Sólyom a viharban: az első történelmi regény a gyulai ostromról

Kiváló szakmai munkák érhetők el a vár ostromáról és védelméről, illetve nagyszerű drámák is született, de ez az első regény, ami az olvasókat a lapokhoz bilincselve, visszarepíti a 453 évvel ezelőtti nyárig, és végig kíséri az egyik leghősiesebb küzdelmet – vezette be a könyv premierjét Hóvári János professzor, a korszak egyik legkiválóbb ismerője, az est házigazdája.

Külön érdekességként megemlítette, hogy a szerző, Ujkéry Csaba szigetvári kötődésű, a kertjükből lehetett látni a várfalakat, ami hozzájárult, hogy az író a történelemhez való kötődéséhez. A szerzőnek a tizenhatodik történelmi regénye látott napvilágot.

Ujkéry Csaba elmondta, krónikaregény született, a nevek kétharmada és minden ostrom cselekmény szigorúan követi a történelmi adatokat. Persze vannak lírikus szereplők is páran, hiszen ez teszi regényessé,olvasmányossá a regényt, de az olvasók egyértelműen tudják, hogy kik a valós személyek. A történet egyébként 1566-ban Kerecsényi László lakodalmával kezdődik. Ez is teljesen hiteles adat, hiszen a várkapitány abban az évben nősült, majd alig egy hét múlva már sietett is Gyulára.

A történet ikerregény is, hiszen Pertev pasa török táborában is játszódik, de kitekint János Zsigmond erdélyi udvarára, valamint Miksa Győr alatt állomásozó 80 ezres seregére is, amely éppen semmit tevéssel tölti az időt, miközben Szigetvár és Gyula élet-halál harcot vív. Ujkéry Csaba elárulta, hogy mintegy két évig tartott a kutató munka, ennyi idő alatt állt össze a valós történelmi háttér számára, a megírás pedig további egy évet vett igénybe.

Kerecsényivel egyébként nem ez volt az első „találkozása”, hiszen Szigetváron is volt kapitány, 1555-ban megvédte a várat, de a végvári rendszert akkoriban jellemző fizetetlenség miatt, a császár három havi zsoldjával tartozott a szigetieknek, eljött. A Szigeth pajzsaiban, a Szigeti-trilógia első részében erről részletesen foglalkozott, majd a harmadik könyv írásakor újra előjött Kerecsényi, és Hóvári professzor biztatására kezdett el Gyula ostromával foglalkozni.

- A történelmi köztudatba hatalmas igazságtalanságként kerültek be a történtek. Ami Gyulán történt nem várfeladás volt, hanem hősies, két hónapos harc. A védők hosszabban tartottak ki, mint bárki más a végvári harcok során – ecsetelte. – Az erődítményt teljesen szétlőtték, naponta hatvanan haltak meg, semmi esély nem volt. A törökök a következő rohammal elfoglalták volna a várat. Kercsényi ekkor mondta, gondolta és írta, hogy az élő katona többet ér, mint a halott, és több ezer polgár is volt a várban.

-A korabeli katonai törvénykönyv is lehetővé tette, hogy ha vár tovább nem tartatható, akkor átadhatják azt. A kapitány a törvények alapján, jogszerűen járt el. Hitt Pertevnek, de egy kilométerre sem távoztak, amikor a janicsárok, akik elsősorban a zsákmány miatt jöttek harcolni, megtámadták őket. Kerecsényi a túszként maga mellé kapott két pasával Pertevhez vágtatott, hogy számon kérje, miért szegte meg a szavát, de pasa gyakorlatilag nem tudott parancsolni a janicsároknak.

-Kerecsényit elfogták, Belgrádba vitték és két hónap múlva kivégezték. A történelmi igazságtalanságot az a két kiszökött német -hadnagy alapozta meg, aki a Miksa Győr alatti táborában úgy adták elő, hogy a vár még védhető lett volna. Ez nem igaz, a védők amíg lehetett, hősiesen kitartottak.