Szpisják János: egy pápalátogatás megacélozza a hitünket

– Milyen emlékeket őriz magában II. János Pál pápa 1991-es látogatásáról?
– Számomra nagyon meghatározó esemény volt. Elmentünk a teljes családdal, édesanyámmal, feleségemmel, gyermekeimmel, testvéreimmel, hogy meghallgassuk a „lengyel pápát”. A Hősök terén több százezer ember gyűlt össze. Hosszú-hosszú sorokban hömpölygött a tömeg, hogy hallgathassa a nekünk szóló szavait. Mintha egy bibliai kép elevenedett volna meg előttünk: ahogyan a zarándokok 2000 éve gyülekeztek Jézus tanítását hallgatni. Emlékszem, hogy a pápa a szabadságról beszélt. És ne felejtsük, hogy csak kevéssel voltunk a rendszerváltozás után. Akkor és ott ez a szó, hogy szabadság, valami egészen lélekemelő valóság lett. A szintén Kelet-Európából érkező szentatya pontosan tudta, hogy mit jelentett a pártállami diktatúrában kereszténynek lenni, mit jelentett mindvégig kitartani a katolikus hitünk mellett, vállalva a retorziókat is. Ránéztem a szentmise után az édesanyámra, akinek könnyeket láttam a szemeiben. Azonnal tudtam, hogy mi gondol. Arra, hogy ő kapott valaha egy értékes dolgot a szüleitől, azt továbbadta a gyermekeinek, unokáinak, és nem tört meg sosem, amikor elszakítani akarták ettől az értékes kincstől, amikor a hatalom megtörni akarta. Ez az értékes kincs a hit, amelynek birtokában talán könnyebben meg tudjuk oldani az életben felmerülő problémákat, amely megtart minket minden helyzetben. Ott és akkor felemelő élmény volt látni, hogy hányan vagyunk keresztények Magyarországon, akik nem hagyták elvenni a vallásosságukat. Gátak, falak omlottak le és biztos vagyok benne, hogy mindenki megerősítést kapott a hitében.

– Milyen ember volt Szent II. János Pál ön szerint?
– Ő egy jóságot pápa volt. Erőt és tekintélyt sugárzott, de az arcán és a szemében a jóság tükröződött. Sokat adott a világnak. Ő volt az utazó pápa, körbejárta az egész világot a megbocsátás és a keresztény közeledés szellemében. Amikor Magyarországon járt, akkor is elment más felekezetek képviselőihez, a reformátusokhoz Debrecenbe és találkozott zsidó vezetőkkel. Az ökumenikus szemléletet erőteljesen képviselte egész életében. Kereste a társadalom peremén élőkkel a kapcsolatot, és őket is megszólította, szerette, és ezzel mintát adott a katolikus hívek százmillióinak a világban. 

– Úgy tudom, hogy még egyszer volt alkalma személyesen hallgatni a Szentatyát.
– Igen, két évvel később, 1993-ban, amikor Kassára látogatott el. Szintén jelen volt az egész családom. A kassai repülőtéren volt egy monumentális szentmise és ott a hely adottságaiból következően, még jobban ráláttunk a tömegre. 600 pappal együtt szolgált a szentatya, aminek már akkor ott éreztük a döbbenetes erejét. Ez is egy életre szóló élményként marad meg a számomra. Ez a látogatás szintén hosszú távon elkísért, ahogyan gondolom, mindenki mást is.

– A jelenlegi pápa, Ferenc, másodszor látogat hazánkba éppen ezekben a napokban. Az ő Kossuth téri szentmiséjét nem akarta volna ön meghallgatni?
– Nagy valószínűséggel nem tudok jelen lenni ezen az alkalmon, bármennyire is szerettem volna. A pápalátogatás eseményeit a televízióban fogom majd követni, és izgatottan várom. Egyébként Ferenc pápa Hősök terén 2021-ben bemutatott szentmiséjén –  amely az Eucharisztikus Kongresszus részeként került sorra – jelen voltam. Számomra annak a találkozásnak a legfontosabb emléke, hogy mennyire pozitív kép alakult ki bennem a szentatyáról. Megláttam a közvetlenségét, derűjét, egyszerűségét, őszinte emberi gesztusait. Egy igazán szerethető egyházfő arca bomlott akkor ki előttünk. Ő is, mint elődjei, mindenféle társadalmi csoporttal próbál kapcsolatba lépni, lehajolni az elesettekhez, a kitaszítottságban élőkhöz, azokhoz, akiket a társadalom lenéz vagy elvet. Meg akarja mutatni neki, hogy az egyház figyelme mindenkire, tényleg mindenkire kiterjed. A mostani, második apostoli látogatását is ennek a szellemében állították össze.

– Mekkora jelentősége van ön szerint annak, hogy ki áll éppen a katolikus egyház élén?
– Óriási jelentősége van, hiszen a katolikus egyházfő egyben államfő is, szavának súlya van, főleg ha külpolitikai kérdésekben nyilvánít véleményt. De hatása van a világpapságra és a hívek közösségére is. Arra, hogy merre halad az egyház. Hiszen a pápai körlevelek mindig valamely égető kérdésre helyezik a közfigyelmet.

– Milyen eredménye lehet Ferenc pápa mostani magyarországi látogatásának?
–  Hitmegerősítő lesz azok szánára, akik találkozhatnak vele, akármilyen eseményen, amelyre elmegy majd és találkozik kisebb-nagyobb közösségekkel, köztük a fiatal hívekkel is. De úgyszintén lehet missziós szerepe, olyanok is figyelnek most erre a világraszóló eseményre, akik eddig még nem kapcsolódtak a keresztény egyházakhoz vagy Istenhez. Mindig vannak új érdeklődők, megtérők, személyesen tudom, hogy az Eucharisztikus Kongresszusnak is volt ilyen eredménye. Az új megtérők be- és elfogadása a katolikus egyházban magától értetődő kell, hogy legyen. Mozgalmas és színes többnapos látogatás várható, ami különösen figyelemre méltó a pápa idős korára és egészségi állapotára tekintettel.