Vezettük a Fiat-modelleket: BRAVO

A Bravo külsejéről első ránézésre megállapítható, hogy itáliai formatervezők keze munkáját dicséri. A Bravo egyértelműen a Grande Punto stílusvilágát viszi tovább, ami leginkább az orrkiképzésben, a meredeken emelkedő övvonalban és a nőiesen telt hátsórészben merül ki. Az összkép egyértelműen olaszos, köszönhetően az olyan apró részleteknek, mint a régi Bravót idéző hátsó lámpa, a krómkeretes hűtőrács, melyben ott ragyog az új embléma, vagy a törésvonal az autó oldalán. A Bravo fizimiskáját kicsit hosszabban elnézegetve éppen az adja a harmóniát, hogy az egyenes élek, törések szinte észrevétlenül válnak kerekdeddé.

Az autó beltere az egyik legnagyobb kategóriájában, a 400 literes csomagtér valóban impozáns. Az anyaghasználat és a kidolgozottság példásnak tűnik, a tesztelés során aktívan közreműködő fotós kollégának például a kevlarszerű műszerfalidomok mozgatták meg legjobban a fantáziáját. A műszerfal vizsgálatánál egyértelműen a csőbe rejtett sebesség- és fordulatszámmérő viszi a prímet. Sötétedés után az egész együttes vöröses-narancssárgás színben kezd derengeni. A műszerek egyébként erős napfényben is jól láthatóak, kitűnően árnyékoltak. Az első ülések kiképzése, formája minden eddigi Fiat-modellt felülmúl, az oldaltartás kiváló, kényelmes a hosszú utakon is.

És akkor jöjjön a lényeg, a motor! A Fiat három benzines és két dízel erőforrást kínál a Bravóhoz. Nekünk egy 1,9-es 120 lóerős, 255 newtonméter maximális forgatónyomatékkal rendelkező Multijet dízel jutott, ami szerintünk a legjobb választás ehhez a modellhez. A motor elképesztően dinamikusan mozgatja meg a Bravo súlyát. A dízel erőforrás nagyjából kétezer körüli fordulatnál kezd el igazán harapni, de akkor annyira, hogy az ülésbe préseli a bent ülőket. Mindezt teszi úgy, hogy még az igazán magas fordulatnál is alig hallatja a hangját, félelmetesen csendes, minimális a szél- és a motorzaj.



A városi forgalomban — bár nem éppen vajléptűen kezeltük a pedálokat — egy kicsivel több mint hat és fél literes fogyasztást sikerült produkálni. Városon kívül pedig hat liter alá szorítottuk a motor üzemanyagéhségét. Egyébként ötödikben 120-as tempónál alig kétezres fordulatot produkált a Multijet, talán ennek is köszönhetőek a kedvező fogyasztási adatok és ez előrevetíti a motor tartósságát is.

A futóműről jók a benyomásaink. Igazán kemény terepen ugyan nem teszteltük, de az úthibáktól hemzsegő megyei szakaszokon nem vallott szégyent, alig rázott. A váltó átlagos, a hat sebesség között nem téved el az ember, és tulajdonképpen ez a legfontosabb.

A Bravo az aktív és a passzív biztonság szempontjából kategóriájában az egyik csúcsot képviseli. Légzsákokból szinte minden testrészre jutott, ez külön kiemelendő, hiszen ami egyedi, az a vezetőoldali térdlégzsák. A modellt ABS- és ESP-rendszerrel (elektronikus menetstabilizálóval) is ellátták. Az ABS-t egy újabb hárombetűs rövidítés az EBD (elektronikus fékerőelosztó) egészíti ki.

Összeségében elmondható, hogy a modell névválasztása találó. Illik rá a marketingesek által sokszor belénk sulykolt fogalom. Eszerint a Bravo világszerte használatos szó, olyan teljesítmény jelölésére, amely minden várakozást felülmúl.