2019.01.14. 14:03
Gyermeki szorongást válthatnak ki a szülők apró hazugságai
A gyerekneveléssel általában együtt jár az, hogy a szülőknek kisebb-nagyobb hazugságokat kell elhitetniük csemetéjükkel. Ezek a füllentések legtöbbször nevelő célzattal születnek, és az a feladatuk, hogy a kalandvágyó, félelmet nem ismerő gyereket óvják a veszélyektől. Könnyen lehet azonban, hogy egy ártatlannak tűnő kegyes szülői hazugság, mely akkor talán az adott helyzet legbarátságosabb megoldása, vagy akár a nyugalomhoz vezető egyetlen útja volt, szorongásokat okoz a kicsi fejlődése során.
Ne nyeld le a rágót, mert összeragad a gyomrod. Egyél répát, mert attól tanulsz meg fütyülni. Ha füllentesz, puha lesz az orrod. Ha sokat grimaszolsz, úgy fogsz maradni, vagy az egyik klasszikus: ne igyál annyit, mert béka nő a hasadban.
Ezeket a mondatokat bizonyára a legtöbbünk hallhatta szüleitől, ám vannak olyan családok, melyekben ennél messzebbre mentek.
„A szüleim azt mondták nekem és a bátyámnak, hogy volt még egy bátyánk, aki gombává változott, mert nem fürdött. Még a családi albumokba is berakták a képét” – olvasható egy szülői hazugságokat összegyűjtő válogatásban.
Majd egy másik intelem a bőbeszédűségre keresett megoldást anélkül, hogy be kellett volna „ragasztani” a gyermek száját.
„Azt mondták a szüleim, hogy mindenki csak 10 ezer szót ejthet ki a száján egy hónapban. Ha eléred a határt, képtelen vagy megszólalni, egészen a következő hónap kezdetéig. Amikor különösen beszédes kedvemben voltam, apukám megszólalt: Óvatosan, ha jól számoltam, már 9 ezer szónál tartasz. Abban a pillanatban befogtam a szám.”
Kozma Zoltán klinikai szakpszichológus a témában úgy fogalmazott, a gyermekek világképének vannak sajátosságai, melyek nagyban eltérnek a felnőttek realitásra alapozott világnézetétől.
– A gyerekek úgy vélik, hogy a tárgyaknak vagy éppen az égi jelenségeknek is van lelkük, ezzel együtt érzelmeik, hangulataik. A gyermeki gondolkodás sajátosságai közé tartozik még az is, amikor a kicsik azt gondolják, kizárólag azért történik valami, mert az hozzájuk kapcsolódik, velük összefüggésben van. Szakmai nyelven ezt egocentrikusságnak nevezzük – árulta el Kozma Zoltán.
A szakember kiemelte, ezt a gyermeki világképet nem szabad drasztikusan megváltoztatni, azaz nagymértékben hozzátenni és elvenni sem tanácsos a felnőtteknek, mert a későbbiekben a gyermek szorongóvá válhat.
– Hagyni kell, hogy a fantázia kiteljesedjen, a történetek bővüljenek, színesedjenek a gyermekek saját gondolkodása által, hiszen ez a későbbiekben a kreativitást fogja támogatni. Tehát a felnőtteknek nagyon óvatosan kell közeledni az egyébként is fantáziadús gyermeki világhoz, amely alapvetően valótlannak is tűnhet – hangsúlyozta Kozma Zoltán.
A szakember inkább a hol van a határ kérdésre kereste a választ. Elmondta, hogy a szülő, ha valamilyen kis füllentéshez is folyamodik – amelynek segítségével akár rendre akarja utasítani csemetéjét – nagyon vigyáznia kell arra, hogy a gyermek képzeleti munkáját nem szüntetheti meg, durván nem avatkozhat bele. Ehhez hozzátartozik, hogy különböző figurákat – mint például ha rossz vagy elvisz a mumus – sem találhat ki, hiszen ez egy erőteljes szorongáshoz vezethet, ami a kicsi érzelmi fejlődését megnehezítheti.
Egy jó mese gyógyír a kicsiknek
A Mikulás és egyéb fantázialények elfogadtatását javasolja a szakember, hiszen mint mondja, ezek az alakok hozzátartoznak a kultúrkörünkhöz, történetüknek van háttere, előzményei, nem úgy, mint egy mondvacsinált „zsákos embernek”, aki a semmiből jön elő, és elrabolja a rossz gyermeket. A pszichológus szakember azt mondja, mindezeken túl a szülőnek feladata, hogy minden este mesét olvasson gyermekének, hiszen a történetekben megjelenő alakok, szimbólumok oldják a kicsik feszültségeit.
