Sikeres cége vezetését fiának és unokájának adta át a békési Nagy Imréné

– A dánfoki ünnepségen átadta tisztségeit, és az ezzel járó munkát családja többi tagjának. Hetvenhat évesen már tényleg a nyugdíj felé kacsingat, ahogy mondta?
– Dóri unokám szinte a könyvelőirodában nőtt fel, a Rehabil Kft.-ből írta a szakdolgozatát, tehát nagyon jó szívvel adtam át neki a vállalkozás vezetését. Nem szólok bele a munkájába, mert jó ideje láttam már, mennyire profi a szakmában, milyen jól irányítja a céget. Természetesen, ha neki, vagy bárkinek kérdése van, és úgy érzi, tudok valami használhatót mondani, elérhető vagyok.

– Legfeljebb addig leveszi a tűzhelyről a csirkepörköltet. Jól hallottam, hogy a főzés az egyik kedvenc elfoglaltsága?
–  Nagyon szeretek sütni-főzni, egy háziasszonynak pedig mindig öröm és elismerés, ha ízlik a főztje. Odett unokám nevezte nyeles húsnak a sült csirkecombomat, szívesen készítem, mint bárki másnak a családban a kedvenceit. Jómagam pörköltrajongó vagyok, jöhet mindenféle. A főzés mellett szeretek kertészkedni is, az ablakaimban mindig vannak muskátlik, piros pöttyös virágtartókban. Gyűjtöm ugyanis a régiségeket, a hagyományokat őrzőm általuk is.

– Gondolom, akkor fonott kosarak is találhatók a lakásában?
– A Rehabil Kft.-nél a kezdeti tevékenységek közé tartozott a kosárfonás, szőnyegszövés, a cirokseprű-készítés, majd ez fokozatosan háttérbe szorult, miként ezek kereskedelme is Békéscsabán, Békésen és Gyulán. A kosárfonás ugyanakkor életem meghatározó része, már 11–12 évesen végeztem, segítettem szüleimnek. Erős, úgynevezett hollandi kosarakat készítettünk, keményen igénybe vette a vesszőfonás a csuklóimat, de összeszorítottam a fogam, és csináltam. Legidősebb gyermekként a testvéreimmel is foglalkoztam. Szóval, sokszor csak este nyolc után jutott időm az olvasásra, tanulásra.

–  Nagy akaraterő kellett ahhoz, hogy megvalósítsa a céljait. Honnan merített ehhez erőt?
– Dolgos, becsületes szüleim voltak, a szeretetet megkaptam a testvéreimmel együtt tőlük, szakmát is adtak a kezünkbe. Ugyanakkor sokszor csak kukoricakására, köménymagos levesre és étolajos kenyérre futotta. Megfogadtam, a munka melletti tanulással elérem a céljaimat. Lesz hivatásom, saját lakásom, hiszen szüleimmel albérletben éltünk. Úgy gondolom, sok mindent sikerült letennem az asztalra, akár a hivatásomban, akár a családomban.

– Pályafutásán végignézve, ön azok közé tartozik, akikre még a sokoldalúság is enyhe kifejezés. Soha nem félt váltani?
– Nem ragaszkodtam két kézzel olyan dolgokhoz, amiken már látszott, hogy lejárt az idejük. Az járt a fejemben, hogy tudjak, merjek váltani, dolgokat elengedni. Minél tovább rágódunk valamin, annál tovább fog tartani. A családjához ragaszkodik az ember, de az élet más területén képesnek kell lennünk a váltásra. És ami a legfontosabb: soha nem szabad feladni!