Petőfi Sándor és Orlai Petrics Soma barátságára emlékeztek Mezőberényben

Siklósi István polgármester megnyitójában elmondta, évfordulók közepette élünk. Tavaly emlékeztünk meg Orlai Petrics Soma születésének 200. évfordulójáról, idén Petőfinek van ugyan ilyen jubileuma, illetve ez évben ünnepelik Mezőberény újratelepítésének 300. évfordulóját.

Ván Hajnalka művészettörténész arról tartott előadás, hogy Orlai miként újította meg a 19. század festészetét, és miért lehetünk büszkék rá. Kifejtette, Orlai művészetében több területen is élen járt. Ő volt az első akadémiai végzettségű magyar festő. A jogi diploma megszerzése után Barabás Miklós és Marastoni Jakab festőiskolájában tanult, majd 1846-tól ‘48-ig a Bécsi Akadémián és Ferdinand Waldmüller magániskolájában, ‘50-51-ben Münchenben von Kaulbbach akadémiáján pallérozta tudását, 1853-tól 1854-ig ismét Bécsben gyarapította ismereteit. A művészettörténész szólt arról is, hogy Magyarországon elsőnek Orlainak volt egyéni kiállítása, még pedig 1852-ben Debrecenben. A tárlaton II. Lajos holttestének megtalálása című nagyméretű festményét, illetve a debreceni polgárokról készült portréit mutatta be. Először Magyarországon festőként ő dolgozott fel művelődéstörténeti témákat, például ilyen a Nádasdy Tamás és Tinódy című műve. Ván Hajnalka a festő újításai közé sorolta a körkép műfaját is, például Emese álmát 1864-ből.

Körösi Mihály alpolgármester, Petőfi kutató Petői és Orlai barátságának mindennapjairól elmondta, hogy az élet a mindennapokban, a művészeti életben, illetve a szabadságharc leverése után abból állt, hogy Orlai ápolta annak emlékét. A két fiatal 1839-ben Ostffyasszonyfán találkozott először, Orlai leírta, hogy számára Petőfi nem volt szimpatikus. Orlai iskolái közül az 1840 és ‘44 között Pápa volt a leginkább meghatározó, Jókaival hárman itt kötöttek életre szóló barátságot. Petőfi és Orlai barátságát jól jellemzi, hogy a költő a festőre bízta pénzügyei intézését. A János vitéz első kiadásának címlapját Orlai rajzolta meg. A festő élete tragikusan végződött, 1877-ben meghalt a lánya, majd hamarosan a fia és a felesége is, végül 1880-ban ő maga. Körösi Mihály előadása közben Berner Sára és Plavecz Máté, a mezőberényi általános iskola tanulói olvastak föl.

Csete Gyula néprajzos muzeológus arról szólt, hogy milyen volt Mezőberény Petőfi korában. Ezen belül kiemelte, a gasztronómia is jól mutatja egy nép kultúráját. Hangoztatta, a 19. században Mezőberényben kiemelt helyet foglaltak el a disznótorok. A legtöbb tartós élelmiszert disznóhússal készítették. A napi étkezésben ezekhez társult a tej és a tejtermékek. Fontos helyet töltöttek be a kölesből és hajdinából készült kásák is. Hétköznap kevés húst ettek, többnyire kását és krumplis ételeket fogyasztottak. Az előadó szólt Petőfi kedvenc ételeiről is, ezek voltak a töltött csiga, ezt fogadókban készítették, illetve a pörkölt és a gulyás. A másik kedvence a túrós csusza volt, illetve szerette a feketekávét is, azt cukor nélkül itta. Csete Gyula egy történetet is elmesélt, a költő egyszer Székely József ügyvéddel betért egy fogadóban, ott nem volt más csak maradékként pörkölt és káposzta, az ügyvéd kérte, hogy ezeket főzzék össze. Az ételnek Petőfi adta a székelykáposzta nevet.