Őshonos bivalyok és szürke marhák legelnek a Dévaványai-Ecsegi pusztákon

A legeltetésnél fontos szempont, hogy azt a védett madarak életéhez igazítsuk, biztosítsuk számukra az élőhelyek zavartalanságát. Atyaszeg például a túzokok fontos dürgőhelye, így ott tavasszal nem legeltetünk, hanem olyan helyekre hajtjuk ki a gulyákat, ahol ritkán fordulnak meg a túzokok.

A legeltetési zónák kialakításánál ügyelünk arra, hogy egyetlen területrészt se legeltessünk le teljesen, illetve, hogy a gyepek ne süljenek ki, mielőtt a gulyát odahajtanánk.

A szürke marháknál pásztoroló legeltetést folytatunk, s a gulyások munkáját három mudi pásztorkutya is segíti ezen a részterületen. A bivalyok esetében villanypásztoros legeltetést alkalmazunk. A bivalyok a rossz minőségű, zsombékos, vízállásos területeken is szívesen legelnek, így azokat is szépen karban tudjuk tartani, nem sásosodnak el.

A szürke marhák és a bivalyok is extenzív tartásban vannak, a tavaszi kihajtástól egészen késő őszig a legelőkön tartózkodnak. Az itatást az ottani kutakból oldjuk meg, s csak télen hajtjuk be az istállókba az állatokat. Jelenleg 280 bivaly és 380 szürke marha legel a Dévaványai-Ecsegi pusztákon. A szürke marhák egy, a bivalyok három gulyában vannak.

A bivalyokkal a Réhely környéki területeket is legeltetjük, így mindazok, akik ellátogatnak a Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpontba, egészen közelről is megtekinthetik ezeket a nagytestű állatokat. A tenyészállatok a látogatóközpont közelében, a két növendék gulya (külön az üszők és a bikák) pedig a tanösvény közelében legel.