Komoly fejlesztések előtt áll az orosházi kőfaragó

Ifjú Paulik Dezső kőfaragó bemutatótermében kitüntetett helye van a 45 kilogrammos díszurnának és a mesterlevélnek.

Ám az idő kerekét alaposan vissza kell forgatnunk ahhoz, hogy szakmai pályájának a kiteljesedését megértsük.

Egy kis srác imádattal tekint nagyapjára, arra a Paulik Dezsőre, aki már az 1960-as, 70-es években cementlapokat készítő kisiparosa volt Orosházának.

– Sokan ismerték s máig emlékeznek hatalmas alakjára, munkabírására, humorára. Nagyon szerettem őt. Gyerekként láttam az udvarunkon az alapanyagokat, ahogy készítette a járólapokat. Ebben nőttem fel. Nagyapámat és édesapámat követve tervezek és készítek síremlékeket. A szakmai fejlődésem, a hosszú távú elképzeléseim megvalósítása érdekében újra iskolapadba ültem: jelentkeztem a kőfaragó-mesterképzésre – végzett rövid visszatekintést a család harmadik generációját képviselő ifj. Paulik Dezső, akinek még napjainkban is egyetlen, kitartó segítője az édesapja.

– Hálás vagyok édesapámnak, hogy mindenben támogat, sajnos a kemény fizikai munkát igénylő szakma nem vonzza a fiatalokat. A kisfiam tízéves, igyekszem bevonni a munkánkba, remélem, látja ennek a szépségét és egyszer átadhatom neki mindazt, amit nagyapám, apám és én megteremtettünk – mondta, miközben a márvány díszurna csillogó felületét simította végig.

A kőfaragómester elárulta, a fővárosi képzés idején nagyon komoly szakmai, gyakorlati, elméleti ismeretszerzés zajlott, új gépekkel, technológiákkal ismerkedtek. A fiatal mester sokat tanult. Mészkőmegmunkálást eddig sose végzett. Ő gránittal, márvánnyal dolgozik. Kedvet kapott az új alapanyaghoz.

Ifjú Paulik Dezső mindig jól rajzolt, szerette a kreatív megoldásokat. A mestermunka elkészítéséhez minden tudására, képességére szüksége is volt.

– Alapanyagnak a márványt választottam. A kétszemélyes díszurnát sarokcsiszolóval készítettem, tükörsimára fényeztem, szóval nem volt egyszerű, de azt akartam, a bírálóbizottság elé valami különlegeset, nem hétköznapi végterméket tehessek le. Súlyra (45 kilogramm), látványra is egyedi lett – mutatta fotósunknak büszkén a díszurnát.

– A bonyolult gyártású, szép kivitelezésű urna egyediségéhez szakmai megoldásokkal (a lábazati részen kíma tagozat, a tetején szíma tagozat van) is igyekeztem hozzájárulni. Végül elismeréssel nyilatkoztak a végeredményről a vizsgáztatóim, azt mondták, jól dolgoztam.

Nem csak síremlékeket készítene

A kőfaragómesternek komoly távlati elképzelései vannak. Szeretne olyan fiatalokat foglalkoztatni, akik vállalják ennek a szakmának az elsajátítását minden szépségével, nehézségével együtt.

– Szívesen tanítanám a kőfaragás, a síremlékkészítés iránt érdeklődőket, fogadnék tanulókat is, hogy továbbadjam a tudásomat, a szakmai tapasztalatomat – tette hozzá ifj. Paulik Dezső, aki növelni akarja az alapanyag-választékát is. A síremlékek mellett belsőépítészeti termékek készítésére vállalkozna, amire van érdeklődés a piacon.

– Nagy álmom a kőmegmunkálásra alkalmas, daruzott gyártócsarnok kialakítása, felszerelése, egy 300-400 négyzetméteres műhely létrehozása. Reménykedek, hogy lesz pályázat, amivel előteremthetem a szükséges forrásokat. A fejlesztések sorát a már említett szobrászkodással is bővíteni akarom.