2019.04.21. 11:14
Mracsi, a bombagólok szerzője hentesbárddal keresi kenyerét
„Ekkora gólt a világ még nem látott” – ezt mondta a tévékommentátor az 1997-es MTK–Győr meccs 37. percében. A végegyházi származású, a Békéscsabai Előrével Magyar Kupát és bajnoki bronzérmet nyerő, a találkozó idején a Győrben futballozó Mracskó Mihály egy szöglet után kapásból bombázott az ellenfél hálójába. A labdarúgás után Mracskó Mihály eredeti szakmájához tért vissza, hentesként dolgozik jelenleg is gyerekkori barátja, Igricz Mihály csabai húsüzletében. A huszonötszörös válogatott futballistával beszélgettünk.
– Hentesként vagy labdarúgóként nagyobb a tempó?
– Egészen más a mozgássor, itt állni, vágni, ládákat emelni kell, labdarúgóként futottunk, az edzéseken erősítettünk. A jó erőnlét mindkét területen nagyon fontos.
– Miként a jó felszerelés is. Labdarúgóként nem igazán előnyös lyukas cipőben focizni. Hogyan is történt ez?
– Jugoszláviával játszottunk világbajnoki pótselejtezőt 1997-ben, és a 32. percben küldött pályára Csank János szövetségi kapitány. Szinte a beállásom után azonnal az ellenfél legjobbjával, Mijatoviccsal ütköztem, és a stoplijai szinte kettészakították a cipőmet. Az első félidő hátralévő részét ebben a lyukas lábbeliben kellett lejátszanom.
– Csank mester hívta hajdanán Békéscsabára is.
– A Mezőkovácsházával játszottunk az Előre juniorral, és itt figyelt fel rám a mester. Zalaegerszegen mutatkoztam be az NB I.-ben az Előre színeiben. Nagyon szép időszakot töltöttem Csabán, ahol most is élek.
– Győrből költözött vissza, és hamarosan újra hentes lett. Ugyanakkor kezdetben az edzőséggel is próbálkozott.
– Több csapatnál dolgoztam, de úgy éreztem, hiába teszek meg mindent, hiába erőlködöm, ha a játékosok nem partnerek a munkában. Be kellett látnom, hogy ez már nem az én világom. Ezért is jött kapóra a találkozás Igricz Misivel, akivel Végegyházán közel laktunk egymáshoz, ő a pálya egyik sarkán, én a másikon. Megkérdezte, nem akarok-e a Mezőkernél lévő húsüzletében dolgozni. Igent mondtam, és már tizenkét éve vagyok itt.
– A vásárlók felismerik? Többen jönnek ön miatt a boltba?
– Mivel nem váltam meg a bajuszomtól, nagyon sokan felismernek, és elmondják, hogy szerették a csupa szív játékomat. Ez jólesik, és mindenkivel szívesen váltok pár szót a régi nagy mérkőzésekről, amikor az NB I.-ben szárnyalt az Előre, és sorra vertük a nagy csapatokat telt ház előtt. Ugyanakkor hasonlóan büszke vagyok arra is, hogy Igricz Mihállyal 36 év után feltámasztottuk a futballt Végegyházán, a megye III.-ban szerepel jelenleg is a csapat, bár én már ott nem játszom.
– A hentesszakmába gyorsan visszazökkent húsz év után?
– Nem mondom, hogy egyik pillanatról a másikra sikerült visszaállnom, de ez olyan, mint a biciklizés, elfelejteni nem lehet. Ha felidézi az ember a tudását, könnyen újra beletanul. Futballistaként is többször vágtam, dolgoztam fel disznót a csapatépítő közösségi bulikon a csapattársaimnak.
– Góljai közül tényleg az volt a legnagyobb, amit most ismét felkapott a világháló?
– Én a második legszebbként tartom számon. Nem sokkal később, szintén a Győr színeiben rúgtam egy nagyobbat Magyar Kupa-mérkőzésen a Balassagyarmatnak. Persze, nem az volt a fontos, ki lövi a gólt, a gólokat, hanem hogy nyerjen a csapat, jól menjen a gárdának. Most a hentesüzletben annak a sikeréréért dolgozom.
Névjegy
Mracskó Mihály 1968-ban született Mezőhegyesen. Végegyházán nőtt fel, ott járt általános iskolába. Ezután Szegeden végzett hentesként. Közben már 17 évesen bemutatkozott a Mezőkovácsháza felnőttcsapatában, majd 19 évesen a Békéscsabai Előrében is. Játszott még az NB I.-ben a Győrben és a Kispest-Honvéd színeiben, valamint idegenlégiósként Kínában. Az NB I.-ben 332 alkalommal, a magyar válogatottban 1993–1997 között 25-ször szerepelt. Jelenleg is futballozik egy csabai nagypályás öregfiúkcsapatban, valamint kispályás együttesnek is tagja.
Mracsi Mihály hatalmas gólja 1997-ben:
