Karácsonyi időutazásra indultunk a gyulai Almásy-kastélyban – Beol podcast

Az év ezen része már a kereszténység előtti korokban is mindig fontos időszaknak számított az ember életében – nyilatkozta hírportálunknak Szilágyi Sándor. A történész, tárlatvezető elmondta, a karácsony környéke, a téli napforduló fontos határpontnak számított. Utóbbi napig hosszabbodtak az éjszakák, rövidültek a nappalok, és ezek a „lassabb” hetek lehetőséget adtak az elmélyülésre, az elgondolkodásra, ami jellemző volt a főúri és a polgári világra, valamint a paraszti kultúrára egyaránt. A karácsony pedig elhozta a fény diadalát, a nappalok újra elkezdtek hosszabbodni.

A személyzetről is gondoskodtak

A történész-tárlatvezető elmondta, a főúri kastélyokban is az adventi időszak fontos részének számított az ajándékok beszerzése, ahogy a keresztény erkölcsöknek megfelelően a jótékonyság, az elesettek segítése is nagy szerepet kapott. Erre egész évben kiemelt hangsúlyt fektettek, folyamatosan lehetett olvasni jótékonysági akciókról, de ilyenkor még nagyobb teret kapott a karitatív tevékenység. Más kérdés, hogy a főurak ilyenkor a háttérben maradtak, nem kértek a rivaldafényből, szinte titokban jótékonykodtak.

A hierarchia tetején állók, intézők, házvezetőnők pedig külön is igényelhettek fenyőfát a kastélyparkból. A birtokon mai szóhasználattal szolgálati lakások is voltak, azokban még szebbé tette az ünnepet a karácsonyfa. A személyzet ajándékait még szenteste előtt átadták, és ilyenkor kifejezték azt is, hogy szeretnék, ha jövőre is velük maradnának. Az év ezen szakában körvadászokat is rendeztek, a sarkadi, kétegyházi, gyulai, gyulavári uradalmakban olyan prominens vendégekkel, mint a Tisza-, az Apponyi, a Károlyi- vagy a Wenckheim-család tagjai. Esténként pedig mindig lakomákat tartottak.

Szenteste jöhetett a borleves

Az Almásy-kastély konkrét karácsonyi menüjéről nincsenek pontos információk, de bizonyos analógiákból egészen jól lehet következtetni, hogy az miből állhatott.

Szilágyi Sándor elmondta, a 19. században egyfajta gasztroforradalom zajlott le hazánkban, a francia konyhakultúra hatására a korábbi mennyiségi szemléletű étkezési formákat a minőségre törekvő gasztronómia váltotta fel, kiváló alapanyagokból, minőségi ételek készítésére törekedtek. A történész kitért arra is, hogy az 1800-as években jelenik meg a pulyka, mint a karácsonyi étel. Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra is, hogy akkoriban a szenteste még a böjti időszakhoz tartozott, innen eredeztethető, hogy ezen a napon nagyon gyakran napjainkban is halat eszünk.

A magyar böjti szabályokban az alkoholra nem voltak kitételek, így nyugodtan fogyaszthattak a különböző italokból, valamint az azok felhasználásával készülő, tejszínes, tojáshabarásos, sűrű levesekből is. Ezekkel a fogásokkal egyébként néhány étteremben ma is lehet találkozni, illetve vannak olyan megmaradt korabeli, újra kiadott szakácskönyvek, amelyekben a receptek is fellelhetők.

Másnapra a böjt véget ért, így töltött pulykával, de akár töltött káposztával egészítették ki a karácsonyi menüt. A bejgli, illetve a pozsonyi kifli a szimbolikus jelentésű mákkal és dióval ugyancsak ott volt az asztalokon. Karácsony környékén elkezdődött a disznóvágások szezonja is, így a böjtöt véglegesen a zsíros, jóval tartalmasabb ételek váltották fel.

A paraszti kultúrában érdekesen alakult a szenteste, ilyenkor ugyanis két teríték is volt. A piros szegélyes abroszra kerültek a december 24-i böjtös ételek. Azok elfogyasztása után elmentek az éjféli misére, és mire visszaértek, már bőven benne jártak a december 25-i napban, így várta őket a fehér abroszos teríték orjalevessel, sültekkel, töltött káposztával.

A készülődés kiemelten fontos volt

Szilágyi Sándor kifejtette, hogy napjainkhoz hasonlóan a főúri és a polgári világban is a készülődés jelentette az ünnep, illetve az ünnepvárás egyik legfontosabb részét. Ebbe beletartozott a karácsonyfa felállítása, valamint díszítése, ami mindig egy adott napoz kötődött. Természetesen az ajándékok fa alá készítése is lényes pontja volt ennek az időszaknak. Ahogy korábban említettük, a főurak számára fontos volt, hogy a személyzetet egyénre szabottan megajándékozzák. Persze egymást is meglepték, a meghitt hangulat, az ételek elfogyasztása ugyancsak lényeges részét képezte az ünnepnek.

A gyerekek játékokat a lányok például babát, a fiúk kis házikót kaptak mind a főuraknál, mind a polgári házakban. Később már a praktikus ajándékok váltak főszereplővé, például a ruhaneműk és a használati eszközök. A gyulai polgári Ladics-házban egy bőrkötésű pasziánsz kártya is fennmaradt.

Előfordultak vicces ajándékok is. A Ladics-házban egy rokonlány revolvert kapott karácsonyra 1889-ben, minden elhűlve nézte a fegyvert, egészen addig, amíg el nem sütötte, és abból egy legyező nem ugrott elő.

Az összetartás kalácsa

Bár a gasztronómiáról korábban már szót ejtettünk, de érdemes megjegyezni, hogy a kalács nem csak az íze miatt volt fontos része a karácsonyi menünek. Amikor szenteste megtörték, az első szakításból mindenki kapott egy-egy falatot, ami a család egységét is jelképezte. Sőt, a finomságok a távolabb élő rokonoknak, például a Sopronban tanuló gyerekeknek is küldtek.

Alma és dió a karácsonyfán

A fenyőfákat kezdetben ehető dolgokkal, télen is elérhető gyümölcsökkel, így almával vagy például dióval díszítették. Emellett mézeskalácsot, illetve papírból készült díszeket akasztottak a fa ágaira.

Az almát a gömbdísz váltotta, megjelenteket az arany- és ezüstszínben pompázó tobozok, az ezüstös aranyos szálak, amelyek gyakran a korábban dróttal ráhurkolt gyertyákat helyettesítették. S persze, hogy megmaradjon az ehető rész is, megjelent a szaloncukor, amelynek számos változatát készítették akkoriban is.

A források szerint a fenyő díszítésében a főurak is részt vettek. Ami egyébként külön érdekesség, hogy jó ideig maga a karácsonyfa is ajándéknak számított, amivel a gyerekeket lepték meg az ünnepen. Ahogy ma is a fenyő, valamint az ajándékok érkezését csengettyűszó jelezte.