Nevelés játékkal és mesével? Igen, lehetséges!

A Pompás Napok csapata alapvetően a népmese, népi játék és tárgyalkotó tevékenység köré építi foglalkozásaikat és képzéseiket. Hitvallásuk, hogy a hagyomány a tapasztalás egy formája. Az életre keltett mesék során a hagyományba gyökerező tudást hozzák közel és teszik élményszerűvé gyerekek és felnőttek számára.

– Küldetésként éljük meg, hogy a mesékben, dalokban, mondókákban fellelhető tudást átmentsük a mai gyerekek számára. Ebben a legfőbb visszaigazolást magunk a gyerekek adják meg, amikor pillanatok alatt átlényegülnek mesehőssé, megélik annak szomorúságát, bátorságát, eltökéltségét – mesélte Deák-Zsótér Boglárka, a Pompás Napok alapítója.

– A Pompás Napokat Kormos Rebekával hoztam létre akkor, amikor életünkben mindketten válaszút elé érkeztünk és fontos döntéseket kellett meghoznunk. Az első foglalkozás egyértelműsítette számunkra, hogy közösen folytatjuk utunkat. Munkánk minden pillanatát boldoggá teszik azok a pozitív emberek, akikekkel alkalmunk volt együtt dolgozni. Több ezer gyermekkel élhettük meg a mese örömét, a táncházak vidámságát. Számtalan pedagógus fedezte fel a hagyományok invitáló mibenlétét rendhagyó tanóráink alkalmával. Szülők fogtak mesélésbe, mert gyerekeiket elkísérve egy-egy interaktív mese alakalmával visszaemlékeztek, hogy mennyire szerették a nagyi meséit. Filckoronák, kalárisok, szoknyák, bábok, babák készültek műhelyeinkben – lelkesedett az alapító.

A foglalkozások nem csupán a gyermekek (iskolai és óvodai csoportok) számára elérhetőek, hanem az érdeklődő pedagógusok számára is, továbbképzések formájában.

A Pompás Napok csapata vallja, több évszázados szokásaink biztosítják az életre való nevelést, mégpedig a belenevelődés eszközével és igenis lehetséges a nevelés játékkal, mesével. Módszertani összeállításaik és képzéseik a népmese, népi játékok valamint a tárgyalkotó tevékenységek hármasára épülnek, mindig központba helyezve a gyermeket mint individuumot és mint a közösség tagját.

– Pont mint a mesében, útnak indultunk egy távoli cél felé és egyik lábunkat a másik után téve haladtunk és bátorítottuk egymást. Új szempontokat hoztunk be a közös munkába, szövetségeseket kerestünk egy-egy szakterületen. Tapasztalataink megerősítettek minket, hogy az elidegenedő világban szükség van arra a tudásra, amit mi is tanítóinktól, mestereinktől, szüleinktől megtanulhattunk. Bár sokan vagyunk a csapatban, sokan olvassák a blogunkat, ha százszor ennyien lennénk, még akkor is mindenkinek lenne bőven tennivalója – mesélte hírportálunknak Deák-Zsótér Boglárka.