A mai napig rengeteg energiát kap a gyerekektől Andor bohóc

– Hogyan indult mosolydoktor tevékenysége, és mi adta az ötletet hozzá?

– Több mint tíz évvel ezelőtt egy barátom kisfia kórházba került Budapesten. Mivel cirkuszi társulatban már dolgoztam és pantomimeztem is bohócként, ezért eszükbe jutott, hogy megkérjenek, menjek be a gyermekhez felvidítani őt. „Munkaruhám” akkora sikert aratott a gyermekosztályon, hogy végül minden kórtermet végig kellett járnom. Amikor végeztem és kiléptem az intézet kapuján, úgy éreztem, annak ellenére, hogy beteg gyerekeknél voltam, mégis én kaptam tőlük óriási energiát. Abban a pillanatban eldöntöttem, ez nem csak egy alkalomra szólt.

– A kórházlátogatás mellett jótékonykodik is. Összeköthető a kettő?

– Lényegében igen. Ahogy telt az idő, úgy éreztem, nem mehetek üres kézzel a gyerekekhez. Először igyekeztem fejleszteni magam, például megtanultam lufit hajtogatni, hogy még nagyobb örömet okozhassak a kis betegeknek, ami mellett mindig vittem édességet vagy egy-egy kisebb játékot is nekik. Öt évvel ezelőtt azonban felébredt bennem a honvágy, és visszaköltöztem Gyulára. Mivel tudtam, hogy a környéken még nincs mosolydoktor, ezért hazaérve folytattam a tevékenységemet. Azonnal meg is éreztem a nagy és a kis város közötti különbséget, hiszen gyorsan elterjedt a hírem, és sorra érkeztek hozzám a felajánlások. Számos ember keresett fel azzal, hogy feleslegessé vált ruháit és egyéb használati tárgyait adományozásra szánja. Így a gyermekek felvidítása mellett egész családokon tudtam segíteni.

– Az utóbbi időben elektromos kerekesszék adományairól is sokat hallhattunk. Hogyan került kapcsolatba a sérült gyermekekkel?

– A hozzám érkező felajánlások között volt egy elektromos kerekesszék is, amiről először csak annyit tudtam, hogy felújítandó. Elmentem megnézni, kiderült, hogy az elektronikájának nincs baja, tényleg csak egy kis tatarozásra szorul, amit én magam is meg tudtam csinálni. Majd közeledett Gyulán a sérült fiatalok megyei találkozója, aminek hallatára úgy döntöttem, szerzek még egy „járművet”, és felajánlom a rendezvényen. Három nap alatt össze is gyűlt a pénz egy új kocsira, majd az eseményen az egyiknek én választottam ki az új gazdáját, a másikat pedig kisorsoltuk úgy, hogy azok, akiknek szüksége volt rá bedobták a kalapomba a nevüket, és egy kislány húzta ki a szerencsés cetlijét.

– Mit csinál, amikor nem jótékonykodik?

– Jelenleg a városházán dolgozom, az óvodák és egyéb közéleti épületek művészeti munkáját csinálom. Emellett pirográfképeket készítek és festek is. Továbbá a családommal, a feleségemmel és nevelt gyermekemmel töltöm az időmet, akik legnagyobb szerencsémre mindenben támogatnak engem.

Névjegy

Hurguly-Szabó György 1979-ben született Gyulán. Általános iskolába először szülővárosában, majd második osztálytól Elekre járt, középiskolában asztalosnak tanult. Korán elkerült otthonról, Budapestre költözött szerencsét próbálni, dolgozott gyárakban és cirkuszi társulatban is, majd a világ számos pontján megfordult mielőtt visszaköltözött Gyulára. Számításait végül ott találta meg, ahol megnősült és a szívéhez legközelebb álló jótékonykodást is folytatni tudja.