Gyulán mókus és teknősbéka formájú díszek is lógtak egykor a fenyőn

– A Ladics-házban már az 1870-es évek végén állítottak karácsonyfát, de annak díszeiről csak a 19–20. század fordulójáról kapunk adatokat

– emelte ki a szakember a korábbi kutatások alapján. Mint elmondta, a kiadási könyvek szerint a fára ez idő tájt aranyozott dió, szaloncukor, habcukor, piciny gyertyák és a kereskedelemben vásárolt díszek kerültek. Ezek később kiegészültek leheletkönnyű, színes fújt üveggömbökkel, finomszálú drótból készült csillagokkal, füzérekkel és leoni dróttal keretezett festett papírangyalokkal.

A hagyatékban található karácsonyi dekorációk fennmaradása igazi csoda, a sérülékeny darabok legtöbbje ugyanis több mint százéves.

Persze a Ladics-hagya­tékban így is különböző korú üvegdíszeket találunk, ami nem csoda, hiszen a finom, törékeny kincseket időről időre pótolni kellett. Az ezüstözetlen, színesre festett, átlátszó gömbök vélhetően az első világháború idejéből származnak, amikor a súlyos nyersanyaghiány nem tette lehetővé a tükrös felületű díszek gyártását. Az üveggömbök közül kiemelkednek az egy vagy több oldalán homorú, kézzel festett darabok, melyek feltehetően Lengyelországból származnak, és a századforduló idején készülhettek.

Némelyik dísz felületén finom üvegpor csillámlik, és a spirálos ezüstszállal körbeölelt szőlőfürtök, illetve gombák is ámulatba ejtőek. A Csehországból, Gablonz térségéből eredeztethető jellegzetes, drótra fűzött üveggyöngyökből álló ékességre is van példa a hagyatékban: a csúcsdíszt illetően az apró üveggömbök láncolata egy koronát formál.

Nagy Adrienn elmondta, a Ladics család karácsonyfadíszei közül a legmókásabbak a századforduló idejéről származó, háromdimenziós, dombornyomásos papírdíszek. A hagyatékban találunk malac, teknősbéka, macska, patkó és kukorica formájú díszeket is, melyeket nemcsak karácsonykor, de más ünnepi alkalmakon is felhasználhattak­.

– Arról nincs tudomásunk, hogy a Ladics család ajándékba kapta-e, vagy vásárolta a különlegességeket, de a cégjelzés szerint a németországi Fürthben készültek – tette hozzá Nagy Adrienn.

– Kelet-Németországban a 19. század második felében a karácsonyfadísz-gyártás sok családnak adott biztos megélhetést, a különböző technikák pedig soha nem látott ütemben fejlődtek. Az 1880-as évektől kezdődően a Drezdában és környékén élő mesteremberek közönséges kartont kezdtek használni a karácsonyfadíszek alapanyagául, így akárcsak az üveg esetében, tengernyi lehetőség volt számukra a díszek alakíthatóságát illetően. Hazánkban az 1880-as évektől kerültek a nemesi és polgári otthonok karácsonyfáira üveggömbök.

Polgári körökben voltak elterjedtek a vattából készült, különféle formájú díszek, amelyek mára meglepő és kevésbé ismert elemei a karácsonyfának. A Ladics-hagyatékban faágon üldögélő mókust, két lábon álló békákat, egy kötényt viselő urat és egy kompozíciót találunk, mely a Piroska és a farkas mese alakjait idézheti fel bennünk. Ezeken kívül pamutból készült körte, szilva, szőlő és gomba díszelgett a Ladics-ház karácsonyfáján. A vattadíszek előnye abban rejlett, hogy ragasztóval vagy cérnával könnyen megjavíthatták, a karácsonyfáról lekerülve pedig a gyerekek egész évben játszhattak velük. Az érdeklődők további érdekességeket olvashatnak a díszekről az Almásy-kastély Facebook-oldalán.