Szarvas Mátyás: sosem késő változtatni, és új célokat kitűzni!

Sokan ismerik Békés megyében az 59 éves Szarvas Mátyás pedagógust, aki többszörös ultraterepfutó országos bajnok, hatszor futotta körbe Békés megyét, kétszer Magyarországot, az Országos Kék Körön 2533 km-t megtéve. Huszonnégy éve, 1996-ban megmászta Európa legmagasabb csúcsát, a 4807 méter magas Mont Blanc-t, és még hosszan sorolhatnánk, hogy mennyi kihívást teljesített életében. A négy éve a Balatonnál, Vonyarcvashegyen élő sportemberrel beszélgettünk.

V. L.

– Mit szól a járvány miatt most kialakult helyzethez?

– Én sosem estem kétségbe az ilyen helyzetektől. Életünkben nem véletlenül történnek a dolgok. Sem a világban, sem a környezetünkben, sem a magánéletünkben. Hiszem, hogy ez is egy ilyen jelzés volt arra a túlpörgött világra, amiben élünk és amiben mindenféle eszközzel próbálnak hatással lenni ránk cégek, emberek, politikusok... Meg kellett állni, át kell gondolni dolgokat. Nekem, mint trénernek, előadónak, hihetetlenül sok „muníciót” ad a kezembe ez a helyzet. Ilyenkor derül ki, kinek mi van a „kezében”, fejében megoldásként... Hiszem és tudom: a bajra sosem akkor kell készülni, amikor az bekövetkezik. Sokkal korábban. Sőt! Még annál is korábban. Amikor látszólag „kényelmi” pozícióban vagyunk. Mi a kis feleségünkkel rendkívül proaktívak vagyunk, két-három lépéssel mindig a világ előtt járunk. Több lábon állunk. Ennyi ma a titok. Követni a nem éppen mindig pozitív trendeket, ismerni önmagunkat, hinni az erősségeinkben, és folyamatosan ezekbe fektetni az energiát.

Szarvas Mátyás a Balaton partján készül az idei feladatokra /Fotók: Herzog Gyöngyvér/

– Hogy néz ki ez a sportban?

– Természetesen megterveztem az idei évemet is, mint sportember, megvolt az a két-három célom, ami kitölti a 2020-as esztendőt, de azt is tudtam: ma már semmi nem biztos. Ezért volt és van mindig „B” és „C” tervem is. Most ezek léptek működésbe. Szerencsére a tavaly tavaszi sérülésem már a múlté, nyomát sem érzem, köszönhetően egy egészen különleges magyar termékcsaládnak, amelyért nem győzök elégszer és elég hálás lenni a tulajdonosoknak és a kutatóknak. Ezt igazolta már a tavaly őszi, olaszországi korosztályos második helyezésem a 48 órás policoroi világkupán. Eredetileg két nagy világverseny és egy elképesztő extrém teljesítmény – sok társadalmilag hasznos céltól vezérelve – volt az idei terv, az okos tervezésnek köszönhetően ezek szerintem kétharmadban egészen biztosan, de lehet, hogy száz százalékban megvalósulnak. Sok tapasztalat áll már mögöttem, így tudom, hogy a filozófiám hasznos és működik. Ezt adom át hónapról hónapra cégeknek, egyéneknek vagy épp csak egyszerű útkeresőknek, fiataloknak, akikkel nagyon sokat dolgozom.

A rutinos terepfutó mindig örömmel végzi a tavaszi futóedzéseket a Keszthelyi-hegységben

– Miként készül mostanában?

– Ugyanúgy, mint eddig. Napi egy erősítő edzés és egy vagy két futóedzés szerepel a programban, nem kevés kilométerrel. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ahol élünk – a Balaton északi partján, Vonyarcvashegyen – tökéletes lehetőséget kínál erre, hiszen a házunktól ötszáz-ötszáz méterre van a balatoni kerékpárút, illetve a Keszthelyi-hegység déli lába. Ebből kifolyólag aszfalton és terepen is egyaránt tudok edzeni. Nyilván a jelenlegi helyzet különleges, hiszen az összes verseny elmarad, és őszre tették át valamennyit, de most ez van, ezt kell szeretni, és elfogadni. A világ minden táján ez a helyzet jelenleg. Ez az, amiről az előbb beszéltem: én sosem a problémát látom az ilyen helyzetekben, hanem a megoldásokat keresem. Ez a helyzet pedig most azt üzeni nekem, hogy sosem volt még ennyi idő versenyekre felkészülni, alapozni, specifikumokat beletenni az edzésekbe. Türelem. Ez most a legfontosabb jelszó, ezt üzenem mindenkinek. Nekem különleges „szerencsém”, hogy az enyém most az egész Balaton és a Keszthelyi-hegység – a hattyúkon, a vadkacsákon és az erdőkben a vadakon kívül csak önmagammal találkozom. No, ezt ki is használom. Kimondottan hosszú, nyugodt, kilométer-centrikus futásaim vannak, sokszor vágok neki este, éjszaka is a csendnek, felidézve a szervezetem számára az ultrafutás egyik jellemző sajátosságát, az éjjel-nappal futást.

– Hogyan éli meg a jelenlegi nehéz heteket?

– Kimondottan jól. Oly sokszor kerültem már meg a Földet a megtett kilométereim alapján, annyira ismerem a testem, a lelkem minden rezdülését a futás állapotában, hogy van időm valóban futni és időnként a szellemi munkámmal is foglalkozni „odabent”. Csak én vagyok, a természet és a következő cél – munka, család, sport – megálmodása, tervezése. Ezt hívjuk mentális felkészülésnek. Ilyenkor valóban megmutatkozik, kik is vagyunk valójában, mi van bennünk, mik motiválnak, inspirálnak az adott pillanatban és a következőkben. Engem például az említett három plusz egy cél. A nyarat még nem lehet biztosra tervezni, de én úgy készülök, hogy a júliusi csehországi, kladnói verseny is minimum halasztva lesz, de inkább elmarad. Így maradnak az őszi célok, amelyek viszont már nagyon konkrétak. A májusi hatnapos balatonfüredi EMU ultrafutó-világkupát szeptember 24–30. közöttre halasztották, de ez már legalább realitás lehet, akárcsak az, hogy e verseny befejezése után – ahol új magyar nemzeti csúccsal szeretnék búcsúzni a korosztályomtól – egy héttel, október 8-án vágok neki terveim szerint egy tizennyolc éves álom megvalósításának. Ez nem más, mint a III. Országos Kékkör Futás a maga kétezer-ötszázötven kilométerével, és harminchétezer méter szintkülönbségével. Tizenegy év után most érkezett el a pillanat, hogy ismét randevúzhatok ezzel a fantasztikus csodával, melynek ezeregyszáz kilométeres északi része az Országos Kéktúra, amely szerepel a világ 2020-as turisztikai álomcélpontjai között a National Geographic Travel listáján. Ez és az idén harmincéves Körösök Völgye Turista Egyesület jubileuma adja az apropóját többek között ennek a világszinten is kimagasló extrém vállalkozásnak.

– Mi lesz a plusz egy célja?

– A plusz egy cél egy olyan jövő tavaszi extrém teljesítmény, amely, azt gondoljuk a barátaimmal, szűk kis csapatommal, méltán adhat majd mindenkinek hitet a saját árnyéka túllépéséhez, önmaga újraértékeléséhez, ez azonban maradjon egyelőre titok. Ebben az üzenet értékű mai világban, helyzetben, napjainkban mindenkinek meg kell, hogy legyen a maga miértje arra, miért is kell fénysebességgel változni, változtatni és váltani. Még akkor is, ha ez sokaknak nem tetszik, sőt... S ezzel keretbe is foglaltam a gondolatmenetemet. Kívánok mindenkinek elsősorban egészséget, reális célokat (reális az, amit TE annak gondolsz, de üzenem, sose legyenek kicsik ezek a célok), türelmet és kitartást! Sosem késő változni, változtatni, új célokat kitűzni!