Hétdanos lett Farkas András

A nemrégiben Gyulán megrendezett sótókankarate-szemináriumon a szenszei Sáfár László IX. danos nagymester vezette nemzetközi vizsgabizottság előtt sikeres övvizsgát teljesített a rendkívül magas VII. dan övfokozatra. A táborzárón nagy taps közepette vette át az erről szóló oklevelet Sáfár nagymestertől, és az A.J.K.A. szövetség magyarországi elnökétől, Palkovics László mestertől.

– Mikor kezdett el foglalkozni a karatéval?

– Csaknem negyven éve, 1981-ben kezdtem, s az első sikeres övvizsgámat 1982 szep­temberében tettem le. Azóta folyamatosan edzek.

– Ebben a hosszú időszakban kik voltak azok a mesterek, akik legnagyobb hatással voltak a fejlődésére?

– Az elején Zsolt Péter mester oktatott, aztán Stefanidis Arisztotelesz, Rusznák Gergely, Gulyás Péter, Kesic Bogdan, dr. Ilija Jorga, a japán Kawasoe mester, majd napjainkig szenszei Sáfár László. A csaknem négy évtized alatt sok edzőtáborban vettünk részt, ahol mindenhol tanultam, de mint irányvonalat, összeszedve és rendszerbe foglalva, Sáfár László szenszei irányítása alatt sajátítottam el.

– Nem is akármilyen versenyző volt korábban. Mi állt közelebb a szívéhez, a küzdelem vagy a formagyakorlat (kata)?

– Érmeket inkább küzdelemben szereztem, bár a formagyakorlat is jól ment. Nem tudnék választani, bár küzdeni, „verekedni” mindig szerettem, már gyermekkoromban is. Azt gondolom, ez alkati sajátosság, de ezzel együtt sohasem verekedtem edzésen, versenyen kívül.

– A tanítványok miben jók?

– Talán küzdelemben, de formagyakorlatban is jók, és ahogyan öregszem, egyre jobban megértem, miért mondták a régiek, hogy a formagyakorlat fontos. Régen ezeket az infókat nehéz volt megérteni, gyakran nem tudtuk, mit miért csinálunk. Most már én is vallom, hogy a formagyakorlat elengedhetetlen.

– A hét dan egy nagyon magas övfokozat. Hogyan folyt a vizsga?

– Szenszei Sáfár László IX. danos mester vezetésével bizottság előtt folyt a vizsga. Előre meghatározott shorey és shorin katákkal kellett készülni. Természetesen erre a fokozatra már ismerni kell magas színvonalon az összes formagyakorlatot, de most ezekre külön rákészültem.

– Edző és oktató is. Tartalmazott-e ez a vizsga külön olyan feladatot, amit az oktatókra szabtak?

– Három dantól felfelé már oktatói elvárás is van, vagyis minden vizsgán elméleti anyagot is kérnek, azt, hogyan kell a karate egyes területeit oktatni. Össze kellett állítani egy diplomamunkához hasonló kisebb dolgozatot, ezt be kellett adni, lektorálták, és a vizsgabizottság előtt ezt ki is kellett fejteni. A sikeres vizsga nem egy nap terméke volt, hanem hónapokkal korábban kezdődött.

– Családos ember, komoly vállalkozást vezet. Hogyan fér bele az életébe a karate?

– Mindig is plusz „áldozatokkal” jár, de muszáj, hogy az ember ezt az időt magára szánja. Azzal lettem az, aki vagyok, amit a karatétól kaptam. Ezt érdemes tovább adni és tovább csinálni, s időt kell szakítani rá.

– Mennyivel mások a mostani tanítványok, mint amikor elkezdték annak idején?

– Nem tudom megmondani, mert egészen másképp éli meg az ember, mint annak idején. Az biztos, hogy sokkal keményebbek voltak az edzések, a küzdelmek. Azóta rájöttünk, hogy nem feltétlenül kell mindent túlzásba vinni a karate gyakorlásához, hogy össze-vissza törjük egymást. Megtanított viszont a küzdésre, a helytállásra, s ezt igyekszünk átadni másoknak.

– Szaporodnak a tanítványok is. Mivel tudná ajánlani a kezdőknek a sótókan karatét? Miért érdemes ezt csinálni?

– Tradicionális fogalmakat tekintünk fontosnak: jellem, becsület, akarat, önuralom, tisztelet, ezt tanítjuk, és nagyon komoly fizikai, illetve lelki nevelő hatása van. Ezt nemcsak a karatéban, hanem egész életében tudja használni, eredményesebb, nyitottabb, rugalmasabb lesz.

– Milyen a mostani csapata?

– Mint közösség, nagyon jók, aranyosak, „jó fejek”, büszke vagyok rájuk. Megboldogult Andó Laci barátom csapata volt, és életem egyik legjobb döntésének bizonyult, hogy halála után átvettem ezt a gárdát.

– Most 52 éves. A hét dan egy magas fokozat, lesz ebből esetleg még magasabb fokozat?

– Ezt majd Sáfár szenszei megmondja. Erre a fokozatra is azért vizsgáztam, mert ő jelölt rá.

Maximálisat nyújt

– Sok évvel ezelőtt találkoztunk, idő kellett ahhoz, hogy megismerjem – mondta szenszei Sáfár László nagymester Farkas Andrásról. – A legnagyobb tiszteletet és hűséget adja meg, amit tanítványtól elvárhatok és kaphatok. S ez nekem nagyon sokat jelent, mert ezt várom el a tanítványaimtól emberileg, és Andrást ez jellemzi, maximálisan teljesíti!