatatlan néző is átérezhesse, mekkora teherrel kell megbirkózniuk a versenyzőknek. 

Ezekben a napokban is tart a spanyol kerékpáros körverseny. A mezőny magyar résztvevője, Valter Attila a győzelemre esélyes versenyzőt is felvonultató csapat tagjaként kiválóan teljesített az eddigiekben. Jó látni, hogy a magyar bajnoki mez viselője a világelithez tartozik, és a hegyi szakaszokon is a mezőny elején teker. Bizonyára Valter úr is feltette már néhányszor a kérdést magában a pályafutása során, hogy nehezek-e azok az emelkedők, amik rá várnak. És éppen az igenlő válasz okán vág neki edzéseinek és versenyeinek. Az egyesített Vanek–Kennedy–Valter-féle sejtés lényege ugyanis ez: nem a ládák súlya a lényeg, hanem hogy az ember eljusson odáig, hogy könnyebben tudja cipelni őket, mint az ellenfelek.