Sokáig titkolták

2019.05.30. 10:47

Nem ez az első május végi hajókatasztrófa Magyarországon

Tragikus hajóbaleset történt május 30-ra virradó éjjel a Duna Parlament előtti részén. Az esti sétahajókázáson külföldi turisták lelték halálukat. A május vége tragikus volt a balatoni hajózásban is, hiszen ekkor süllyedt el a gyerekekkel teli Pajtás hajó.

Szórakozásból katasztrófa

65 éve, ezen a napon történt az eddigi legsúlyosabb hazai vízi katasztrófa, melyet évtizedekig titkoltak. A Balatonon 23 ember halt meg egy hajóbalesetben – számolt be róla a LikeBalaton.

1954. május 30-án – gyermeknapon – kora délelőtt, verőfényes időben 192 kirándulóval – köztük rengeteg gyerekkel – és a hatfős legénységgel indult a Pajtás gőzös Siófokról Balatonfüredre. Onnan 11.30-kor indult tovább Tihanyba.

A baj akkor történt, amikor a Pajtás éles jobbkanyarral Tihany felé fordult, a móló másik oldalán azonban éppen az év első vitorlásversenyt indították. A kíváncsiskodók a hajó bal oldalára özönlöttek, mire a jármű megdőlt. A rémült utasok erre a másik oldalra tódultak, amitől a gőzös ismét jobbra billent. A kapitány próbált ellensúlyozni, de már nem járt sikerrel, a Pajtás ismét balra dőlt és süllyedni kezdett – idézte fel a lap.

A közeli vitorlásverseny miatt számos vízi jármű és mentésben járatos személy siethetett azonnal a szerencsétlenül járt gyermekek segítségére, de így is huszonhárman fulladtak meg.

Egy hétéves kisgyerek volt a legfiatalabb áldozat.

22 utas és a fűtő lelte halálát, aki hősként halt meg: kiengedte a gőzt a kazánból, így a hajó nem robbant fel, és nem lett még nagyobb a tragédia.

Heisz Pál kapitányt kilenc hónapig vizsgálati fogságban tartották, de végül fölmentették, mert a vízből kimentett hajónapló szerint a hajó nem volt túlterhelve. Ellenkező esetben valószínűleg halálra ítélték volna. A 150 főre tervezett Pajtás hajó befogadóképességét azonban a Balatonra való áthelyezésekor a szakértők 200 főre növelték.

Szerencse volt, hogy a fenéken megülő Pajtás félig kiállt a vízből, így az utasok zöme felkapaszkodhatott a hajó testére és az is, hogy a vitorlásverseny résztvevői gyorsan a helyszínre értek és tucatnyi ember segített menekülni a bajbajutottaknak.

Az elhallgatott tragédia

Az áldozatok emlékműve ma a balatonfüredi Tagore sétányon áll, de az akkori korra jellemző, hogy a balesetről a közvélemény csak évtizedekkel később értesülhetett. Sőt, az államvédelmisek még a rendőrségnél is előbb érkeztek meg a helyszínre, de nem azért, hogy az áldozatokat mentsék. A mólót lezárták, még a rendőröket sem engedték oda, a közlekedési miniszter is csak nehezen jutott be. A turisták fényképezőgépeiből kihúzkodták a filmet, a szemtanúkat megfenyegették, hogy nem beszélhetnek senkinek arról, amit láttak, még a helyi telefonközpontot is ellenőrzésük alá vonták.

Megkoszorúzott emlékmű a Balaton-parton, amely az 1954. május 30-án e hely közelében fölborult Pajtás nevű hajó halálos áldozatainak és a mentésben résztvevőknek állít emléket. Raffay Béla alkotása 1999-bõl.
Fotó: Jászai Csaba / MTVA / Bizományosi

A politikai vezetés csak arra ügyelt, hogy a világ ne szerezzen tudomást a szerencsétlenségről. A balesetről csak egyetlen szűkszavú közlemény jelent meg a Szabad Nép című pártlapban, ez 12 halottról számolt be. Ezt követően Rákosi Mátyás teljes hírzárlatot rendelt el.

Szemtanúk szerint a partról is hallani lehetett az utasok segélykiáltásait. Huszonhármán meghaltak, ötvenhatan megsérültek. A korabeli sajtó nem számolhatott be a tragédiáról, ezért a közvélemény csak három évtized múltán értesült a tömegszerencsétlenségről.

Időzített bomba volt

A vízből kihalászott hajónapló tanúsította, hogy nem volt túlterhelve a jármű, így Heisz Pál, a Pajtás kapitánya elkerülte a halálbüntetést. A büntetőeljárás során kiderült, hogy tisztában volt vele, mekkora baj van műszakilag a Pajtással, hogy a hajó egy időzített bomba a tragédiára, és ezt folyamatosan jelezte is feletteseinek, de nem vették komolyan, hajóznia kellett vele.

A Pajtás egy a háborúban elsüllyesztett, majd később kiemelt, és a személyforgalomnak megfelelően átalakított hajó volt.

Mivel a második világháború végén a visszavonuló németek a balatoni hajókat felrobbantották, s az ötvenes évek elején a tóhoz üdülni érkező tömegeket nem volt mivel hajókáztatni. Éppen ezért a Dunáról több olyan járművet is idehoztak, amiket ott már valamiért nem tudtak használni. Csakhogy a folyami hajók nem feltétlenül megfelelőek egy tavi működtetésre.

A tetőt hat méterrel meghosszabbították, a mentőcsónakokat a fedélzet fölött helyezték el, befogadóképességét 150-ről 200 fősre növelték. Óriási volt a hajókázásra az igény, minden helyre és minden lehetséges hajóra szükség volt.

Az átalakítás során azonban még a legalapvetőbb műszaki követelményeket sem vették figyelembe: a Pajtásra a Jókai csavargőzös nagyméretű hajócsavarját szerelték, így indulás után a hajó fara felemelkedett, orra lesüllyedt, stabilitása csökkent.

A hullámállóság miatt megnövelték az oldalmagasságot, de ezáltal a súlypontmagasság is nőtt, műszaki és stabilitási próbát sem végeztek. A látványosan billegő és dülöngélő hajó kapitánya jelentette ugyan a problémát, de ezzel az illetékesek nem foglalkoztak. A tárgyalás után, amiben a vádak alól felmentették, elbocsátották Heisz Pált, csak kikötőmesterként dolgozhatott tovább.

Borítókép: Emlékmű az 1954. május 30-án felborult Pajtás hajó áldozatainak emlékére a balatonfüredi Tagore sétányon

Ezek is érdekelhetik