két nap, kétszáz kilométer

2018.06.07. 09:16

Szupermaraton: mindenki győzött, aki elindult

Békéscsaba alapvetően kerékpáros város. Rengetegen­ bringáznak, s ezt mi sem ­bizonyítja jobban, mint hogy idén rekordszámú bicajos vágott neki a Békéscsaba– Arad–Békéscsaba Szupermaratonnak. Több mint 1400-an pattantak nyeregbe és teljesítették két nap alatt a kettőszáz kilométeres távot.

Erdei-Kovács Zsolt

A futók mezőnyében, egyéniben tízen álltak rajthoz, valamint összesen huszonnégy öttagú váltó nevezett. Az egyik leglelkesebb kerékpáros résztvevő a korelnök, Novák Ferenc, aki 87 évesen is frissen, fél kézzel bánt el a kettőszáz kilométerrel. A debreceni, Hajós Alfréd-díjjal elismert, nyugalmazott postás tízéves kora óta biciklizik. A világ öt kontinensén, 55 országában megfordult, a Békéscsaba–Arad–Békéscsaba Szupermaratont sosem hagyja ki. Az eltelt két évtizedben az összes megmérettetésen elindult. A „Bringakirály” a Guinness által is nyilvántartva eddig több mint 1,5 millió kilométert tekert, az éves adagja nagyjából 15 ezer kilométerre tehető. Rendkívül inspiráló személyiség, kitartása jó példát ad.

Mint mondta, nagyon szereti a hangulatot, rengeteg ismerőssel, régi baráttal találkozik, akik túláradó szeretettel fogadják. Több mint két évtizedig volt profi versenyző, és összesen 43 évig tevékenykedett kerékpáros kézbesítőként, de egy napot sem volt táppénzen.

– Nincs titok, nem szedek gyógyszert, nem iszom alkoholt, nem dohányzom és imádok sportolni – mesélte, majd hozzátette: legalább 90 éves koráig minden évben szeretne itt lenni. Szeme mosolygós, derűs, életigenlő lélekről árulkodik. Arcán nyoma sincs fáradtságnak, egészen egyszerűen nem fog rajta az idő.

Bogár János a 21. szupermaraton egyéni összetett győztese is egy azok közül, akik rendre visszatérnek. Az első százast lefutva, az aradi rajt előtt ismertette: tavaly 95 kilométer után fel kellett adnia a versenyt, akkor nem bírta tovább. Mint fogalmazott, idén azzal az alapvetéssel indult el, hogy nem fog az ellenfelekkel foglalkozni. Semmi mást nem szeretett volna, csak egyszerűen végigmenni. A taktika bevált. – Nehéz végig koncentráltan, a feladatra összpontosítva futni, nagyon egyedül tud lenni a pusztában, hiszen a futás igazán magányos tevékenység – foglalta össze érzéseit.

Azon kérdésre, hogy miért szereti a szupermaratont, elmondta: a résztvevők és a szervezők nagy családot alkotnak. Minden alkalommal úgy érzi, mintha hazajönne, hiszen a Békéscsabai Atlétikai Club az anyaegyesülete, és Tóth Sándort is nagyon nagyra tartja.

– A terep kegyetlenül nehéz, sok benne a hosszú egyenes, azonban valami igazán komoly indok kellene ahhoz, hogy kihagyjam – hangsúlyozta, kiemelve: aki csak egyszer is elindul és megszereti, azt nem ereszti, hiszen ennek a sportnak komoly szépségei vannak.

Gregor László, a győztes férficsapat kapitánya is hasonló momentumokra helyezte a hangsúlyt. – Még kiscserkész voltam, amikor elkezdtem – mondta a 26 éves atléta az első szupermaratonra vonatkozó kérdésre, ismertetve: eddig több mint tízszer vett részt ezen a megmérettetésen. Mindig nagyon szívesen jön, sosem szeretné kihagyni, bár néha nehéz összeegyeztetni a versenyprogramjával, illetve nehéz beilleszteni az edzéstervbe. Ha 1500 méteres távra készül, akkor indokolatlan kétszer 25 kilométert futnia, és mégis megteszi.

Kiemelten fontos eseményként kezeli a szupermaratont, hiszen született békéscsabaiként kötelességének érzi a részvételt, mert ilyen módon az egyesületét és a városát is képviselni tudja.

Kivétel nélkül mindenki győztesnek érezheti magát, aki végigment, legyen akár futó, görkoris vagy éppen kerékpáros. Két keréken még ez a táv is viszonylag könnyedén teljesíthető. Egyszer mindenkinek ki kell próbálnia! Hihetetlen élmény, fantasztikus ekkora tömegben, ilyen erős és összetartó közösségben teljesíteni a ­kitűzött célt. Garantáltan mámoros érzés még akár 598. helyezettként is célba érni, a bringás szupermaraton egyáltalán nem minősül versenynek.

A pozitív élménypakk nagy mértékben a profi, hibátlan szervezésnek tudható be. Tóth Sándor versenyigazgatónak, Czeglédi Katalin marketingvezetőnek és a szervezői gárdának, a biztosítást végzőknek, a lelkes önkénteseknek köszönhető. Öt-hét kilométerenként frissítési pontokat állítottak fel, ahol alma, narancs, banán, ásványvíz és csokoládé várta a megpihenni vágyó résztvevőket. Minden településen szurkolók hada fogadta a mezőnyt, jó szóval, vagy éppen síppal, dudával, dobbal buzdítva a mezőnyt.

Egyedül azonban biztosan nem vágtam volna bele, a vadludak sem véletlenül repülnek kötelékben. Kicsi, ámde annál lelkesebb csapatunk (Ramasz Éva, Bencsik Ádám és Erdei-­Kovács Zsolt) szinte szárnyalt, faltuk a kilométereket. Bár a második napi százas már nem ízlett annyira, mint az első adag, ez egyáltalán nem látszott meg az eredményeken. Laza, nyugodt, mondhatni nyugdíjas tempóban, remek hangulatban pedáloztunk, 20-25 kilométer/órás átlagokat hozva. Élveztük a tájat, egymás társaságát, szivacsként szívva magunkba az élményeket. Első és valószínűleg nem utolsó alkalommal indultunk el, életre szóló emlékekkel gazdagodtunk.

Az időjárás egészen az utolsó pillanatokig kegyes volt hozzánk, még az Alföld hegye, a szembeszél sem nehezítette­ meg túlzottan a dolgunkat. A részvételt bárkinek nyugodt szívvel ajánlhatom, ebben tényleg nincs semmi kockázat. Legyen idős vagy fiatal, nő vagy férfi, ha csak egy csöpp kalandvágyat érez, ne tétovázzon, vágjon bele bátran! Kalandkeresőkben nem volt hiány. Ilyen változatos járműparkot még talán egy kiállításon sem lehet megcsodálni. A milliós értékű verseny- és túrakerók mellett volt, aki velocipéddel, cruiserrel, fekvő bringával, sőt Camping kerékpárral nevezett.

 

A legextrémebb járgány a bringó hintó volt. Balla László és Balla Lászlóné 200 kilométert tettek meg ezzel a jóval rövidebb távra tervezett alkotmánnyal. Mint a jókedvű úriember a közlekedési eszköz miértjére vonatkozó kérdésre elmondta: munkahelyének udvarán találta, majd kipofozta a gépet. Félreértés ne essék, ők is első alkalommal fogtak bele ebbe a nem mindennapi vállalkozásba. Kérdés: mi lett volna, ha talicskát talál az udvaron?!

Nekik is és természetesen a Győr-Moson-Sopron megyéből érkezett, látássérülteket segítő Tandem Szem Egyesület sportolóinak is jár az elismerés, a tisztelet, ők tandemre pattantak. Egyikük, Gombás Dániel utasként és vezetőként is helytállt. A parasportoló ismertette, az egyesület 12. alkalommal képviselteti magát, ő másodszor. Egymást motiválva hajtanak, a bringások, futók és görkorisok között nem tesznek különbséget, mindenkit nagy elánnal biztatnak. Ezt a momentumot is, mint a megmérettetés egészét, a színtiszta sportszellem és a fair play hatja át.

 

További cikkeink a szupermaratonról:

 

Fotók: Bencsik Ádám

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában