Megnéztük Léna road movie-ját

A road movie a filmvilág kedvelt műfaja, melynek fő jellemzője, hogy a cselekmény utazás során játszódik, mi több, sok esetben maga az utazás a cselekmény fő szála. Lénárt Léna Ferenc Két marék földdel a Himalájába című filmje ez utóbbiak közé tartozik, melyet bármikor leadhat egy igényesebb tévécsatorna is.

Állítjuk ezt annak ellenére, hogy elfogultsággal vádolhatnak, hiszen nagy tisztelői vagyunk az orosházi kerékpáros vándornak, továbbá tőlünk sem áll távol a kerékpáros kultúra és persze a Léna által vallott, olykor sajnos kissé korszerűtlen hippi-filozófia.

Kétféle kerékpáros turista létezik: az egyik inkább sportoló, azaz minél nagyobb erőfeszítéssel a lehető legjobb teljesítményt kívánja nyújtani, lényegében csak az utat és a kilométerórát figyeli és elégedetten pattan le a nyeregből, amikor megérkezik az aznapra rendelt célhoz. A másik fő csoportba azok tartoznak, akik mélyeket szippantanak a még soha nem látott táj levegőjéből, rácsodálkoznak azokra a dolgokra, melyek autóból/buszból és főként repülőről láthatatlanok, sőt képesek megállni egy-egy érdekesség kedvéért s ha úgy adódik, akár az aznapra rendelt útitervet is felborítják. Szerencsére Léna az utóbbi kategóriába tartozik és még nagyobb szerencsénk, hogy mindig van nála fényképezőgép, videókamera és diktafon, így élményeit másokkal is meg tudja osztani.

Az idei túra ezúttal Indiáról szólt, mint azzal többször foglalkoztunk, Kőrösi Csoma Sándor sírjához indult el a két kerékpáros, Léna és a dunaújvárosi Matulay György, hogy Darjeelingben adózzanak lelki elődjük emlékének. Az útvonal Románián, Bulgárián, Törökországon, Iránon, Pakisztánon át vezetett Indiába, érintve Nepált is.

A filmet azért merészeljük dokumentumfilmnek nevezni, mert túlmutat az átlagos utazók amatőr és tétova snittjein. Lénáék hatalmas nyersanyagát szakszerű vágással rendeztek egységbe (ez utóbbi Losonczi Dávid munkája). Nem elsősorban az adott ország főbb jellemzőit ismerjük meg (az benne van az útikönyvekben és tele van velük a net), hanem azokat a kis titkokat, amelyek hiányoznak a brosúrákból: milyen egy török lagzi, milyen bunkók az iráni katonák, mit keres rágcsáló a fazékban, és persze olyan sokkoló képek, mint a robotoló nyolc-tíz éves gyerekek.

Ugyancsak erénye a filmnek, hogy életszerűen érzékelteti: keleten bringázni azért más, mint mondjuk eltekerni Póstelekig meg vissza, az időjárás, az útviszonyok és az emberi tényezők (például: bűnözés, egészségügy) bizony túlélőtúrává tudnak varázsolni egy kerékpáros utat.

Ami e sorok írója furcsállt, az a zenei háttér volt, ugyanis minden helyszínnél angolszász zene szólt. Aztán átgondolva fejet hajtottam az alkotók szándéka előtt, hiszen ha balkáni, ázsiai, indiai zenével fejezik ki az adott helyszín kulturális világát, talán túl közhelyes, didaktikus lett volna. Viszont így, hogy Léna kedvencei - Jimi Hendrix, Doors, Jethro Tull - szóltak, megtudhattuk, "mire gondolt a művész", azaz milyen dalok szóltak a bringás öreg hippik fülében, fejében, miközben felfedezték a Balkánt és Ázsiát.

A film narrációját Léna nem vállalta be, sajnálatunkra, helyette az általa leírt szöveget egy képzett hang olvasta fel. Nincs ezzel semmi baj, valóban szakszerű a megoldás, azonban aki járt már a bringás vándor valamelyik előadásán (például tegnap Mezőberényben, múlt héten pedig Makón), tudhatja, hogy igazi showmanről van szó, akinek nem csak mondandója, hanem előadói stílusa is szórakoztató, így bátran elmondhatta volna ő is az összekötő szövegeket.

Két marék földdel a Himalájába

Lénárt Léna Ferenc útifilmje

Narráció: Tóth László

Utómunkálatok: Losoczi Dávid

Zenei szerkesztő: Mihály Zoltán

Borító: Kovács Orsolya

A szerző magánkiadása

www.eleterzes.hu

Lénárt Léna Ferenc útifilmje

Narráció: Tóth László

Utómunkálatok: Losoczi Dávid

Zenei szerkesztő: Mihály Zoltán

Borító: Kovács Orsolya

A szerző magánkiadása

www.eleterzes.hu -->