Harminc éve szerelt fel Kiss András, a megyei katasztrófavédelem vezetője

– Harminc év hosszú idő?

– Gyorsan telnek és teltek a napok. A harminc évből tizennyolcat készenléti szolgálatban töltöttem, tudva, hogy bármelyik percben érkezhet riasztás – ez a szakma ettől is nehéz, de ettől is érdekes. Azt szoktam mondani, hogy egy tűzoltó, amikor bejön a laktanyába, olyanná válik, mint egy megfeszített rugó. És amikor befut egy jelzés, akkor a rugónak a benne lévő energiát le kell adnia, vagyis a tűzoltónak száz százalékot kell nyújtania. Mindig készen kell állni a két percen belüli indulásra.

Névjegy

Kiss András 1988-ban beosztott tűzoltóként kezdte pályafutását. Végigjárta a ranglétrát, volt szerparancsnok, szolgálatparancsnok-helyettes, szolgálatparancsnok, majd 2006 és 2012 között Békéscsaba tűzoltóparancsnoka. 2012. április 1-jétől a békéscsabai katasztrófavédelmi kirendeltséget irányította, 2015. szeptember 21-ével a Békés Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatóhelyettese lett. Tavaly október 1-jétől megbízott, idén augusztus 1-jétől pedig immár kinevezett igazgatóként vezeti a szervezetet.

– A vezetői kinevezésekor tartott állománygyűlésen azt mondta, hogy harminc éve egyből megfogta a laktanya hangulata...

– Hamar befogadtak, remek közösségbe kerültem. Az állomány jelentős része vagy húsz évvel idősebb volt nálam, és bár mindenki segítőkész volt, tudni kellett viselkedni, a fiatalokat egyből rendbe tették, ha valami nem ment megfelelően. Rengeteg tapasztalatuk volt, az életről, nem csak a tűzoltóságról. De vallom, hogy attól erős egy tűzoltóság, hogy sokfélék vagyunk sokfelől. Például a tűzoltó gépjárműfecskendőben ül – eredeti civil szakmáját tekintve – egy pék, egy víz- és gázszerelő, egy ács, egy kémiatanár, egy kőműves és egy lakatos a megye vagy az ország több szegletéből. Az egyik szabadidejében horgászik, a másik futballozik, a harmadik állatokat tart. Ez a rengeteg tudás és tapasztalat – a tűzoltószakmai felkészültségükkel együtt – eredményezi azt, hogy egy-egy káresetnél megtalálják a jó megoldást.

– Máshogy lépett be a laktanyába, mint megbízott és mint kinevezett igazgató?

– Nem. Az igazgatói feladatokat át kellett vennem tavaly október elsejével, attól kezdve én feleltem mindenért, függetlenül attól, hogy megbízott vagy kinevezett igazgató voltam. Fontos volt akkor is, hogy olyan munkát végezzünk, ami hiba nélküli és olyan színvonalú, amit elvárnak ettől a szervezettől – és amit elvárunk mi is saját magunktól. Mondhatom, hogy kiváló kollégákkal dolgozhatok. Tagadhatatlan persze: lényeges volt, hogy idén augusztus elsejével megerősítettek a pozícióban, ez jelzi, hogy amit csináltunk, az rendben volt. De ez a bizalom olyan, mint egy törékeny ajándék. Vigyázni kell rá, nem szabad eljátszani.

– Melyek a fő szempontok a munka során?

– A célok változatlanok, ugyanakkor a hangsúly – nagyon helyesen – átkerült a megelőzésre, aminek érdekében az összes lehetséges eszközt igénybe kell venni. Fontos a kommunikáció, a lakossági tájékoztatás, és azokat is el kell érnünk, akik egy kistelepülésen az utolsó utcában élnek, nem olvasnak újságot és nem néznek tévét. Nekik is el kell mondanunk például lakossági fórumokon, hogy vigyázni kell a szabadtéri tüzekkel, hogy nem mindegy, mikor és mit égetnek, hogy ajánlott ellenőriztetni a kéményt. A tűzvédelem terén a legfontosabb, hogy ne keletkezzen tűz. Ha viszont a tájékoztatás nem elég, akkor be kell vetni a hatósági eszközöket. Hangsúlyozom azonban: nem a büntetés a cél, sőt, az a jó, ha nincs szabálytalanság, mert az azt jelzi, hogy megfelelő volt a megelőző tevékenység. Olyan hatóságra van szükség, amelyik szolgáltató és segítőkész az ügyféllel szemben, persze a szabályzókat be kell tartani, tartatni. Fontos az iparbiztonsági és a polgári védelmi területnél is a megelőzés. Az, hogy a komoly események az utóbbi időszakban elkerülték Békés megyét, nem jelentik azt, hogy nem történhetnek meg újra. Mostanában jellemzőek a viharkárok, az extrém időjárás adta feladatok, elég csak a tavalyi orosházi eseményekre gondolni és arra, hogy idén év elején a jeges eső, illetve a hideg miatt vezetékek szakadtak le Észak-Békésben, több településen maradtak áram nélkül.

– Milyen a jó tűzoltó?

– Aki megfelelő fizikai állapotban van, és kellő tudással, tapasztalattal rendelkezik. Azt szoktuk mondani, hogy öt év alatt lesz kész egy tűzoltó, hiszen nagyjából ennyi idő alatt él át olyan dolgokat a való életben, mint amiket megtanult az iskolapadban, a pince- és padlástűztől az ammóniaszivárgásig. Azonban minden esemény más és más, és nagy meglepetés érheti azt, aki megnyugszik és úgy gondolja, hogy mindent tud. A magabiztosság és a tapasztalat jó, de készen kell állni a tűzoltónak arra, hogy fejlessze magát – és ez nemcsak a készenléti szolgálatot ellátókra, hanem minden kollégámra vonatkozik.

– És mik a jó vezető ismérvei?

– Meg kell bíznia a megfelelően kiválasztott állományban, persze szükség van kontrollra, ellenőrzésre is. Lényeges a kellő szakmai tudás, valamint a következetesség és a személyes példamutatás. Fontosnak tartom, hogy képben legyek, a napi munkából nem szeretnék kiesni. Szeretem tudni, hogy mi történik Békés megyében. Például rendszeresen megnézem, hogy milyen események történtek az elmúlt órákban, és van, hogy megkérdezem, hova indultak a srácok, ha hallom, hogy vonulnak a szerek. Ha pedig extrém esetről van szó – mint például egy halálos baleset –, akkor rögtön értesítenek is róla.

Tragédiák sorával találkozott

– Sok mindent, sok személyes tragédiát láttam harminc év alatt – mondta Kiss András.

Emlékszik az esetre, hogy leégett egy ház tetőszerkezete, a lakók egy hónappal előtte mondták fel a biztosítást. Emlékszik az édesanyára, aki az autó mellett ült, és elmondása szerint jól érezte magát, csak nem értette, hogy miért takarták le fóliával a kisfiát. Ha Békéscsaba és környékén fejfát lát az út szélén, felrémlenek neki a közúti balesetek, sőt az is, hogy milyen kocsik ütköztek egymással. Komoly beavatkozásként tartja számon az orosházi Tóth-malom és a békéscsabai kenyérgyár tüzét.

Utólag vált érdekessé egy eset. Békéscsabán, a Keleti kertekbe vonultak, egy víkendházhoz, és kiérkezés előtt egy nagy lángcsóvát láttak. Akkor még nem tudták, de később kiderült, hogy gázszerelők dolgoztak előtte a házban, és otthagytak egy disszupalackot, ami felrobbant. Tudták, hogy szerencséjük volt, mivel, ha a robbanáskor az acetilénpalack közelében vannak, meg is halhattak volna. A széthasadt sárga palack a mai napig ki van állítva a tűzoltómúzeumban.