Közel harminc éve már, hogy segíti a családokat a szakember

A családomban szinte mindenki az egészségügyben dolgozott, így viszonylag gyorsan eldőlt, hogy én is valamilyen segítő pályát fogok választani. Először pedagógusnak készültem, de gimnázium végére ez változott, és a védőnői hivatás mellett döntöttem. Úgy érzem, a helyemen vagyok – mesélte hírportálunknak a pályaválasztása hátteréről Csiborné Such Anita.

– A védőnői feladatok rendkívül összetettek, és hosszú évekre szólnak egy-egy család mellett. Mondana egy pár szót a hivatásukról?

– Munkánk szerteágazó. A területi védőnő feladatai a nővédelemmel, a gyermeket tervező családokkal való foglalkozással kezdődnek, majd folytatódnak a várandós hölgyek gondozásával. Az újszülött világra jöttét követően pedig egészen addig tartjuk a kapcsolatot, segítjük a családot, amíg a gyermek iskolába megy. A törvények és rendeletek előírják, hogy milyen színtereken és milyen gyakorisággal kell ezt megtennünk. Az iskolai védőnő pedig egészen a középiskola végéig kíséri a fiatal életét. Néha nehéz dolgunk van, mert éppen a hivatásból adódóan bekerülünk a családok intim szférájába, bizalmi szakmáról van szó, amihez nagy megértés és empátia szükséges. A védőnő habitusa sok mindent meghatároz, sokszor úgy kell mondanunk, javasolnunk valamit, hogy azt semmiképpen ne érezzék bántónak.

– Milyen kérdések merülnek fel a leggyakrabban?

– A leendő anyukák a várandóssággal egy számukra addig ismeretlen területre kerülnek, amin aztán igyekszünk kézen fogva végigmenni. Segítünk abban, hogy eljussanak a megfelelő helyekre és vizsgálatokra. Megkezdődik a felkészítés a kisgyermek anyatejes táplálására, a szoptatásra, majd a szülést követően ezt a gyakorlatba is át kell ültetni. S persze rengeteg olyan probléma felmerül, amire a szülők előzetesen nem számítanak. A védőnő feladata, hogy meglássa, ha valami eltér a normális fejlődési menettől és a megfelelő helyre irányítsa a családot.

– Ez aligha reggel nyolctól délután négy óráig tartó munka...

– A munkarendünk nyolcórás, de aki valaha dolgozott védőnőként, tudja, hogy ez így nem működhet. Az online tér egyre nagyobb szerepet kap az életünkben, amit csak erősített a pandémiás időszak. A járvány miatt csak nagyon indokolt esetben mehettünk ki a családok otthonaiba, így a Skype, a Messenger és a telefon vált a kapcsolattartás fő csatornájává. Bár az élet kezd visszaállni a korábbi kerékvágásba, ezek a fórumok továbbra is élnek. Nagyon gyakran érkezik hozzám kérdés este 8 óra után is a szülőktől, például arról, hogy miért lázasodhatott be a gyermekük, mit csináljanak. Természetes, hogy próbálok segíteni, hiszen érthető az aggodalmuk. Olyan is előfordult, hogy a család megkért, menjek el újszülött csecsemőjük első fürdetésére, hiszen nincsenek nagyszülők, akik ebben jártasak. Egyértelmű volt, hogy segítek. Valamennyire muszáj volt megtanulnom kikapcsolni, de akadt olyan karácsony, amikor – miközben készültünk itthon az ünnepre – nagyon izgultam valakiért.

Békésen élnek

Csiborné Such Anita elmondta, a hivatás legnehezebb részének azt tartja, amikor minden igyekezete ellenére sem úgy alakul egy gyermek élete, ahogy kellene. – Ebben a szociális háttér vagy betegség is szerepet kaphat, de nagyon fájó érzés.

Csiborné Such Anita ­1992-ben diplomázott, és 24 éven át Muronyban dolgozott, majd ­2017-ben ment át Mezőberénybe. – Férjemmel és gyermekeinkkel Békésen élünk, békésiek vagyunk, bár egy ideig éltünk Muronyban is – tette hozzá. – Három nagyfiunk van, a kisebbik éppen szombaton ballag általános iskolából. Vallom, hogy éppen a gyermekeim voltak a legfontosabb tanítómestereim a szakmában, rengeteget tanultam mellettük, és sokat köszönhetek férjemnek, Gézának is, aki mindenben segített.

Kevés szabadidejében elsősorban a háztartást vezeti, szeret olvasni, kedveli a jó filmeket és sokat kerékpározik, egyébként munkahelyén is biciklivel keresi fel a családokat.