Az utak vándora szívesen alkot

A nagy monstrum volánja mögött a nagyszénási születésű, gádorosi, majd orosházi lakhelyű Licska Ildikó ül, aki – koronavírus ide vagy oda – megállás nélkül úton van a maga választotta fülkekaranténjában. Licska Ildikó mostanában olyan fotókat tett közszemlére, amelyek nem a kamion fülkéjében, rakterében készültek, sőt! Ez adta az apropóját beszélgetésünknek.

– Itthon vagyunk, fuvarra várunk – mondta beszélgetésünk legelején Ildi, aki éppen tíz éve döntött úgy, az utak vándora lesz, párjához csatlakozva. Kettecskén, életük jelentős részében Európában szállítanak árut.

– Néhány napja értünk haza Franciaországból gyógyszerszállítmánnyal. Hat hete indultunk el. Jártuk Németország, Ausztria, Olaszország útjait. A folyamatos szigorításokat mi magunk is megtapasztaltuk. Március 16-án kikerültünk Barcelonába, ahol élelmiszer-bevásárlást terveztem magunknak, de ott akkor már csak páran lehettünk a multi áruházában. Több ajtón keresztül juthattam be, kesztyűt húztak a kezemre, fertőtlenítettek folyamatosan minden vásárlót. Ott nem nyomultak az emberek vásárolni, nyugi volt.

Szóltunk is az irányítónknak, nem akarunk visszatérni Magyarországra, dolgozunk, amíg lehet. Milánóban is rakodtunk, közben hőmérőztek bennünket, de semmi más emberi kontaktusunk nem volt. Jó úton lenni, előttünk, mögöttünk senki. Üres sztrádákon haladunk. Egy defekt átírta az eredeti forgatókönyvünket, így hazajöttünk. Itthon elővettem legújabb szenvedélyem kellékeit és alkotok – mutatta a konyhaasztal ,,terítékét” és a kreatívkodás szerszámait Ildi. Elárulta az előzményt, s a motivációt.

– Kolléganőm gyöngyfűzést, gyöngyhímzést csinál, megtetszett. Eljátszottam a gondolattal, talán én is képes vagyok rá. Elcsalt egy tanfolyamra, ahol ékszerkészítést tanultunk. Szükségem van valami alkotói tevékenységre, korábban varrásból is éltem, a kétkezi tervezés, barkácsolás nem áll távol tőlem. Mostanában eszembe jut: kislányként szerettem rajzolni, kerámikus, meg divattervező akartam lenni. Most újra felbuzdultam.

Ildikó tíz év után is imád úton lenni, ám egy kis gyopárosi háznak köszönhetően már kacsintgat a visszavonulás felé. Ha nem a kormánykereket fogja, kell valami jövőkép.

– Kedvemre van, hogy szívem, lelkem, hangulatom is visszaköszön egy-egy színes nyakékről, fülbevalóról. Imádok ezzel szöszmötölni, miközben látom benne a lehetőséget is – mutatta legújabb munkáit a kamionpilóta. S mire e sorok megjelennek, Ildikó és párja már messze jár: valahol Európában...