Akitől rettegtek a kapusok

– Meglepődtem, hogy milyen sokan voltak kíváncsiak ránk. Ahová hívnak, szívesen megyek. Pásztor Józsival sokat voltunk együtt a válogatottnál. Ő is hasonszőrű, mint én, vidékről került a klubcsapatába. Érdekes dolog ez, hiszen egyikünk sem oda született, mégis a klubhűség miatt békéscsabaivá vagy angyalföldivé vált. Józsiék ízig-vérig csabaiak lettek, és ez jó érzéssel töltött el. Nem hiszem, hogy a maiaknál ez így lesz, mert az állandó vándorlás miatt a mai világban nem alakul ki az a klubkultúra, mint a mi időnkben.

– Engedje meg, hogy egy személyes élménnyel hozakodjak elő. Számomra az 1981-ben lejátszott Norvégia elleni két világbajnoki selejtezőmérkőzésen lőtt pazar góljai a legkedvesebbek, különösen az Oslóban fejelt és emelt találat. Önnek melyik gólja a kedvence?

– Életem legfontosabb találatai valóban ezek voltak. Úgy jutottunk ki a világbajnokságra, hogy a norvégokat idegenben is megvertük, amire a csoportunkban sem az angolok, sem a svájciak nem voltak képesek. Igen, valóban szépségdíjas gólok voltak. Sokáig nem talált be magyar játékos a norvég válogatottnak. Viszont lőttem egy aláemelőset egy Fáy utcai bajnokin is, négyezer néző előtt, de azokat csak a helyszínen lévők látták, vagy a Népstadionban az Újpestnek. Vártam az aznapi összefoglalót a híradó sportadásában, de a neves sportriporter, Vass István Zoltán közölte, hogy a hatvankettedik percben lőtt találatom idején éppen kazettát cseréltek, így arról csak szóban tud beszámolni… Ezekre a gólokra viszont már senki nem emlékszik.

– Tart attól, hogy valaha bárki is megdönti azt a bizonyos 1982-es világrekordot, amikor a spanyolországi világbajnokságon csereként beállva hét perc alatt három gólt lőtt Salvadornak?

– Egyszer minden rekord megdől. Négy éve, a Németország–Brazília mérkőzésen az ötvennyolcadik percben beálló André Schürrle húsz perccel később már a második góljánál tartott. Akkor veszélyben volt a csúcsom. Nem baj, ha van ilyen csúcs, azt jegyzik a FIFA-statisztikák, így egy kicsit Magyarország felé irányul a figyelem. A világrekord arra jó, hogy ösztönözze a futballistákat.

– Egy helyen azt nyilatkozta, hogy az idei világbajnokságról hiányoztak a nagy egyéniségek.

– Olyan válogatottak kerültek a legjobbak közé, ahol nem voltak ilyen játékosok. Persze, a horvát Modrić jól játszott, de ő mégsem Ronaldo, pláne nem Pelé. A vébé ennek a szakaszában már hiányoztak az olyan párosok, mint Ronaldo és Messi.

– Kicsit kanyarodjunk vissza a múltba. A Vasasban öt és fél évet töltött el, remek társakkal játszott egy csapatban, a szurkolók imádták, igaz bajnokságot sem a piros-kékkel, sem pedig más csapattal nem tudott nyerni.

– Kaposvárról kerültem Pécsre, ott mutatkoztam be az első osztályban, ahonnan jó emlékekkel, de eredménytelenül mentem vissza Kaposvárra. A Vasas ellen kijött a lépés, és több ajánlat közül őket választottam. Nehéz döntés volt, mert az aktuális bajnokcsapathoz kerültem, és az akkori nagyok közül mindenki ott focizott. Az első évünk nem volt rossz, de lassan elkezdtek külföldre áramolni a jó játékosok, Váradi Béla, Mészáros Feri, Müller Sanyi, a Vasas nem tudta őket megtartani. A góljaimat meglőttem, de a csapat nem volt már olyan eredményes, mint korábban.

– Mit szól a Vasas gyengélkedéséhez?

– Nagyon fáj. A régi társakkal, Ihász Kálmánnal és Puskás Lajossal ott vagyok a mérkőzéseken, mindannyiunkat megérinti ez a helyzet. Küszöbön van a stadionavató, és abban kell reménykedni, hogy a csapat maradjon benn az NB II.-ben. Hogy kik hibáztak, nem tudom, de valami nagyon elromlott.

– Önre egyik legjellemzőbb a félpályáról való megindulás volt, amikor mindenkit kicselezve lőtte a gólokat.

– Amikor összejöttünk gyerekek focizni a falunkban, Taszáron, akkor nem a kettő a kettő ellen játszottunk, hanem én voltam egyedül három ellen. Rávezettem egyre a labdát, ám gyorsan kellett cselezni, nem lehetett lazítani, mert beértek. Létszámhátrányos futballt játszottam. Ez a képesség a gyerekkori játékból, a rengeteg gyakorlásból eredt.

– Dolgozott férficsapatoknál, de utoljára a női válogatott szövetségi edzőjeként láthattuk. Mennyivel másabb hölgyeket irányítani?

– Sodródtam az árral. Rákospalotán edzősködtem, fel is jutottunk az NB II.-be, de felmondtam. Ott edzett a női Femina FC, a játékosokkal jó viszonyt ápoltunk. Ügyesek voltak, de korszerűtlenül fociztak. A felmondásom után fél évvel hívtak. Bajnokságot nyertünk, indultunk az először akkor kiírt Bajnokok Ligájában, ahol összesen hatszor szerepeltünk.

– Most van pénz a magyar futballban, épülnek a stadionok, a gyerekek szép mezekben pompáznak a korosztályos mérkőzéseken, mégsem látjuk özönleni a tehetségeket. Mi lehet a fő baj?

– A Bozsik-program budapesti igazgatójaként dolgozom. A program csak tizennégy éves korig követi a gyerekeket. Nem fognám rájuk, hogy tehetségesek, de vannak olyan megnyilvánulásaik, amelyek arra utalnak, hogy lehet belőlük valami. Hogy mégsem válnak jó játékosokká az általunk ügyesnek tartott gyerekek, az talán az akarat hiányában is keresendő. A mi időnkben a foci mélyen belegyökeredzett a grundéletbe, ám a grundok mára eltűntek. Heti két-három edzéssel, nulla mozgással nem válhatnak a tehetségek világklasszissá.

– Munkájánál fogva is sokat jár korosztályos tornákra. A mai labdarúgók között azért lát olyan gyerekeket, akiknek a mozgása Kiss Lászlóéra emlékezteti?

– Hogy őszinte legyek, nem igazán. Vannak technikásak, akaratosak, de azt a stílust, amit én képviseltem, nem fedeztem fel egyikükben sem.

Névjegy

Kiss László

Született: 1956. március 12., Taszár

A magyar válogatottban 33 alkalommal szerepelt 1979 és 1984 között, és 11 gólt szerzett.

Klubjai játékosként: Kaposvári Rákóczi, Pécsi MSC, Kaposvári Rákóczi, Vasas, Montpellier (francia), MTK-VM, ESMTK, Veszprémi SE, BVSC.

Edzőként: Lajosmizse, Beremend, Rákospalotai EAC, 1. FC Femina, Magyarország női válogatottja.

Eredményei: 2x magyar bajnoki bronzérmes (Vasas), Magyar Kupa-győztes, Közép-európai Kupa-győztes.