Szuperprodukció: szecessziós jegyeket tükröz a My Fair Lady

– Második alkalommal viszi színre a My Fair Lady-t. Szolnokon tavaly januárban mutatták be a Schwajda György által fordított változatot. Békéscsabán Mészöly Dezső fordításában kerül színpadra a mű. Miben tér el a két fordítás?

– Mindkét fordításnak van előnye. Schwajda próbálta modernebbé, nézőközelibbé tenni a kicsit archaizált szöveget. Mészöly az eredeti, Shaw-féle (George Bernard Shaw egyik darabja, a Pygmalion képzi a Moss Hart által jegyzett eredeti produkció alapját – a szerző) finom, sokrétű humort adja vissza. Nagyon boldog voltam, hogy most a Mészöly-féle fordítással dolgozhatok, ugyanis ez jobban tükrözi az eredeti szecessziós világot, melyben a mű játszódik.

– A magyar színházi élet egyik ismert díszlet-, és jelmeztervezőjével, Húros Annamáriával dolgozik együtt a szuperprodukcióban. Milyen színpadi képre számíthatnak a nézők?

– Szecessziós, eredeti kosztümökre, uszályos ruhákra. Utóbbi ad némi fejtörést a fiatal színészeknek, mert mostanában nem szoktunk ilyen ruhákban járni. Viszont csodálatos sziluett lesz, amikor Papp Barbara megjelenik báli ruhájában. Annamária rendkívül finoman és érzékenyen nyúlt ehhez a korhoz. Aprólékosan és részletesen dolgozott ki minden részletet, például a kalapdíszek önálló műalkotásként is megállnák a helyüket. A díszletben sok függönyt, drapériát, festett képeket használunk. Összhatásban a gondolat és a zene szabadságát fogjuk hangsúlyozni.

– Közeleg a bemutató időpontja, május 18-án tárul a közönség elé a musical. Hol tartanak most a munkában?

– Lassan kezdődik a főpróbahét, amikor éjjel-nappal csak és kizárólag ezzel a darabbal foglalkozik a színház. Jól állunk, az előadás önmagában áll. Nyilván van még mit finomítani, nem minden teljesen tökéletes, de a színdarab váza, íve már jól látható. Egyre több és finomabb játékokat találnak meg a szereplők, egyre jobban élvezik a próbákat; inspirálóan hatunk egymásra.

– Nem először nyúl musicalhez rendezőként. Többek között színpadra állította a Jézus Krisztus Szupersztárt, a Cabaret és A padlás című darabot. Hogyan került kapcsolatba a My Fair Lady-vel?

– Nagyon régi álmom volt ez a darab, nagy kedvencem. Éppen ezért nagyon megörültem, amikor felkértek a munkára. Egyszer majdnem eljátszhattam Eliza szerepét, végül egy igazgatóváltás miatt nem valósult meg akkor az álom. Visszagondolva nem is baj, semmi sem történik véletlenül. Így most az egész darabbal foglalkozhattam, ráadásul kétszer is, „nem csak” azzal az egy szereppel. Nagyon örülök neki, hogy többféleképpen megközelíthettem a darabot. Nyilván az alapkonfliktus, szituáció mind a két előadásban ugyanaz, de egy picit próbáltam más szemüveggel nézni a csabai előadást. Egy picit átvariáltam, fogalmaztam az alapkoncepciót.

– Mit jelent egész pontosan mindez?

– Sokkal inkább a darab légiesebb oldalát próbáltuk megmutatni a díszlet-, jelmeztervezővel és Sebestyén Csaba koreográfussal. Eliza, a naiv, fiatal, külvárosi lány vágyait próbáljuk megfogalmazni. Pont úgy, ahogy a mai kislányok vágynak a Disney hercegnők világába. Azért egy kicsit felnőtteknek szóló mese is lesz. Nagyon remélem, hogy egy családi színházat sikerül létrehoznunk, s így mindenki, a felnőttek és a gyerekek is megtalálják maguknak a szerethető, örömet szerző dolgokat.

– Ötven ember lép színpadra, és élő zene is kíséri a darabot. Milyen kihívást jelent Ön számára a rendezés?

– Nagyon élvezem a nagy kihívásokat, hál’ istennek már több ízben volt benne részem, hogy nagy apparátust mozgathattam. A Jézus Krisztus Szupersztárban például több mint 60 ember mozgott összesen a színpadon a zenekart és a műszakot leszámítva. Azt gondolom, hogy jól össze tudom fogni a társulatot, hiszen csak akkor lesz „tökéletes” a kép, ha mindenki a saját területén a maximumot tudja nyújtani. Az én feladatom, hogy ehhez megfelelő körülményeket teremtsek.

– Békéscsabai származású, többször visszatért már a megyeszékhelyre. Milyen érzések, emlékek fűzik a városhoz?

– Furcsa helyzet, mert épphogy megszülettem, elköltöztünk innen. Szüleim a csabai színház tagjai voltak, de amikor édesapám összeveszett a színházigazgatóval „felpakolta” az egész családot és elköltöztünk Győrbe. Később, pár éve volt szerencsém a békéscsabai színpadra lépni; a Csókos asszony Rica-Macáját alakítottam. Érdekesség, hogy az előadás bemutatójának napja pontosan egybeesett azzal a nappal, amikor édesanyám, 30 évvel korábban eljátszotta ugyanazt a szerepet. Természetesen nagyon boldog vagyok, amikor jöhetek Csabára, mert igaz, hogy kevés időt töltöttem itt, de a szülővárosa mindig a szülővárosa marad az embernek.

Vendégszínészekkel áll össze a mű

A jól ismert történet nyelvészprofesszorát, Higginst a Nádasdy Kálmán-díjas Szomor György, Elizát, a virágáruslányt a Kaposvári Egyetem negyedéves hallgatója, Papp Barbara, Pickering ezredest a Jászai Mari-díjas Bartus Gyula játssza. A címszereplő Barbara többszörös premierre készül, ugyanis a My Fair Lady lesz az első zenei főszerepe, valamint először játszik élőzenekarral és Szomor Györggyel.