Alakoskodtak is egykor farsang idején Békésben

A farsang hossza és naptári zárónapja minden évben más és más, ezért a mozgó ünnepek csoportjába tartozik, húsvétvasárnaptól számolják vissza. Két egyházi ünnep közé ékelődik: a vízkereszt és a húsvéti nagyböjt közé. Kezdőnapja tehát mindig január 6-án, vízkeresztkor van, zárónapját az határozza meg, hogy hamvazószerda az adott évben milyen napra esik. Idén február 22-ére, húsvét pedig április 9-10-én lesz.

– A farsang a csabai szlovákoknál a nagyböjt előtti utolsó három napra, az úgynevezett farsang farkára összpontosult – hangsúlyozta Salamon Edina, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum néprajzkutató muzeológusa. – Ekkor öltötték magukra férfiak és nők a maszkokat, álarcokat, és fel-alá járkáltak az utcákon, szervezett menetekben. Majd bálokba, fonókba megérkezve táncos mulatságokat tartottak. Ez afféle vidám télbúcsúztató volt.

Kötelező volt az evés-ivás

A hosszú böjtre való felkészülésnek megfelelően ebben az időszakban az evés-ivás szinte kötelezőnek számított. A disznótoroknak köszönhetően volt is mit tenni az asztalra. Békéscsabán a különleges farsangi ételek között a fánkot, a pattogatott kukoricát tartották számon, esetleg kelt tésztát sütöttek. A farsang a lakodalmak időszaka is volt, társult hozzá az alakoskodás, az álöltözetben megjelenő figurák játéka.

Martyin Emília, a békéscsabai Munkácsy-múzeum igazgatóhelyettese, néprajzkutató főmuzeológusa hangsúlyozta, napjainkig is gyakorolt szokás az eleki németek húshagyókeddi álarcos felvonulása, amelyben a helyi román nemzetiségű és magyar lakosok is részt vettek az utóbbi néhány évtizedben. Ennek fő oka feltehetően az, hogy a farsangi szokások látványossága, vidám, humoros hangulata nagyobb tömegeket tud megmozgatni.

– Ezeken a dologtiltó napokon az emberek ünneplőbe öltöztek, a rokonok meglátogatták egymást, a fiatalok bálba mentek, a legények erre az alkalomra fácán- vagy kakastollas kalapot öltöttek. Az étkezési szokásokat is előírások szabályozták: vasárnap tyúkhúst, hétfőn marha- vagy sertéshúst, kedden pedig kakashúst kellett enni, húshagyókedden pedig általános volt a fánk fogyasztása. A farsangi, gazdag étrend az esztendő bőségét idézte elő.

A főmuzeológus kitért arra, az eleki farsangi időszakhoz több termékenységvarázsló szokás is kötődik. (Az eleki, híres farsangi bolondkerék Hans és Gretel termékenységvarázsló figuráival a békéscsabai Munkácsy múzeum gyűjteményében megtalálható.) Ilyenkor a maradék töltött káposztát a baromfinak adták, mert a néphit szerint ez megvédi a családot a betegségektől az egész év során. Termékenységvarázsló célzattal vágták le a kakas nyakát, majd testét a baromfiudvarra dobták, hogy azt vérével megáztassa, ezzel biztosítva a tyúkok egészségét, termékenységét, tojásbőségét. A néphit szerint a hamvazószerdát megelőző húshagyókedden célszerű lemorzsolni a vetnivaló kukoricát a bőség reményében, és az ekkor vetett tavaszi árpa is hamarabb kel ki a földből. Az előírások mellett tiltások is vonatkoznak erre a periódusra: nem szabad kenyeret sütni, mert meghal valaki a családban. Tilos varrni, mert az negatívan befolyásolja a tyúkok termékenységét.

A legfontosabb esemény a maszkos felvonulás volt

A farsangi időszak legfontosabb eseménye a maszkos felvonulás volt, amelyre a környező falvakból is eljöttek. A hagyományos felvonuláson csak nős férfiak öltözhettek emberi vagy állatalakokat megjelenítő maskarákba.

– A résztvevők húshagyókedd reggelén nyolc óra körül gyülekeztek valamelyikük házánál vagy a kocsmában, ahol magukra öltötték az előre elkészített ruhákat, maszkokat – mesélte Martyin Emilia. – Lényeges volt, hogy ne legyenek felismerhetők, ezért akadtak, akik még harisnyát is húztak a fejükre, vagy bekormozták arcukat. A farsangi felvonulásban öt csoport vett részt, az alakoskodók öt részre osztották fel a falut, hogy lehetőleg minden irányban elhaladjon egy-egy csoport.

A menetet jelmezbe öltözött lovasok vezették fel, akiket egy szekér követett. A felvonulás magvát képező parasztszekéren asztalnál ülő kártyázó, italozó, vitatkozó férfiak, zenészek, valamint a bor összegyűjtésére alkalmas edények voltak. Az alakoskodók a szekeret közrefogva vonultak fel, kezükben boroskancsót és nyársat tartva, amelyekkel a lakosok által kínált bort és a fánkot gyűjtötték össze. A leggyakoribb jelmezek közé tartoztak a nő, a kéményseprő, a cigány- és terhes asszony, a farkas és a medve.

Martyin Emília szólt arról, az eleki farsangi néphagyományok jeles szokásának gyakorlása 1946 után abbamaradt. A helyi sváb lakosok azonban Tresszi Ferenc és felesége, Zeitler Teréz irányításával 1960-ban újraélesztették a farsangi felvonulást, igyekezve visszaidézni az eredeti szokáselemeket. E felújítás eredményeként születhetett meg Banner Józsefnek és Mester Györgynek az Ethnographia 73. évfolyamában megjelent tanulmánya, melynek keretében a szerzők feldolgozták az eleki németek farsangi néphagyományait.

Boroshordót gurítottak maguk előtt

Martyin Emilia elmondta, a gyulai németek körében a legnagyobb hagyománya a farsangi szokásoknak volt. A húsvét előtti 40 napos böjt megkezdéséig tartó időszak fő jellemzői a vigasság, bálok, tavaszváró és termékenységvarázsló szokások voltak.

– Gyulán az iparosok kétféleképpen ünnepeltek, szobákat béreltek módosabb emberek házainál, vagy a Németváros legnagyobb vendéglőjében, a Wiszt kocsmában gyűltek össze – ecsetelte a néprajzkutató. – A bútorokat kirakták, a földpadlót felszórták szalmával, hogy táncra alkalmas legyen. A lányok lampionokkal, papírszalagokból készült láncokkal díszítették a termet. A rendbontás elkerülésére fővigyázók, utcai őrök vigyáztak. A farsangfarkához kötődött a karnevál, a maskarás téltemető felvonulás. Éjfél után volt a hauszírozás, vagy tyúkverés. Házról házra jártak, ételt, italt loptak játékosan.

Martyin Emilia kitért arra, a téltemető szokás meghatározott koreográfia szerint zajlott. Vendéglőből indultak zeneszóval, boroshordót gurítottak maguk előtt, minden utcasarkon ittak belőle. Módosabb emberek házánál a gazda kinyitotta a kapuját, és nyírfaseprűvel seperte az utat a mulatozók előtt. Temetőnél a borosüvegeket, hordókat az Élővíz-csatornába dobták, énekszóval búcsúztatták a telet.