A forradalomtól izzott a nyomda

Az ünnep alkalmából kinyomtatták a Nemzeti dal legelső példányának hasonmását, amelyre ama nevezetes napon lánglelkű költőnk, Petőfi Sándor örökítette meg sorait. A pesti forradalom nyomdászattörténeti munkáinak krónikáját Gécs Béla tipográfus segítségével idézzük fel. A Tótfalusi Kiss Miklós-díjas nyomdászattörténeti kutató, szakíró eképpen fogalmaz a 172 évvel ezelőtti események kapcsán.

Március idusának előes­téjén Pesten, a Pilvax kávéházban már izzott a forradalmi parázs. A bátor ifjú írógárda, Irinyi, Jókai megszerkesztette a Mit kíván a magyar nemzet 12 pontját, Petőfi itt írta a Nemzeti dalt. Március 15-én a Nemzeti Múzeum fenséges oszlopsora előtt fellelkesült ifjúság nagy tömeg kíséretében vonult a Landerer és Heckenast nyomda elé, harsogó szóval követelve a Tizenkét pontnak előzetes cenzúra nélküli, azonnali kinyomtatását. A történelmi nevű nyomdászmester, Landerer Lajos előző nap este felszólította munkatársait, hogy a zavaros idők ellenére reggel mindannyian helyükön legyenek. Előre nagy mennyiségű papírt is áztattak, ami az akkori nyomdai gyakorlatnál szükséges volt, ez jelentette a sajtókészenlétet.

A nyomda személyzete éljenzéssel fogadta a tüntetőket, akiknek vezetői – Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál és mások – bementek Landererhez, és felszólították, hogy tegyen eleget a nép kívánságának. Landerer formálisan szabadkozott, de Irinyi odalépett a sasos Columbia vassajtóhoz, mondván, „ezt a nép nevében ezennel lefoglaljuk, követeljük kézirataink kinyomtatását”.

Ekkor Landerer arra utasította Träger Endre faktort, teljesítse tüstént az ifjúság kívánságát. Träger a Tizenkét pontot átnézve, a magyar szöveget Neumann Lajos, Malatin Antal és Potemkin Alfonz nevű szedői közt osztotta széjjel, a magyar nyelvű szöveg kiszedését pedig Giersch Lajosra és Weiss Jánosra bízta. Eközben Potemkin és Malatin elkezdte szedni Petőfi Talpra magyarját.

Petőfi a munkát meggyorsítva maga diktálta az első versszakot a szedőnek. A türelmetlen Vasvári ollóval széjjelvágta a vers kéziratát, majd minden versszakot más-más szedő kezébe adta. A hamarosan elkészült Nemzeti dal szedését Demant András nyomtató inasával, Prohászka Józseffel, a sasos, Columbia nevezetű, angol gyártmányú kézisajtóba helyezte.

A nyomtatásnál elsőnek Irinyi ragadta meg a gépet, s az első levonattal kirohant az utcára, ahol lelkes ujjongás közepette mutatta meg a népnek a Nemzeti dal, a szabad sajtó első kinyomtatott példányát. Petőfi végezte a második, Jókai a harmadik nyomtatást. Délután már mindkét nyomtatvány sok ezer példányban forgott közkézen.

Az első szabad sajtótermék megszületése napjának estéjén a fővárosi nyomdászok fáklyamenetben vonulva ünnepelték a történelmi jelentőségű sajtószabadság kivívásait.

Dinasztiát alapított Landerer

Gécs Béla elbeszéléseiből kiderül, Pesten abban az időben mindössze három nyomdaműhely dolgozott. Budán az első nyomdát 1723-ban, a bajor származású Landerer János indította. Ez nem sokáig működött. Negyed évszázaddal később Pozsonyban indított nyomdája tekinthető a Landerer nyomdászdinasztia megalapítójának.

A Pesten létesített Landerer Mihály János nyomdát fia 1824-ben örökölte. 1840-ben társult Heckenast Gusztáv gazdag könyvkiadóval. Ezt követően vette fel a nyomda a Landerer–Heckenast nevet. Itt indult 1841-ben Kossuth Pesti Hírlapja. Landerer rendezte be a bankjegynyomdát, valamint irányításával nyomtatták a Kossuth-bankókat.

Világos után Landerer Lajos bujdosásra kényszerült, a nyomdát végleg ott kellett hagynia és váci birtokán élt internáltságban.

1854-ben február elsején, 54 évesen halt meg Landerer Lajos, és vele kihalt a majd 150 éves Landerer nyomdász-dinasztia, melynek tagjai minden időben terjesztették a felvilágosodást. A nyomda Heckenast néven működött tovább, 1803-tól új helyen.