Vegyesek az érzései Horváth Rolandnak

Az EUbility Group-Békéscsabai Előre NKSE a 13., jobbik kieső helyen állt akkor, amikor március 13-án a magyar szövetség felfüggesztette az NB I.-es küzdelmeket. Két győzelem, egy döntetlen és 15 vereség volt a mérleg, 480 dobott, 567 kapott gól, öt szerzett pont ­szerepelt a csapat neve mellett, négy pont hátrányban álltak az üldözött Alba FKC mögött.

– Ha a szakmát nézzük, vegyesek az érzéseim – vágott bele Horváth Roland, a békéscsabai csapat kispadjára 2017 novemberében leülő, 37 esztendős tréner. – Az biztos, hogy még egyszer így, ilyen létszámmal nem kezdeném el a bajnokságot. A végén már annyira kevesen voltunk, hogy alig tudtunk kiállni, fiatalabbnál fiatalabb kézilabdázót kellett benevezni, így irreális és túlzóak voltak az elvárások. Ennek ellenére akadtak jó mérkőzéseink. Úgy gondoltam, hogy a szerb Dragica Tatalovics érkezésével még időben megoldódik a kapuskérdés, de ­mivel állapotos lett, így csupán egy mérkőzésen tudott segíteni.

Horváth Roland véleménye szerint, ha ezt a posztot stabilizálni tudták volna, nem öt pontot szereznek, hanem sokkal többet.

– Kicsit utánpótlás-neveldeként dolgoztunk, sajnos a játékosok nagy része évről évre eligazolt. Az, hogy hová fejlődtek Békéscsabán, arra bizonyíték, hogy olyan csapatok vitték el a játékosainkat, mint a Fradi, a Debrecen és az MTK. Más kérdés, hogy miért nem tudunk egyben tartani egy már összekovácsolódott csapatot.

Az edző szerint sok jó dolog is történt velük az év folyamán. Nem voltak nagyarányú vereségek. E mérkőzések is azért alakultak úgy, mert nem volt olyan játékos, aki a kritikussá váló helyzetben mentálisan segíteni tudott volna.

– A bevetett fiatal kézilabdázóknak ennél sokkal több idő kellett volna ahhoz, hogy olyan játékosokká formálódjanak, amikor már komolyabb támogatást nyújthatnak a csapatnak – tette hozzá Horváth. – Problémát jelentett, hogy a kulcsembereknek nem volt posztriválisa, s akarjanak ők bármennyire is tenni a csapatért, nincs rajtuk meg az a nyomás, ami még inkább előrevitte volna a játékukat. A játékosaimra azonban így sem lehet egyetlen rossz szavam: minden mérkőzésen győzni szerettek volna, nagyon akartak, küzdöttek.

S hogy milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt három békéscsabai szezonjában Horváth Roland?

– Az elmúlt időszakban rengeteg játékossal dolgoztam együtt, és rájöttem, hogy melyek azok a típusok, akiket leginkább érdemes az adott feladatra kiválasztani. Annak, hogy másodedző nélkül dolgoztam, volt ­haszna is, hiszen olyan szituációkkal találkoztam, olyan extrém helyzetekben dolgozhattam, ami sok pluszt adott.