Újra hazai pályán játszott Kovács Vanda

– Milyen érzés volt újra „hazai pályán” játszani?
– Bár korábban már több alkalommal is szerepeltem a várszínházban, számomra mindig különleges inspirációt jelent, ha a családom, a barátaim előtt léphetek színpadra. A vár és a tószínpad csodálatos környezetet biztosít az előadásokhoz, és úgy vettem észre, hogy ez az egyedi miliő színésztársaim számára is komoly pluszmotivációt ad, ami nem csak akkor érvényesül, ha kosztümös darabokban játszunk, hanem akkor is, ha egy olyan sci-fi történetben, mint a múlt héten bemutatott Kazohinia. Fáradtan érkeztem haza Budapestről a főpróbahetet megelőző öthetes próbaidőszakról, de a családommal töltött párórás találkozások és édesanyám főztje feltöltött energiával, hogy a premierre újra a topon legyek. Gyula a szülővárosom, gyermek- és fiatalkorom ma is élénken bennem élő színhelye, természetes, hogy imádok itt lenni. Millió emlék köt a településhez, felvillannak óvodáskori és általános iskolás éveim pillanatai, az úszó- és a vívóedzések, vagy éppen a gimnáziumi esztendők, amikor éppen csak hazaértünk, megebédeltünk, és már rohantunk is vissza az egykori Március 15. térre, vagy a Lenin gödörhöz, ahol világmegváltó beszélgetéseket folytattunk a baráti társaságommal. Életem egyik legfontosabb szakasza kapcsolódik Gyulához. Néha nagyon szenvedek a budapesti létezéstől. A munkám oda- és a környékbeli településekhez köt, a főváros gyönyörű, jó helyen lakom, de vágyom a gyulaihoz hasonló környezetre, az összetartó, kisebb közösségre, amit például Leányfalun vagy Szentendrén talán megtalálhatnék. Vannak, akiknek mindegy, hol élnek, bárhol megtalálják a harmóniát. Számomra nagyon fontos a környezet.

– Említette, hogy a szülei is megnézték az ősbemutatót. Nekik hogyan tetszett a Kazohinia?
– Mindkettőjüknek tetszett. Anya szerette volna másodszorra is megnézni az előadást, de nagy vihar készülődött, ezért lemondott róla. Édesapám is elismerően nyilatkozott a darabról, ő szakmabeliként különösen értékelte a csapatmunkát, ami a próbák mintegy öthetes időszaka alatt kialakult közöttünk. Jászberényi Gáborral korábban egy párnapos forgatáson találkoztam, míg Orosz Ákost ezt megelőzően csak a színpadom láttam, mégis mindkettőjükkel gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Remek színészegyéniségek. A kisebb karaktereket alakító négy fiatal, a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Iskola növendékeinek meghívását én kezdeményeztem Sopsits Árpád rendezőnél, velük a Játékszínben találkoztam először. Izgalmasan alakult a közös munka, és engem személy szerint is érdekelt, hogy ez a generáció miként gondolkodik a világról. Kifejezetten kreatív, önmagukért kiálló,szabadgondolkodású embereket ismertem meg bennük.

– A nagyvárosi legenda szerint titokban készült fel a Színművészeti főiskolai felvételire...
– Ebben akad egy nagy adag túlzás. Természetesen a szüleim tudtak arról, hogy a Színművészeti Főiskolára jelentkeztem. Néhány alkalommal tanácsot kértem Ternyák Ferenctől, egy fantasztikus tanárembertől, a sajnos nagyon fiatalon elhunyt Ternyák Zoltán édesapjától, és nem kértem külön segítséget sem aputól, sem más színészkollégájától. Talán féltem a kudarctól; attól, hogy mi lesz ha azt mondják, bele se vágjak. Elsőre egyébként nem vettek fel, negyedjére sikerült bejutnom a főiskolára. A közbülső időt a miskolci színházban töltöttem, és egy percre sem keseredtem el. Tudtam, hogy még nem jött el az én időm. Aztán egyszer csak ott voltam, abban a fantasztikus osztályban, ahol az én helyem volt.

– Gyakran olvashatunk arról, hogy továbbra is sportol, maratont fut, órákat tart. Ez a fő kikapcsolódás az Ön számára?
– Mint sok embernek, nekem is lételemem a sport. Már csak ezért is vágyok olyan környezetbe, ahol hegyek vannak a közelben, így sűrűbben eljárhatnék túrázni. Tavaly április óta Kristálycsakra iskolába járok, ahol a test, lélek és szellem tudatos megismerésével gyógyító erőink aktiválásával és az univerzális gyógyítással foglalkozunk. Nagyon szeretem ezt a csapatot.

Névjegy

Kovács Vanda 1971-ben született Gyulán az Ikrek jegyében. Édesanyja népművelő, édesapja, Kovács Lajos Jászai-díjas, Érdemes művész. Öccse, Dávid a Szegedi Városi Bíróságon bíró. Számos nagy sikerű színpadi szerep övezi pályáját. A Miskolci Nemzeti Színházban eltöltött évek alatt a Közönség díjat (legjobb epizód/ Fiatalság bolondság” - BABSZI) Közönség és Társulati díjat (Szentivánéji álom” - HERMINA), Miskolc város nívódíját, Társulati és Közönség díjat (Fekete Péter – Colette), illetve újabb közönségdíjat (Kaland – ANNA) érdemelt ki. Olyan sikerfilmekben szerepelt, mint a Csinibaba és a Zimmer Feri.