Taxisofőrként egész Angliát bejárta a gyomai Gubucz Ilona
Huszonnégy évesen nagy tervekkel vágott neki Angliának a gyomaendrődi Gubucz Ilona, aki több mint tíz évvel ezelőtt párjával együtt, szinte nulla nyelvtudással utazott a szigetország fővárosába, hogy álmaikat valóra váltsák. Ahogy történetünk főhőse fogalmazott, az akkori yes/no/Coca Cola tudása azóta sokat fejlődött, de a kezdeti lendülethez nem volt elég, így hamar pofára esés lett a sztoriból. De nem adták fel, keményen dolgoztak, beilleszkedtek. Gubucz Ilona jelenleg saját vállalkozását fejleszti, párjával hamarosan egy közös gyermeket is szeretnének vállalni, odakint.
Egy takarítócégnél kezdődött végül a kinti karrier, ahol kezdetben mintegy háromszáz lakás tisztán tartásáért, később az alkalmazottak felügyelésért is Gubucz Ilona felelt. Közben kialakult a taxis munkakör is, amelyet majd hat évig űzött a gyomaendrődi lány, mindezt engedélyek hiányában.
– Kiket fuvarozott? Nem tartott az utasoktól? Annyi rosszat lehet hallani.
– Magamnak dolgoztam öt és fél évig, engedély nélkül. Munka előtt és után, hétvégén, éjjel-nappal fuvaroztam. Majd egyszer csak azt vettem észre: teljes munkaidőben is tudom ezt csinálni, annyian hívtak, csak úgy, kézről kézre ment a telefonszámom. Sok esetben hosszú távú fuvarjaim voltak. Nagyon szerettem a munkám, a skót határ, Wales, Bristol, Cornwall, Brighton, Norfolk, Yorkshire, Cambridgeshire – teljesen bejártam Anglia ezen részeit, melyek csodaszépek. Ügyfeleim közt volt mindenféle nemzetiségű: magyar, angol, skót, francia, brazil, német és még sorolhatnám, akiket vittem repülőtérről hotelba, de hosszú távú, családlátogatós, munkával kapcsolatos, többmegállós, bevásárlós körútjaim is voltak, mindenféle, amit el lehet képzelni. Az utasaim miatt soha nem féltem. Mindig meggyőződtem arról, kit hová és milyen feltételek mellett kell szállítanom. Inkább a figyelmetlen sofőrökkel volt a baj az autópályákon.
– Mi vetett véget a taxis éveknek?
– Sajnos, 2017 év elején műtét miatt hagytam abba a taxizást, melyet egy hétszemélyes járművel végeztem. A folyamatosan érkező megbízásokat átadtam két srácnak mert másfél hónapig nem tudtam volán mögé ülni. Végül visszamentem ahhoz a takarítócéghez, ahol minden kezdődött. Nagyon jó helyem volt, de hamar rá kellett jönnöm, ennél többet akarok.
– Elég mozgalmas életet él. Hogyan s merre tovább? Nem hiányzik a hazai lét?
– Elindítottam a saját vállalkozásom, egy kis takarítócéget, ahol 25 lakásért felelek, de folyamatosan fogok bővíteni, munkát és szervizt is. Ügyfeleim közt van elnök, vezérigazgató, akinek 22 országban vannak vállalatai, vagy említhetném a cuki életművész csajszit, aki egy álomvilágban él, de vannak családok apró talpúakkal, akik egytől egyig kedvesek velem. Számomra az első mindig Gyomaendrőd lesz, minden alkalommal kicsit belehalok, amikor otthon hagyom a családot, ők a mindeneim. De igen, itt tervezem az életem, Angliában.
Buszsofőrnek is felvették volna
Gubucz Ilona elmondta, a taxizást követően buszsofőrnek jelentkezett egy cégnél. Minden vizsgát sikeresen teljesített, már majdnem szerződést kötött a céggel, de miután kimondták, hogy ők szabályozzák a szabadsága idejét, akkor visszalépett, ugyanis, ha a családjában valakivel gond van, ő bizony már megy is a repülőtérre, vagy autóba ül és indul haza. Elárulta, bár nagyon hiányzik a rokonság, jobban él anyagilag, mint otthon. Párjával hamarosan szeretnénk egy közös gyermeket is.
Hiányzik neki Gyomaendrőd, de a szigetországban tervezi jövőjét
