A háborúk áldozatainak az emlékműveinél koszorúztak

Amikor az elhunytakról megemlékezünk, azért imádkozunk, hogy ők is az üdvözült lelkek sorába jussanak – így kezdte emlékező gondolatait Iványi László plébános.

– Ez is az irgalmasság cselekedete, amikor elhelyezzük a koszorúkat a hazájukért életüket áldozott katonák temetőjében. Gondoljuk csak el: ők egy eszméért, vagy csupán kivezényelve egy háború borzalmaiban vesztették az életüket. Sokan ártatlanul elestek, ezért is kell a hősök sírjainál emlékeznünk. Felidézve a háborúk borzalmait, mondjuk minél hangosabban (szomorú, de a szomszédunkban is háború dúl), hogy soha többé háborút, hiszen az ilyen vérontásoknak mindig az emberek, a kisemeberek a vesztesei. Akik itt nyugszanak, őket is hazavárták. Volt családjuk, értük aggódó, szerető édesanyjuk, feleségük, gyermekük. Sok magyar család életébe, lelkébe költözött a háborúk során gyász és fájdalom.

De nem csak a magyar hősökre emlékeztek ezen a reggelen: azokra az áldozatokra, akik a másik oldalon álltak, idegen érdekeket képviseltek, de itt estek el. Koszorúkat helyeztek el a magyar hősök után a román, a szovjet és az I. világháború áldozatanak az emlékműveinél is.