Nyomdai bravúrral készített minikönyveket Barabás Ferenc

– Kaposvári nyomdásztanulóként apró metszeteket készített a hatvanas évek végén. ­Miért fordult a minikönyvek gyártása felé?

– Annak idején a nyomdában, ha hiányzott valamelyik betű a plakáthoz, akkor azt ­pótoltuk valamilyen megoldással. Mivel mindig voltak kimaradt linóleumdarabkák, kitaláltam, hogy abból vésem ki a betűt. Így kezdtem el apró dolgokat készíteni. A másik ­impulzus az ott dolgozó gépmester által ért, aki tagja volt az debreceni­ fa- és ólommetszők csapatának. Ő biztatott arra, hogy tanuljak rajzolni. Így kezdődött a dolog. Kibővült a látásvilágom, és elkezdtem mást is linóleumba metszeni, nemcsak a betűt pótoltam, hanem mindent, ami érdekelt. Végül eljutottam a minikönyvgyártásig.

– Milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy minikönyvnek?

– Három kategóriabesorolás létezik: a 10 centiméter alattiakat törpekönyvnek, a 76 milliméter alattiakat minikönyveknek és a 30 milliméternél kisebbeket mikrokönyveknek nevezik. A régi nyomdászok bravúrt csináltak az apróbetűk elkészítésével, szedésével. Rengeteg minikönyvnek számító ima- és énekeskönyv készült a 16–18. században. Az irodalmi témák pedig a 19–20. században kezdtek elterjedni, főleg Franciaországban. A nyomdászok ekkor elsősorban a költséghatékonyságra figyeltek.

– Csaknem négy évtizede tervez és alkot szebbnél szebb könyveket. Mi volt szakmai pályafutásának a legnagyobb kihívása?

– Mindenféle könyv- és megrendelői igény van, megfelelően elkészítjük azokat. A minikönyvek között a mikrokönyvek előállítása az egyik legnagyobb kihívás, de két éve csináltam például a csabai kolbászfesztivál 20 éves történetét bemutató fotóalbumot, ami szintén hatalmas kihívás volt a pályám során.

– Mekkora gyűjtői értéke van egyébként egy-egy minikönyvnek?

– Minél kisebb a példányszám és minél nagyobb bravúr van benne, annál értékesebb. Mi 2-3 ilyen bravúrt csináltunk, melyek mindegyike­ megtekinthető a gyűjteményemből és az általunk készített minikönyvekből álló tárlaton május 16-áig a Munkácsy emlékházban. Ilyen az angol nyelvű Shakespeare-kötetünk, amin egy vertcsipke van; a 42 nyelvre lefordított Miatyánk, selyemkötésű kivitele aranyszállal varrt Krisztus jelképpel.

– Gyűjteményét, melyben körülbelül 700 minikönyv található, már több alkalommal megmutatta a nagyközönségnek. Folyamatos a gyarapodás?

– Egy picit visszamaradtam a gyűjteménnyel, gyűjtéssel, mert nem volt sok időm. Két kis, indiai könyvet kaptam nemrég, a Bhagavad Gita került be legújabban a gyűjteménybe. Ugyan ezek tömegkönyvnek mondhatók, viszont szép a kivitelük. Magyarországon már nem lehet új dolgokat találni, múlt század végi könyvek forognak közkézen. A gyűjteménybővítéshez európai találkozókra kellene járni, ami igencsak költséges mulatság.

– Elárulja, most min dolgozik?

– Idén lesz 25 éves a Jókai színház fenntartása alá tartozó Színitanház. Mi fogjuk készíteni a jubileumi kiadványukat. Ezzel hétfőn kezdtem el dolgozni. Most ismerkedem az anyaggal, a kézirattal. Ez is egy nagy kihívás, mert amellett, hogy bele kell élnem magam az adott témába, és annak megfelelően kitalálnom a stílust, a dizájnt, a rendelkezésre álló idő is szűkös, tanévzáróra meg kell, hogy jelenjen. Nagyon gyors az átfutás, két hónapunk van mindenre. S mindeközben több futó minikönyvprojektünk is van.

Névjegy

Barabás Ferenc Kaposváron született 1954. április 19-én, rajz- és képzőművészeti tanulmányokat folytatott a Balázs János Képzőművészeti Szakkörben, Gerő Kázmér és Ruisz György festőművésznél. 1990 óta tagja a Művészeti Alapnak és jogutód szervezetének, a MAOE-nek. 1996-ban új grafikai műfajjal, a komputergrafikával jelentkezett. 1991-től saját cége, a Typografika Kft. ügyvezetője. Munkásságát 2000-ben Tevan-díjjal ismerték el.