Nem tapasztaltunk még ilyen pusztítást – egy Ausztráliában élő gyulai nő a lángtengerről

– A sokat emlegetett bozóttüzek mindig is részei voltak a természetnek és az életnek Ausztráliában – mesélte hírportálunknak a jógaoktatóként dolgozó Szabó Ildikó, aki az ország polgáraként a kezdetektől testközelből követi az eseményeket. Mint kiemelte, ami most történik, egész más, mint a korábbiak.

– Sokkal inkább nevezném erdő-, mint bozóttűznek – folytatta a gondolatot. – Húsz éve éltem át némileg hasonlót, amikor még Sydney-ben laktam, de az nem volt ekkora kiterjedésű. Egy ausztrál tűzoltó – aki már több mint két évtizede dolgozik a hivatásában –, soha nem látott még hasonlót, nem találkozott ilyen intenzitású tűzzel. A bozótost maguk az őslakók is irtották, és bár a korábbinál kisebb mértékben, napjainkban is ritkítják tüzekkel. A jelenség a légszennyezés és turizmus miatt szorult vissza jelentős mértékben.

A gyulai kötődésű nő elmondta, a katasztrófa előtti időszakot óriási hőség jellemezte, sőt, a tavaszi esőzések is szinte elmaradtak. Ne feledjük, a déli féltekén jelenleg a nyári hónapokat és a turistaszezon fő időszakát élik. A tűz keletkezésével kapcsolatban több teóriát olvashattunk, például gyújtogatásokról.

– Természetesen ezeknek is szerepük lehet a lángok továbbterjedésében, de valószínűleg a legtöbb helyen villámlások miatt gyulladt ki a növényzet, a tűz pedig a szárazság miatt egyre nagyobb területekre terjedt, terjed ki.

Szabó Ildikó kitért arra, hogy a szakemberek már évtizedekkel korábban meghúzták a vészcsengőt, és jelezték, baj lehet. Az ország kifejezetten gazdag ásványkincsekben, azok bányászása pedig rengeteg vizet vesz igénybe, ami egyébként is egyre kevesebb a napégette kontinensen. Ráadásul a bányászat nem mindig környezetbarát, sőt, légköri problémákat okoz.

Ildikó a párjával Cairnsben él, és egy utazása során személyesen is láthatta például, hogy miként pusztul az Ausztrália egyik legfőbb nevezetességének számító Nagy-korallzátony. Megtörtént, hogy a tenger 32 fokos volt, az irreálisan magas hőmérséklet negatív hatásaira pedig még rátettek egy lapáttal a vízbe került adalékanyagok és a turizmusból a tengerbe került szennyeződések is.

Visszatérve a tűzre, Szabó Ildikó kifejtette, elképesztő emberi sorsok rajzolódtak ki. – Volt olyan tűzoltó, akinek leégett a háza, ő mégis fáradhatatlanul, folyamatosan dolgozik a tűz megfékezésén – számolt be az egyik ilyen esetről.

Több városban gyakorlatilag nem lehetett vagy lehet az utcára menni az óriási füstfelhő miatt. Megtörtént mindez a fővárosban, Canberrában, de éppen keddi fejlemény, hogy Melbourne-ben – ami az ország második legnagyobb városa – és Victoria állam egyéb részein a világon legrosszabbá vált a levegő minősége.

– Én is beszéltem olyan canberrai ismerőseimmel, barátaimmal, akik nem tudtak kimenni az utcára a füst miatt. Akinek légúti panaszai vannak, még ki sem merészkedhetett az otthonából – ecsetelte. – A tengerpartot ilyen mértékű tűz talán még sosem érintette, ezen a részen azért mindig volt valamilyen nedvesség.

A fontos turistacélpontnak számító Batemans Bayen is pusztítottak a lángok. – Akadtak területek, ahol megbénult a telefonhálózat, nem lehetett tankolni, nem volt benzin. Az országutak bedugultak, olyan autósorok álltak, hogy lehetetlenség volt haladni. Az embereket éppen ezért hajóval mentették ki – tette hozzá. Érdekesség, hogy Ildikóék is éppen a tengerpartra indultak, és a kritikus területek határán álltak meg útjuk során.

Nem kímélte a tűz a mezőgazdasági területeket, farmokat, szőlészeteket sem. Akadt olyan farm, ahol elszeparálták a lángokat, az erőfeszítések mégsem értek semmit, mert az eukaliptuszfa szinte felrobbant, a szikrák pedig újra fellobbantották a lángokat. Másutt az élelmiszerből szenvedtek hiányt, akadozott az ellátás, a kisebb települések boltjai nem jutottak utánpótláshoz.

Nagyon komoly katasztrófát jelent az élővilág elképesztő méretű pusztulása. – A betelepített állatok miatt a természeti egyensúly már korábban felborult, fajok kerültek veszélybe – hangsúlyozta. – A tűz pedig csak erősíti ezeket a hatásokat. Nem túlzóak azok a számok, amelyek egymilliárd elpusztult állatról szólnak. Sajnos, ez a szám még jelentősen emelkedhet, ha nem is fog megduplázódni, de sok százmillió példány van veszélyben. Nemcsak a tűz miatt kritikus a helyzet, hanem azért is, mert a növényvilág elpusztulásának következtében nem lesz táplálék számukra.

A természet az otthonunk

A néhány napja itthon, Gyulán tartózkodó Szabó Ildikó elmondta, önkéntesek tízezrei segítik a tűz oltását, illetve a mentést. Rengeteg állatorvos is bekapcsolódott a munkába, megdöbbentő felvételek százai születtek az emberfeletti igyekezetről.

– Ausztráliában óriási hagyományai vannak az önkéntességnek, magam is több alkalommal vállaltam ilyen jellegű feladatot. Az ország most is azonnal összefogott, hogy enyhítse a helyzetet. A szomszédos országokból, például Új-Zélandról is érkezik segítség – ecsetelte.

– Ennek ellenére fajok pusztultak ki, és hogy miként és mikor regenerálódhat a természet, még tippelni sem mernek a szakemberek. Úgy vélekedett, a természet nem az a hely, amit látogatunk, hanem az otthonunk. Mindannyian felelősek vagyunk érte.