Sztán Attila harsonaművész is zenélt a békéscsabai koncerten

– Milyen érzés volt újra Békéscsabán játszani?
– A Bartók szakgimnáziumban végeztem középiskolai tanulmányaimat Szűcs Csaba növendékeként. Mindig nagyszerű érzés a falak közé visszatérni, az egykori tanterembe belépni. Szinte minden élményem feldereng, ha meglátom az iskola udvarát. Az idei tábor nagyon színes volt, középiskolások, egyetemisták, hobbiharsonások is eljöttek, a délelőtti egyéni órák után jutott idő a közös kamarazenélésekre is.

– Hogyan indult a zenei pályafutása? Mennyire volt meghatározó édesapja zenei öröksége?
– A kétegyházi fúvósszenekart hallgatva nőttem fel, amelynek karmestere az édesapám volt, így hamar közel kerültem a rézfúvós zenéhez. Apukám tenorkörtön is játszott, egyértelmű volt, hogy én is ezen a hangszeren tanuljak. Később, tizenkét évesen váltottam a harsonára, mert az a szimfonikus zenekarokban is teret kaphat. A fúvóka, amit a hangszerbe illesztünk, ugyanaz, "csak" a kartechnikát kellett megtanulni.

– Már a békéscsabai iskolai évek alatt is komoly sikereket könyvelhetett el.
– Az első nagy megmérettetésem Csehországban, Brnoban volt, egy nemzetközi versenyen második lettem. Azután az országos középiskolai harsonaversenyről az első helyet hoztam el. Minden vágyam az volt, hogy a Zeneakadémián folytathassam tanulmányaimat. Valóra vált az álmom, Dr. Hőna Gusztáv osztályába kerültem, az évek alatt rengeteg zeneművet és művészt ismerhettem meg.

– Szólistaként és kamaraegyüttesek tagjaként is remekelt. Milyen formációkban láthatja most a közönség?
– Néhány éven keresztül a Concerto Budapest szólamvezeő harsonása voltam, aztán felvettek a Budapesti Fesztiválzenekarba, amelynek jelenleg is tagja vagyok. Emellett több mint tíz éve alakult meg a két trombitából, egy kürtből, egy harsonából és egy tubából álló In Medias Brass kvintett. Kilenc éve játszom a formációban, az elmúlt hónapokban fejeztük be negyedik lemezünket, amelyen az eredetileg is rézfúvós kvintettre írott művek mellett átiratok is szerepelnek. A kvintettek zeneirodalma kisebb, a repertoár viszonylag szűkös, főként XX. századi zeneszerzők műveiből tudnak táplálkozni. Éppen ezért, koncertjeink színesebbé tételéért készítünk, készíttetünk átiratokat. A régi korok zenéje mellett megfér a könnyűzene is; fellépéseinken a reneszánsztól a kortárs, könnyedebb műfajok felé is szívesen kikacsintunk.

– Hogyan telik egy zeneművész átlagos napja? Sokat utazik? Jut ideje hobbikra?
– Minden nap előveszem a hangszerem. Az, hogy mennyit gyakorlok, függ attól, hogy éppen mire készülök. Turnék alatt kevesebb idő jut a fújásra, de a rendszerességre és az egyensúlyra mindig törekszem. A zenekarunkkal másfél-kéthavonta utazunk, a világjárvány óta főként Európába. Vannak háromnapos és tíznapos etapok is, én azt szeretem leginkább, ha egy városban lépünk fel több műsorral, mert olyankor szét is tudunk nézni. Szeptemberben Csehországba utazunk a kvintettel, turnézunk és tartunk majd egyéni órákat, előadásokat is. A zene mellett szeretek focizni a természetben sétálni.

A szorgalom és a rendszeres gyakorlás a legfontosabb

Sztán Attila 1991 szeptemberében született Gyulán. Gyermekéveit Kétegyházán töltötte, jelenleg Budapesten él. Szólistaként és kamaraegyüttes tagjaként is egymás után hódítja meg a világ neves koncertpódiumait, nemzetközi versenyek dobogóit. Úgy véli, ahhoz, hogy valaki igazán jó muzsikussá váljon, a tehetség mellett kitartás, szorgalom és alázat kell. Minden nap játszik a hangszerén, elárulta, a szájizmok használata ugyanolyan fontos, mint más izomcsoportok tréningje a sportolóknál. Egy-egy fellépést a zenészek életében is próbafolyamat, majd közvetlenül a műsor előtt hosszas bemelegítés, úgynevezett „befújás” előz meg. Sztán Attila elárulta, személyes kedvence Mozart, Gustav Mahler és Bartók Béla.