A szakember a szülők felelősségére figyelmeztet az okoseszközök használatánál

Lugosiné Pál Ildikó klinikai szakpszichológus, integratív gyermekterapeuta elmondta, a számítógépes játékok például azért érdekesek, mert általuk rengeteg vizuális és auditív élményt kapnak a gyerekek, mindemellett bele is nyúlhatnak, „manipulálhatják” a kimenetelét az irányítóval. A békéscsabai szakember hozzátette, éppen emiatt gyakori, hogy kisebbek-nagyobbak hosszú időre a képernyő előtt ragadnak. A virtuális játékok intenzitásához képest a mindennapi élet ingerszegényebb.

– Kizárólag a szülő irányíthatja a gyermekét, azzal, hogy példát mutat, nem nézegeti állandóan a telefonját, emellett pedig alternatív tevékenységeket kínál

– húzta alá a szakpszichológus, kiemelve, közeledik a karácsony, most van igazán lehetősége a felnőtteknek arra, hogy a készülődésbe, „kreatív molyolásba” bevonják a gyermekeket. Arra bátorítja a családokat, hogy szervezzenek közös programokat, gyújtsanak gyertyát, hallgassanak zenét, beszélgessenek. Mindezekkel megadhatják azt a meghitt hangulatot, amit kortól függetlenül is lehet élvezni.

– Munkám során gyakran tapasztalom, hogy már a bölcsődés korúak kezébe is odaadják a a tabletet, a mobilt, mondván, csak mesét néz rajta a kicsi. Kétéves korig egyáltalán nem szabadna ezeket az eszközöket elérhetővé tenni – húzta alá Lugosiné Pál Ildikó, hozzátéve, óvodásként is a játék, az élő mese kell, hogy domináljon.

A belső képek megszületéséhez, a saját történet vezetéséhez ezek szükségesek, egyúttal a későbbi iskolai szövegértés alapját is jelentik.

– Egy váróteremben is inkább mesélésre, halk dúdolgatásra lenne szüksége a gyerekeknek, főleg, hogy sokuk idegrendszere éretlen még, könnyen túlstimulálódhat, további ingereket hajhászhat, amivel ördögi kör indul meg – tette hozzá. A szakpszichológus elismerte, hogy a gyermekkel való játék és foglalkozás nehezebb, több feladatot ró az esetleg fáradt szülőkre, de számottevőbb benne az emberi vetület, az érzelmi többlet. Aláhúzta, fontos, hogy legyen állandóság, szokásrendszer a családban. Példaként említette a napindító reggelit, amely nemcsak a táplálék beviteléről, hanem az elkövetkezendő órák megtervezéséről is szólhat.

– Az óvodából, iskolából, munkahelyről hazajövet is jó, ha a gyereknek adunk egy fél órát-órát a szabad játékra, kikapcsolódásra, pihenésre.

Aztán a vacsora is lehet közös program, amikor egymásra szánjuk az időt, átbeszéljük, kivel mi történt, mit tapasztalt – részletezte Lugosiné Pál Ildikó. Hozzátette, az esti rituálék, mesék meghitté tehetik a lefekvés idejét, szorosabbra fűzhetik a szülő és gyermek közötti érzelmi kapcsolatot. Az erős szálak pedig alapjai a későbbi, kamaszkori őszinte kommunikációnak is.

Egy békéscsabai háromgyermekes édesapa elmondta, öt, kilenc és tizenhárom éves gyerekeik közül mobiltelefonja még csak a legidősebbnek van: – Maximum másfél órát „kütyüzhetnek” naponta, és ebbe a mobilozás, számítógépezés, tévézés is beszámít – részletezte, beismerve, hogy a megszabott időkorlátot bizony olykor felülírja a felnőttek fáradtsága.

A „kütyüzés” napi időkeretét érdemes előre megszabni

Lugosiné Pál Ildikó elmondta, óvodáskorban napi fél órában, kisiskolás korban fél-egy órában, hétvégente másfél órában maximalizálná a képernyős tartalom fogyasztását. Kiemelte, a virtuális világ veszélyeiről beszélni kell, a gyerekek által elérhető tartalmakat pedig szűrni.

– A szabályokat érdemes előre lefektetni, következetesen betartatni – tette hozzá, aláhúzva, a szülő felelőssége megkérdőjelezhetetlen. Úgy véli, ha a bizalom mély és valódi, akkor a gyermek magától is jelzi, ha ijesztő, vagy érthetetlen tartalomba botlik. A mobiltelefonnal és az okosórával kapcsolatban kiemelte, ezek ma már virtuális köldökzsinórként funkcionálhatnak, hiszen lehetőséget adnak arra, hogy a szülők elérjék, biztonságban tudják csemetéiket. Tízéves kor körül, amikor a gyerekek elkezdenek önállóan járni külön foglalkozásokra, ezek használata már nem ördögtől való.