Tíz éve álmodta meg Kulcsár Sándor a csabai művészeti iskolát

– Hogyan emlékszik vissza, mikor vált élete meghatározó részévé a zene?

– Ötéves koromban vették meg a szüleim az első hangszeremet, egy harmonikát. Azon kezdtem el tanulni. Hétévesen pedig a zeneiskola felvételijén már két kézzel játszottam egy részletet Verdi Traviata című operájából. Érettségi után az észt, a francia és az orosz konzikban folytattam zenei tanulmányaimat, hiszen az oroszoknak és a franciáknak mondhatni nemzeti hangszere a harmonika­.

– Milyen más hangszeren játszik még?

– Szinte minden hangszert kipróbáltam, és valamennyin megtanultam játszani. Már a gimnáziumi években belekóstoltam a zenekarokkal a külföldi zenélésbe, gitároztam, doboltam vagy szintetizátoron is játszottam. A katonaságnál például egy nap alatt megtanultam tubán játszani, mert a katonai zenekarban éppen arra volt szükség. Ezután sokáig éttermekben, revüműsorokban játszottam külföldön, és amikor hazajöttem, már jól tudtam, hogyan kell hozzányúlni a különböző stílusokhoz.

– Ha mégis választani kellene, melyik hangszer áll az első helyen?

– A harmonika volt mindig az első számú hangszerem, csak az iskolában át kellett térnem, így egy ideje már inkább az elektronikus zene világában mozgok. Ezért is hoztam létre a Premier iskolát, hogy népszerűsítsem a nívós könnyűzenei műfajt a fiatalok körében.

– Ön szerint mennyire népszerű ma a könnyűzene?

– Zeneakadémiát végeztem, tangóharmonika szakon, ahol jazzt és könnyűzenét is tanultam. Mivel könnyűzenének hívják, sokan azt hiszik, hogy bárki képes elsajátítani, pedig számtalan példát láttam arra, hogy valaki először klasszikus zenét tanult, és hiába szerette volna kipróbálni magát a könnyűzenei műfajban, rájött, neki az nem megy. De persze ez fordítva is megtörtént már. Úgy hiszem, a könnyűzene esetében fontos a nívósabb zenei összhatás, hogy a fiatalok több műfajban is otthonosan mozogjanak. Ebben segítenek nekik a több évtizedes szakmai és pedagógiai múlttal rendelkező, elhivatott pedagógusaink és az országszerte elismert művésztanáraink.

– Idén ünnepelte fennállásának tizedik évét a Premier Művészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola. Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?

– Először Békéscsabán tettük meg az első lépést, itt kellett kicsit „belehalnom”, hogy legyen egy iskola a fiataloknak, ahol megismerkedhetnek a könnyűzenével, és elsajátíthatják ezt a műfajt. Az eltelt tíz év alatt az intézmény tehetségpont lett, a békéscsabai központ mellett az ország több pontján tudnak csatlakozni hozzánk a zenei tehetségek. Testvériskolák vannak Csíkszeredán, Adán, Lendván, Nagyszalontán, Mezőkaszonyban, valamint a lengyel Nakło Śląskiében. Az itt tanuló diákok közül többen részt vettek az Eramus+ által szervezett külföldi szakmai tanulmányi utakon, így például jártak már Párizsban, Bécsben vagy éppen Milánóban.

– Emellett rendszeres résztvevői a „Határtalanul” programnak, tavaly októberben pedig megalakult a Rákóczi Szövetség Premier Helyi Szervezete is az intézményben. Sokat küzdöttünk, hogy létrehozzuk az iskolát, de életben tartani sem volt egyszerű. Ráadásul minden évben változik a diákanyag, így a pedagógusoknak nincs idejük kísérletezni, azonnal rá kell érezniük, irányt kell mutatniuk a tanítványaiknak, ami évről évre komoly kihívást jelent a számukra. De akárcsak a kezdetekben, most is ugyanaz a cél hajt valamennyiünket, hogy fejlesszük a mai fiatalok kulturális nézetét, ízléskultúráját, irányítsuk őket a nívós könnyűzene felé, és megismertessük velük az élő zene szépségét.