2021.10.01. 17:29
Örök nyugalomra helyezték Ando Györgyöt
Ando Györgynek, a békéscsabai Munkácsy-múzeum igazgatójának munkatársai hetek óta mindennap várták, hogy kinyílik az ajtó, és belép rajta a tőle megszokott vidámsággal vezetőjük. Mélyen megrendülve, mérhetetlen szomorúsággal kellett tudomásul venniük nekik is, hogy nem nyit be többé. Az igazgató, a kolléga, a barát nagy űrt, ugyanakkor jelentős nyomot hagyott maga után. Pénteken temették el, hol is máshol, ha nem Jaminában, a családi sírboltban.
Kollégái így írtak róla: Ando György barátságos személyisége, kreativitása, humora, gondoskodó szeretete pótolhatatlan
Sokan felidézték emlékeiket még a gyászszertartás előtt. Rakonczás Szilvia, a Békés Megyei Könyvtár igazgatója elmondta, amikor az egymás szomszédságában lévő intézményekbe érkeztek, és
a parkolóban vagy az utcán üdvözölték egymást.
– Ezek voltak a reggeli találkozásaink, melyek révén vidáman indult a nap – mesélte Szilvia. – „Figyelj csak! Tudod.” – kezdte mindig, aztán folytatta azzal, amire nem lehetett nem odafigyelni. Szakma, közélet, közös barátok. Őszinte, jókedvű és összekacsintós néhány perc volt. Hiányoznak. És előttem van, vissza-visszatér egy már soha meg nem valósulható kép. Harminc év múlva Gyuri ül egy hatalmas múzeumi karosszékben, és hamiskás mosollyal a szeme sarkában adomázik. Arról a réges-régi Békéscsabáról, amiről ő is csak olvashatott, és azokról a csabaiakról, akikkel együtt még sok-sok évet kellett volna eltöltenie. Vagyis rólunk.
Múzeumi kollégái búcsúztatójukban azt írták, Ando György barátságos személyisége, kreativitása, humora, gondoskodó szeretete pótolhatatlan. Szeptember 22-én fájdalmasan fiatalon, 55 évesen távozott közülük.
Martyin Emília néprajzosként évtizedeken át dolgozott vele együtt.
– Tudományos kutatási területe a békéscsabai, valamint a hazai szlovákság népi építészetének, a megye népi hagyományainak vizsgálata volt – ecsetelte Emília. – Kevés olyan embert ismerek, aki ilyen erős és mély gyökerekkel kötődne szülővárosához és a szlovák közösséghez. Nem véletlen, hogy elindította a múzeumban az „Ami csabai…” kiállítás- és kiadványsorozatot, amivel méltó helyre emelte a csabaiságot, a csabai múltat, a város kulturális értékeit, jeles személyiségeit. Mindig hangoztatott célja a szakmai, tudományos, kiállítási munka fellendítése, színessé, érdekessé tétele volt, hogy ebben az intézményben semmi ne legyen szokványos, unalmas. Azt mondta: „A múzeum olyan hely legyen, ahova érdeklődéssel, izgalommal, kíváncsisággal teli várakozással lépnek be az emberek, és elégedetten távoznak.” Így is lett, kiállítások, rendezvények, programok sora, a múzeum elismertsége őt igazolta. Nehéz feladatot hagyott ránk, munkatársaira.
Ando Györgyöt munkájában végig az vezérelte, hogy a Munkácsy-múzeum ne csak bemutatni akarjon, hanem ismereteket is átadjon. Munkatársaival azt a célt tűzte ki, hogy az intézmény, ahogyan száz esztendővel ezelőtt, ismét Kultúrpalotaként működjön és a most épülő Munkácsy-negyed koronaékszere legyen. Mindig azt mondta, ezt a kollektíva összefogásával és a fenntartónak, Békéscsaba városának támogatásával, együtt lehet megvalósítani.
Szarvas Péter, Békéscsaba polgármestere hangsúlyozta,
Ando György mindig is aktív, meghatározó szereplője volt a város tudományos, kulturális és közösségi életének.
Humora, adomái, messziről felismerhető nevetése színt vitt a társaságba. Egy-egy konferencián a hallgatóság mindig tudta: ha Ando Gyuri következik, akkor biztosan egy tartalmas, érdekes, ugyanakkor humorral teleszőtt, egyedi előadásban lesz része. A Munkácsy Mihály Múzeum igazgatójaként munkáját az innováció, a kiemelkedő szakmai tevékenység jellemezte, mindezt erős lokálpatriotizmussal fűszerezte. Szakmai elismerései közül kiemelkedik a 2016-ben átvett Móra Ferenc-díj, a 2017-es Nemzetiségekért-díj, a 2019-ben a város közgyűlésétől kapott kitüntetés és idén augusztus 20. alkalmából a Magyar Érdemrend Lovagkereszt elismerés, amit személyesen már nem tudott átvenni.
Dr. Csicsely Ilona a békéscsabai szlovák önkormányzatban kezdett el dolgozni Ando Györggyel. Volt időszak, amikor az Országos Szlovák Önkormányzatban is együtt tevékenykedtek.
Hamar megtalálták a közös hangot, a közös célokat.
– Pályáztunk az Áchim-teremre a tájházban, megjavítottuk a tetőt, rengeteg eseményt, kiállítást szerveztünk – mesélte a békéscsabai közgyűlés tagja. – Gyuri rendkívüli módon szerette Csabát, és ezen belül Jaminát. Mindig elmondta, hogy mi, csabaiak mennyire különleges emberek vagyunk. Az általa a csabaiakra használt jelzők őt is jellemezték. Szorgalmas, dolgos, vidám, jókedvű, de kicsit naiv emberek, akik rá tudnak csodálkozni a körülöttük történő dolgokra. Csabaiságában benne volt a szlováksága, melyet mindig büszkén vállalt. Ha az alkalom úgy hozta felvette a fényesre pucolt csizmát, a gallér nélküli inget és a mellényt. Nem egyszer fordult elő, hogy valamilyen eseményen beszélnem kellett, ilyenkor mindig a segítségét kértem az anyaggyűjtésben. Aztán elküldtem neki, amit megírtam, hogy mondjon véleményt: jó lesz-e így? Most már nem tudom megkérdezni. Csak azt tudom, hogy ez így nagyon nincs jól.
Klausz Karola, az Identita Szlovák Egyesület elnöke elmondta, még mindig nem tudják felfogni a felfoghatatlant. Hirtelen gyorsasággal elment közülük egy jó barát, egy remek kolléga, az elismert muzeológus és néprajzkutató,
a hazai szlovákság emblematikus alakja, az egyesület karizmatikus személyisége és képviselője.
– A nyár végén az egyesületünk által szervezett néprajzi táborban – melynek szakmai vezetője volt –, még együtt tölthettünk egy hetet. Utoljára. Sosem felejtjük el azt a határtalan szeretetet és boldogságot, amivel a tábor során körülvezetett minket az „ő Csabáján”, a múzeumban, az evangélikus nagytemplomban. Szlovák ősei és legnagyobb példaképe, Áchim L. András nyomában – emelte ki az elnök. – Számos közös projektben dolgoztunk együtt a múltban, és már terveztük a jövőbelieket. Köztük az Áchim-megemlékezéseket a kettős jubileum kapcsán. És milyen a sors? Pont a nagy példakép születésének 150., halálának 110. évében ment el. Mindig is nagy rendező volt…
Klausz Karola kiemelte, egyesületük meghatározó személyiségét veszítették el, aki mellettük állt jóban-rosszban. Mindig büszkék voltak azokra a szakmai sikereire, amelyeket a magyar kultúra területén ért el. Arra, hogy szlovák nemzetiségiként felvirágoztatott egy megyei múzeumot, innovatív ötletekkel segítette mindenki munkáját. Egész életében a hazai szlovákságért dolgozott, annak értékei, hagyományai fennmaradásáért küzdött. Ahogy Karola fogalmazott: „Elvesztettünk egy igazi csabai szlovákot, egy nagy tudású szakembert, és nem utolsó sorban egy mindig mosolygó, vidám barátot, egy igazi csapatjátékost. Zbohom, Ďurko náš! Isten Veled, Gyuri!”
Névjegy
Ando György Békéscsabán született 1966-ban, és magától értetődő módon a szlovák iskolában végezte alap- és középfokú tanulmányait, majd a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának néprajz szakán szerzett diplomát. Pozsony élete fontos szakasza volt, számos barátságot kötött itt.
1989-től a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága néprajzos muzeológusaként dolgozott, 2001-től 2012-ig az intézmény múzeumigazgató-helyettese, 2013-tól a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója volt. Egész pályafutása a csabai múzeumhoz kötődött, ismerte a muzeológiai munka és a néprajzkutatás minden apró részletét. Nem csak ismerte, hanem szerette is a múzeumot, az itt folyó csapatmunkát.
Az értékeket fontosnak tartotta
Múzeumi munkájához kapcsolódóan Ando György számos társadalmi tisztséget is betöltött az elmúlt évtizedekben. A Magyarországi Tájházak Szövetsége elnökségi tagjaként, a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága regionális referenseként, a Békés Megyei Értéktár Bizottság tagjaként, a Békéscsabai Települési Értéktár Bizottság elnökeként, továbbá a Magyar Néprajzi Társaság tagjaként hasznosította tudását. Szakmai elismertségét jelzi, hogy 2014-től az Emberi Erőforrások Minisztériuma Múzeumi szakági szakfelügyelője volt.
