Kiss András őrmesterként szerelt fel, tűzoltó dandártábornokká nevezték ki

– Amikor 32 éve tűzoltó őrmesterként felszerelt, a távoli céljai között szerepelt, hogy egyszer dandártábornokként lépjen be a laktanyába?

– Nem, szerintem senki sem úgy szerel fel középiskolai végzettséggel, hogy egyszer vezető lesz, és én sem gondoltam volna, hogy ez egyszer megadatik. Annak idején az elsődleges célom az volt, hogy megfeleljek a követelményeknek, hogy maradhassak, miután a laktanya hangulata, amibe belecsöppentem, egyből megfogott. Kétségem nem volt afelől az első napok után, hogy jó döntést hoztam, amikor tűzoltónak álltam. Aztán jöttek a feladatok, és mindig volt lehetőségem szakmailag továbblépni, például vonulósként előbb szerparancsnok, majd szolgálatparancsnok-­helyettes, és miután lediplomáztam, szolgálatparancsnok lettem. Mindig egyet léptem előre, a pályafutásomra a ­folyamatosság a jellemző, sosem voltak benne nagy ugrások.

– Most, immár tábornokként milyen célok lebegnek a szeme előtt?

– Attól, hogy a rendfokozatom, illetve ennek kapcsán néhány dolog más lett, a feladatom változatlan maradt. Ugyanúgy az igazgatóságot kell vezetnem egy jól felkészített állománnyal. Egy vezetőnek mindig fontos, hogy megbízhasson a kollégáiban, illetve az, hogy a munkatársak is megbízzanak benne, azaz a bizalom kölcsönös legyen. A tábornoki kinevezés nem egy-két évnyi munkának szól, hanem egy folyamat eredménye, és inkább egyfajta elismerés, ami kötelez is. Egy jutalom nemcsak az elmúltakra vonatkozik, hanem arra is, hogy a munkát ezentúl is ugyanúgy kell csinálni, sőt még jobban, mint eddig.

– A múltra kanyarodva: rengeteg tragédiánál volt jelen beavatkozóként, de gondolom, mind közül a legkiemelkedőbb a tavaly leégett békéscsabai István malom esete.

– A malmot jól ismertem, sok gyakorlatot, helyismereti foglalkozást tartottunk az épületben, tudtam azt is, hogy nagyjából mi a helyzet vele. A mondhatni újkori tűzoltóság életében alighanem ez volt a legnagyobb Békés megyei tűzeset, már csak az épület méretéből adódóan is. Ehhez hozzájött a különlegessége, hogy a fafödém és a fapadlózat miatt rengeteg éghető anyag volt benne, továbbá az, hogy a belvárosban helyezkedik el, szomszédságában a kórházzal. Komoly beavatkozás volt és komolyan próbára tette a tűzoltókat, akik tették a dolgukat. Rossz volt látni, hogy ég a város emblematikus épülete, viszont annak örülök, hogy tevőlegesen ­segíthettem az oltást, hogy részt vehettem a beavatkozásban – hiszen egy ilyen eset minden tűzoltó életében meghatározó –, aminek révén a malom egy része megmaradt.

– Máig hihetetlen, ami történt. Amikor jelentették, hogy ég az István malom, nem gondolt először arra, hogy talán csak egy rossz vicc az egész?

– Ha egy tűzoltó nem hisz el valamit, amit jeleznek, akkor nagyon nagy és kellemetlen meglepetések érhetik. Bár előfordulnak szándékosan megtévesztő jelzések, mondhatni vaklármák, és esetleg gyanús lehet egy-egy eset, vonulós tűzoltóként is úgy gondoltam: mindig arra kell készülni, hogy valóban azzal találkozunk a helyszínen, amit jeleztek. Érdekes: 2000 környékén vonultunk úgy az István malomhoz, hogy ég, aztán azzal szembesültünk, hogy a dízelmotoros berendezések gerjesztik a sűrű, fekete füstöt, ami belepte a környéket. A bejelentő nem rossz szándékkal telefonált, láthatta úgy, hogy valóban ég a malom. Tavaly már úgy mentem, hogy tudtam, mi a helyzet, hogy nem vaklármáról van szó, persze azt csak sejtettem, hogy mekkorák a lángok.

Több mint harminc éve a pályán

Kiss András 1988-ban beosztott tűzoltóként kezdte pályafutását. Végigjárta a ranglétrát, 2006 és 2012 között Békéscsaba tűzoltóparancsnokaként teljesített szolgálatot, majd 2012-től a békéscsabai katasztrófavédelmi kirendeltséget vezette.

2015-től igazgatóhelyettessé, 2017-től megbízott igazgatóvá és 2018. ­augusztus 1-jei hatállyal igazgatóvá nevezték ki.

Az irodájában van egy vitrin, benne a bizonyítványaival, a különféle elismeréseivel, a tizedik, huszadik és harmincadik évre kapott szolgálati jelekkel, a tanácsosi, főtanácsosi címekkel – ez a lista bővült most a tábornoki kinevezéssel.

– Hogy mind közül melyiknek örülök a legjobban, azt nem tudom megmondani. Hiszen mindegyik a pályafutásom egy-egy fontos állomását jelöli, és már az hatalmas elismerés volt számomra, hogy anno tűzoltó őrmesterként egyáltalán felszerelhettem – mondta lapunknak az eltelt évekre visszatekintve a megyei katasztrófavédelmi igazgató.