Természetes plázsok mellett haladt el a Békés vármegyei vízi expedíció - galériával, videóval

A film előzményei három évvel ezelőttig nyúlnak vissza. Akkor vágtunk neki először az útnak, de a Tisza áradt, így például egyetlen, a folyóra annyira jellemző homokpadot sem láttunk – nyilatkozta lapunknak az előzményekről Gyurkó Dániel producer, az expedíció vezetője. Mint mondta, Major Gyula rendező-operatőr éppen ezért szükségesnek tartotta, hogy visszahajózzanak a már érintett tájakra, hiszen a történet még nem volt kerek, még nem volt teljes. Így indult el a négy hajóból álló csapat június végén Köröstarcsáról.

– Természetesen a három évvel ezelőtt készült felvételek sem mentek veszendőbe, hiszen nagyon kevesen forgatnak az áradó Tiszán – emelte ki Gyurkó Dániel. A kis alkotói társaság egyébként már többször vett részt hasonló kihíváson, nevükhöz több népszerű film is fűződik.

Major Gyula összehasonlítva 2020-as körülményeket az ideivel elmondta, három éve kifejezetten hűvös volt, többször szinte fáztak, és rengeteget esett is.

– Amit akkor előzetesen vártunk, a sekély, szép, homokpadokkal tagolt Tiszát, egyáltalán nem láthattuk. Helyette egy borzasztó nagy folyammal találkoztunk, és rengeteg szeméttel, ami az ukrajnai területekről érkezett – tette hozzá az operatőr-rendező. – Ezért három éve leginkább szocio- és drámai felvételeket rögzítettünk, szárazföldi forgatásra nem is nyílt lehetőségünk, hiszen talán két helyen tudtunk megállni, és a legtöbbször fákhoz, bokrokhoz kötöttük ki a hajókat, a partra pedig nem tudtunk kimenni. Idén ez utóbbi is más volt. Az út rendkívül változatos volt, különleges élővilággal találkoztunk.

Közös vacsorák, alvás a hajón

A napirenddel kapcsolatban Gyurkó Dániel kifejtette, általában minden reggel fél hétkor keltek, és 8, illetve 9 óra körül indultak el. Előző este mindig megbeszélték, hogy milyen távolságot tesznek meg másnap. Reggelire általában az otthonról hozott konzerveket vagy az útitársuk, a kiváló gasztronómiai szakember Knyihár Misi által készített sült sonkát és szalonnát ették. Az ebédet útközben költötték el, a nap pedig mindig közös vacsorával zárult, amit mindig más készített. A tisztálkodás szintén a hajón történt, kikötőben talán összesen négyszer álltak meg, a legtöbbször idén is bokrokhoz, fákhoz kötötték ki a hajókat, majd nagy beszélgetések és horgászatok kezdődtek. Knyihár Misi például egy-egy 13 és 15 kilós harcsát is fogott, amelyekből nagyszerű fogások készültek.

Major Gyula elárulta, hogy a korábbi expedíciók során a csapat tagjai többször sátorban aludtak, néhány éve azonban már a hajókon töltik az éjszakát.

– A fekhely nyilván nem egy franciaágy, de azért kényelmesen lehet pihenni – fogalmazott. – Persze a meleg éjszakákon szellőztetni kell, és a szúnyogok ellen is muszáj védekezni, hiszen a vízparton vagyunk, de gyorsan meg lehet szokni. Az első három nap alatt beáll a derekunk az új ágyra. A rendező elárulta, hogy fix, illetve mozgókamerákkal is dolgoztak a forgatások során, és bár természetes módon a spontaneitás is szerepet kap munkájukban, mindig előre is készülnek, kész terveket „kovácsolnak”.

Egy reggelen négyből három hajó nem indult

Mint elárulták, több nehezebb pillanatot is átéltek útjuk során. A Hármashatár környékén például a Tisza alacsony vízállása miatt kérdésessé vált, hogyan haladnak tovább, illetve majd miként teszik meg a visszautat. Szerencséjükre két hajó elején is volt vízmélységmérő, így zökkenőmentesen haladhattak. Vásárosnaménytól pedig már csak Knyihár Mihály kisebb csónakjával tudtak még egy szakaszt megtenni.

Az egyik reggelen pedig megtörtént, hogy négyből három hajó nem indult el. Major Gyuláék vízi járművén akkumulátor-rendszerrel akadtak gondok, Gyurkó Dani hajóján az önindító hibásodott meg, még Knyihár Mihályén polaritásprobléma adódott. Végül minden gondot sikerült orvosolni.

A természetes plázsok csodái

Az expedíció idén rengeteg homokpaddal találkozott, több helyen meg is álltak.

– A homokpadok fantasztikus természeti képződmények, amelyek fürdőhelyekké válnak. Ott ki lehet kötni, lehet strandolni, főzni. Ezeket a területeket a Tisza építi a folyókanyarulatokban, amolyan plázsos szakaszok jönnek létre – mondta el lapunknak Major Gyula. – Gyakran a közeli települések apraja-nagyja kilátogat ezekre a helyekre, felállítják a sátrakat, sütnek-főznek, a horgászok is elvonulnak a plázsok mögé. Valódi közösségi lét alakul itt ki.

A homokpadok mellett csodálatos madár-, állat- és növényvilág is szegélyezte a csapat útját. Rengeteg kócsagot, szürke gémet, siklót, sasokat, a folyóban szomjukat oltó őzet láttak, de például békasereggel is többször „összefutottak”. Akad olyan reggel, amikor a békahad brekegésére ébredtek.

Jó csapat jött össze

Az expedíciót egy változó összetételű, de remek csapat alkotta. Részt vett benne Knyihár Mihály és felesége, Ági, Gebei Béla, Major Gyula, ifjabb Major Gyula, Erdei Levente és felesége, Ildikó, Varga Mihály, Boldog Gusztáv, Opauszki Zoltán és fia, Gergő, valamint Gyurkó Dániel.

A filmhez összesen mintegy 20 órányi anyag jött létre, amelyek között vannak gyönyörű légi felvételek folyók összefolyásáról, kanyarulatairól, vannak interjúk, beszélgetések és tájakról, állatvilágról készült felvételek. Ezekből egy körülbelül félórás film áll majd össze, amit a tervek szerint jövő ősszel mutatnak be.

Jövőre irány a Kazán-szoros

A csapat már egyeztetett a jövő évi tervekről, és az elképzelések szerint 2024-ben a Kazán-szoros szurdokvölgyébe hajóznak majd. 2025-ben pedig a Boden-tótól indulva tesznek majd meg egy nagyobb szakaszt a Rajnán.

Mind Gyurkó Dániel, mind Major Gyula elmondták, nagyon fontos számukra, hogy a családjuk támogatja őket. Gyurkó Dániel elárulta, felesége, Ági kiváló hátteret biztosít számára, és a túrákon kívül nagyon sokat időt töltenek együtt.

Major Gyula, akinek fia, ifjabb Major Gyula évek óta operatőrként segíti a filmek elkészültét, elmondta, felesége és lánya is kezdi megszokni az expedícióikat. Sőt, idén mindketten két és fél napra csatlakoztak is a csapathoz, hogy kicsit jobban megismerjék a nomád „életformát”.