A csabai pedagógus élete a diáksport

– Gyerekkora óta a sport világában él. Hogyan kezdődött ez a kötődés?

– Mezőberényben az általános iskolában együtt jártam a későbbi sokszoros válogatott kosárlabdázóval, Iványi Dalmával. Az iskola csapata kétszer nyert országos diákolimpiai címet, edzőnk Iványiné Dombi Julianna volt. Innen Dalmával együtt Kecskemétre vezetett az utunk, ahol a Bólyai János Gimnáziumban folytattuk a tanulmányainkat, és közben kosárlabdáztunk. A középiskolai diákolimpiát háromszor nyertük meg. Közben a helyi NB II.-es csapatban szerepeltem, majd egy évig játszottam az NB I.-es kecskeméti együttesben. A középiskola befejezése után Budapestre kerültem, a Studio Italia nevű iskolába, ahol két évig tanultam, és közben az OSC NB I.-es csapatában játszottam. Egy sérülés miatt abba kellett hagynom a kosárlabdát. Ezt követően visszakerültem Békéscsabára, ahol a Tanítóképző Főiskolán tanultam négy éven át testnevelés és műveltség területen. Közben 2000–ben befejeztem a Testnevelési Főiskolán a kosárlabdaedzői szakot.

– A főiskola elvégzése után hol kezdett el tanítani?

– A József Attila Általános iskolába kerültem, ahova Klampeczki Béla igazgató úr hívott. Itt kosárlabdát oktattam a lányoknak, és közben a 10-es iskolában fiú kosarasokkal is foglalkoztam, és bekerültem az NB II.-es csabai férfikosárlabda klub utánpótlás-nevelő edzői karába. Közben két évig a Közgében kézilabdaedzéseket is tartottam a lányoknak. Jelenleg a kosárlabdával a 2011-ben a két lakótelepi iskola egyesülése után létrejött Lencsési iskolában a „Dobd a kosárba” akcióban veszünk részt, ahol két korosztályban mintegy negyven gyerek ismerkedik a sportággal. Az iskolában Kővári Évával közösen visszük az osztályunkat, ő rengeteget segít nekem.

– Kézilabda-edzősködéssel is foglalkozik, és neveli az utánpótlást az Előre NKSE-nek. A Lencsési iskolás lányokkal az elmúlt években szép sikereket értek el a diákolimpián...

– Az iskolánkban az U8 és U9-es korosztályú gyerekeket készítjük fel Udvari Edina kolléganővel együtt. A kézilabda diákolimpia országos döntőjében 2017-ben nyolcadikok lettünk, egy évvel később negyedikek. Tavaly a Gödöllőn rendezett országos döntőben a hetedikeseknél másodikok lettünk, a korábbi válogatott békéscsabai beállós, Bohus Bea vezette NEKA mögött. Ebből a csapatból Bucsi Lili, Ancsin Krisztina és Pétervári Tamara emelkedik ki.

– A kézilabda mellett az atlétikában értek el szép sikereket tanítványai...

– A 2018-as diákolimpián kislabdahajításban Udvari Tamara új országos csúccsal nyert, és ezt a teljesítményt megismételte egy évvel később. Tavaly ebben a számban Bucsi Lili második lett. Az elmúlt évben az öt tagú leánycsapatunk kislabdadobásban aranyérmet nyert, a súlylökő csapatunk pedig második lett. A III. korcsoportban kislabdahajításban Tóth Rebeka a dobogó legfelső fokára állhatott.

–Mivel tölti a szabadidejét?

– Ha időm engedi, szívesen olvasok és zenét hallgatok. A családdal, ha mindenki ráér, gyakran kirándulunk.

Gyermekeik is sportolnak

A Marik család igazi sportcsalád. A nagymama, Marik Lászlóné hatszoros magyar bajnok, válogatott-középtávfutó volt. Fia, Marik László ifjúsági válogatott-labdarúgó volt, de egy sérülés miatt abba kellett hagynia az aktív játékot, jelenleg is edzőként dolgozik. Tizenhat éves lányuk, Dalma, a Békéscsabai Előre NKSE kézilabda-utánpótláscsapatában kezdte a játékot, majd a nyáron felkerült a Ferencvárosba, ahol az ifjúsági és az NB I. B-s csapatban játszik. Tizenöt éves fiuk, Soma a Békéscsaba Labdarúgó Akadémia NB II.-ben szereplő U16-os csapatának tagja, érdekesség, hogy itt az édesapja az edzője. A fiú nagyon szeretett volna az apja szakmai irányításával dolgozni, és tudja, hogy neki száztíz százalékot kell nyújtania. – Mindkét gyermekünk célja, hogy bekerüljön a korosztályos válogatottba – mondta az édesanya.