Elásott aranypénzre bukkantak, szerelmes párt találtak a sírban

A régészeti leletekkel való találkozás a tudományág múzeumi szakembereinek újra és újra felemelő élmény.

– Amikor egy több ezer éves tárgyat tart az ember a kezében, vagy éppen egy Szent István által veretett érmet emel ki a földből, kézzel foghatóan találkozik a történelemmel – hangsúlyozta Medgyesi Pál régész, múzeumigazgató-helyettes. – Hajlamosak vagyunk úgy beszélni egy korszakról, mintha valami mese lenne. Még akkor is, ha tudjuk, hogy történelmi eseményről van szó. A közvetlen találkozás adhat egy olyan élményt, ami révén másképpen tekintünk a múltra. A tatárjárásról mindenki hallott már. Amikor azonban arról értesülünk, hogy Ceglédtől északkeletre egy 11-13. századi falu részletének feltárása közben kibontottak egy tatárjáráskori házat, és annak kemencéjében két gyermek, és az oda csak félig befért anya csontváza került elő, rádöbben az ember: akkor ez volt a jelen. A rettenetes, megváltoztathatatlan valóság. Azt, hogy mit élhettek át, amikor rájuk gyújtották a házat a számukra ismeretlen nyelven üvöltöző mongolok, és az egyre erősödő füst és forróság elől megpróbáltak elbújni, még elgondolni is szörnyű. Hogy Békés megyei példát hozzak, volt olyan sírunk Gyula határában, ahol közösen feküdt egy férfi és egy nő, egymás kezét fogva. Soha nem fogjuk megtudni, milyen tragédia okozta a halálukat, de nyilván erős érzelmi kapcsolat lehetett köztük. A szerelem örök. Magunk között ennek a leletnek a Rómeó és Júlia nevet adtuk.

Medgyesi Pál elmondta, ha már Gyuláról beszélünk, a várban járva talán eszünkbe sem jut, hogy 1566-ban a törökök ostromolták az építményt. Amikor már reménytelen volt a védők helyzete, Kerecsényi László kapitány a szabad elvonulás fejében feladta a várat. A kivonulás során azonban a törökök lemészárolták a magyarokat. Nem kell ecsetelni, milyen lehetett a vár védőinek utolsó néhány perce. Mi pedig ma ott sétálunk, ahol ezek a szörnyűségek megtörténtek.

– Nehéz időket élt át vidékünk lakossága a török hódoltság alatt – folytatta a régész. – 2001-ben a sarkadi Kossuth utcában, házépítés közben egy kis edényben hat darab aranypénz került elő, amiket elásott hajdani tulajdonosa. A legkésőbbi veret 1658-ból való. Abból az évből, amikor az erdélyi fejedelem parancsára – a török hadak közeledése miatt – a sarkadiak felégették városukat, és az itteni várat is. A lakosság elmenekült, a pénzek tulajdonosa pedig nem merte magával vinni az aranyakat, inkább elrejtette, nyilván a visszatérés reményében. A jelek szerint soha nem érkezett vissza, hogy kiássa a pénzeket.

Persze, a békés hétköznapok leletei is rendkívül izgalmasak, hiszen a feltárt házak, eszközök, sírok az egykori élet számos apró részletét mutatják meg.

– Nem szabad elfelejtenünk, hogy minél inkább visszamegyünk az időben, annál kevesebb az írott forrás, illetve egyes korszakokról nincs is írásos adat – emelte ki dr. Bácsmegi Gábor és Nagy Dániel, akik szintén a Munkácsy múzeum régészei. – Egyedül a régészeti leletek alapján tudunk képet alkotni bizonyos korokról. Ezért fontos, hogy a leletek bekerüljenek a múzeumokba, hiszen népünk, országunk múltját csak ezek alapján ismerhetjük meg.

Medgyesi Pál hozzátette, mindez rendkívül fontos, hiszen a múltunk megismerése révén jobban kötődünk hazánkhoz, népünkhöz. Kitért arra, a Munkácsy Mihály Múzeum szakemberei jelenleg az új állandó kiállítás régészeti részét készítik elő.

– Igyekszünk teljes, átfogó képet adni a megye régészeti korszakairól – emelte ki Medgyesi Pál. – Szeretnénk, ha a néhány hónap múlva megnyíló kiállítás megtekintése után mindenkinek bővülne a tudása megyénk múltjáról.

A leleteknek a múzeumban a helyük

Medgyesi Pál kiemelte, a nyugati országokhoz képest régebben szervezik meg a Régészet Napját. Az Egyesült Államokban minden év októberének harmadik szombatján fesztivál keretében ünneplik a szakmát. Nyugat-Európában viszont évente változó időpontban tartják ezt a jeles napot. Nálunk általában május végén zajlik az esemény, de idén a járvány miatt elmaradtak a májusi programok. Most viszont már lehetőségük nyílt a megszervezésére.

– Felvetődhet a kérdés, miért van szükség a Régészet Napjára – mondta a múzeumigazgató-helyettes. – Az érdeklődők megismerhetik a régészeti leletek fontosságát, és talán nagyobb esélye lesz annak, hogy ha ilyenre bukkannak, bejelentik a múzeumnak. Magam is találkoztam már olyan leletbejelentővel, aki elmesélte, hogy iskolásként az osztályával járt egy előadásomon, és ott értette meg, miért fontos, hogy a múlt tárgyi emlékei bekerüljenek az intézménybe.

Online módon ma is kérdezhetnek

Nagy Anikó, a Munkácsy múzeum közművelődési munkatársa hangsúlyozta, egyelőre előadást, benti foglalkozást nem tarthatnak a járvány miatt, ezért eddig ki nem próbált módon vették és veszik fel ma is a kapcsolatot a régészet iránt érdeklődőkkel. A Munkácsy Mihály Múzeum Facebook-oldalán kérdéseket lehetett írásban feltenni. A múzeum régészei, Medgyesi Pál, dr. Bácsmegi Gábor és Nagy Dániel ma 9-15 óra között, egy erre az alkalomra nyitott bejegyzés keretében válaszolnak majd, hasonlóan az említett időpontban érkező kérdésekhez.