Gyermekkora óta kötődik a Szarvasi Arborétumhoz dr. Hanyecz Katalin

– Hogyan lett a Szarvasi Arborétum igazgatója?
– A gimnáziumi és egyetemi tanulmányaim között már dolgoztam egy évet, ám akkor még nem a mai szakterületemen. Majd 1994-től a Körös-Maros Nemzeti Parkban helyezkedtem el, ahol 13 és fél évet töltöttem. Ez a munka nagyon jó volt számomra szakmailag, sokat fejlődtem és tapasztaltam. A Szarvasi Arborétum igazgatója 2008. január 3-án lettem.

– Miként emlékszik vissza a 15 évvel ezelőtti Pepi-kertre?
– Teljesen más volt az arborétum, mint a nemzeti park, hiszen utóbbiban már csúcstechnikák voltak. Számítógépes hálózata volt, és térinformatikával dolgoztunk. A Pepi-kertbe érkezve viszont azzal szembesültem, hogy még minden levelet kézzel írnak, az irodában pedig csupán egy Commodore 64-esre bukkantam. Volt tehát mit csinálni, és min modernizálni. Az első nyolc számítógépet az egyetemi pincéből halásztuk elő, ezekkel szereltük fel először az épületet. Majd hamarosan elindultak a pályázatok, és az elnyert, történeti és gyűjteményes kertekre kiírt KEHOP forrásokból rögtön az első években sok dolgot megvalósítottunk. Ilyen volt többek között az élőhely-fejlesztés, és az üvegház rendbetétele.

– A fejlesztések sora nem állt le. Miket értek el mára az arborétumban?
– Jöttek sorra a különböző pályázatok, különböző témákban. Ilyen volt például az energiahatékonysági, amiből nyílászárókat cseréltünk, szigeteltünk, és fűtést korszerűsítettünk. Megcsináltuk a rönkös, aprítékos kazánt. Idővel pedig olyan idegenforgalmi fejlesztéseket is megvalósítottunk, melyek mostanra teljesen beértek, és kuriózumnak számítanak nálunk. 2013-ban átadtuk a Mini Magyarország Makettparkot, ami nagy lendületet jelentett számukra, és amit egy vállalkozóval együttműködési megállapodásban működtetünk. Mára pedig lett többek között röplabda pályánk, Bolza-sétányunk, Konyhakertünk, Rózsakertünk, egy 20 hektáros Parkerdőnk, Meditációs terünk és Ökológiai játszóterünk is. Ezek mellett folyamatosan a kert, a Bolzák által ránk hagyott értékeinek megőrzésén dolgozunk. Az említett beérés pedig abban is megmutatkozott, hogy 2012-ben 37 ezer fő volt az éves látogatói létszámuk, ami 2021-ben már elérte a 152 ezer főt.

– Honnan jött az életébe az arborétum iránti szerelem, miért épp ezt a pályát választotta?
– Sokat jelentett már az, hogy Szarvason nőttem fel. A Körös-Holtág, a liget, és a Pepi-kert pedig mind olyan hely, ahol nagyon jó volt gyereknek lenni. Ez egész biztos hatott a pályaválasztásomra. Majd később, a gimnáziumban már tudatosan ezen téma irányába fordultam. Volt egy Kitaibel Pál Középiskolai Biológiai és Környezetvédelmi Tanulmányi Verseny, amire bejutottam, és jó eredménnyel végeztem. Ennek hatására lettem biológia-kémia szakos. Később a szarvasi főiskolán létrehoztunk egy Zöld Kört, majd abból a Nimfea Természetvédelmi Egyesületet. Ez a munka már teljesen a mai, arborétumi tevékenységemhez kapcsolódott. Hiszen élőhely-fejlesztési dolgokat végeztünk, például odúkat tettünk ki, volt benne madár gyűrűzés, rovarokat számoltunk a Hortobágyon, illetve számos olyan dolgot csináltunk, amiből szakmai anyag születhetett. Ez az időszak továbbá közösségépítő is volt, mivel rengeteg programot és táborokat is szerveztünk, ahová gyerekeket és családokat hívtunk. Ez tehát egy jelentős mérföldkő volt az életemben, és meghatározó előzménye a Pepi-kertes munkámnak.

– Mit jelent önnek a Pepi-kert magánemberként, illetve az igazgatójaként?
– Gyermekként úgy emlékszem, hogy hatalmas volt. Közel laktunk hozzá, az Arborétum utcában, így egyenes utunk volt minden játék során a Pepi-kertbe, aminek ismertük minden bejáratát. Kerestük benne az izgalmas sarkokat, amikre a mai napig pontosan emlékszem. Amikor pedig már igazgatóként végig sétálok a kerten, a gyermekkori emlékek mindig eszembe jutnak. Sipos András igazgatósága alatt már voltak vezetett túrák az arborétumban, ahová mindig becsatlakoztunk, én idővel csoportvezetőként is. A fentieknek köszönhető, hogy minden porcikáját megismertem a kertnek. A mai feladatom sajnos úgy adja, hogy többet ülök az irodában, mint amennyi időt a szabadban töltök, de igyekszem megragadni az alkalmat még egy-egy csoport vezetésére.

– Nemrég vett át Pro Natura Díjat dr. Nagy István agrárminisztertől. Hogyan élte meg az elismerést és minek tudja be?
– Különleges élmény volt számomra, már csak azért is, mert egykor, a nemzeti parkos munkám idején még mi voltunk azok a kollégáimmal, akik előkészítették az ilyen díjátadó ünnepségeket. Most pedig már nem háttéremberként álltam ott, hanem díjazottként. Máig természetvédő vagyok, az arborétum vezetését is ebben a szellemben végzem, és a korábbi egyesületi tevékenységem megmaradt bennem. A kerten belüli tevékenységen túl pedig kitekintünk a város felé is, és szakmai segítséget nyújtunk a zöldterületek fejlesztésénél. Ezentúl a szemléletformálásba is hatalmas energiát fektetünk az arborétum által kínált programokban. Talán ezeknek köszönhető az elismerésem.

– Melyik a kedvenc helye a Szarvasi Arborétumban?
– Sok kedvenc helyem van a kertben, ilyenek például a gyermekkoromban felfedezett sarkok, illetve a későbbi Parkerdőben felfedezett fenyvesek. Ami viszont talán leginkább megdobogtatja a szívem, az az Olasz út környéke, ami viszonylag messze van a bejárattól, és egy meghitt zugot alkot. Itt rendkívül izgalmas a növényzet.